Na, kezdődik: Rupert Murdoch bejelentette, annyira gyalázatos számokat lát a friss eredményben, hogy jövő nyártól fizetős lesz minden lapja teljes online kiadása, így a részben eddig is fal mögé dugott Wall Street Journal, a brit Sun vagy Times is (via eMaSa via MediaGuardian).

Intő jel, hogy nem azt mondta: rájöttem, miért fognak fizetni, hanem azt: pénzt akarok. Szerinte ennek útja minőségibb, egyedibb tartalmat gyártani (valóban), sokat hoznak majd azok a celebsztorik, amik látogatóban most is nagyon sokat hoznak (kétlem, meg cikkenként fizetni amúgy is minden érintett félnek drága), és agresszívan érvényesítik majd a szerzői jogokat az exkluzív sztoriknál, hogy ne vegye át két óra alatt a fél internet – az igazán érdekes az lesz, ezzel mire jut. (Pár hete az amerikai AP hírügynökség már megnyert egy hírátvétel miatt indított pert, konkrétan egy százéves precedensre hivatkozva, és a gyakorlat meg az elavult, pontatlan szabályok feszültségét látva Murdoch borítékolható perei sem lesznek kevésbé abszurdak.)

Itt az első, meglehetősen semmitmondó értékelésféle Michael Wolfftól: arról szól, hogy Murdoch teljesen hülye az internethez (tekintve, hogy hárommillió tonna dollárért megvette a teljesen ismeretlen üzleti modellű MySpace-t, az ellenkezője biztos nem igaz), meg hogy ahhoz van hozzászokva, hogy információkat gyárt kilóra és eladja őket, ami ugye az infók szabad terjesztésére kitalált interneten korlátozottan életképes távlati modell, de ezzel együtt sem meri lehülyézni, hátha a végén bejön neki.

Addig is, amíg megszületik a következő 150 egyforma elemzés vagy részleteket is elárulnak az eddig nem túlrészletezett tervről, a legutóbbi az "interneten minden ingyen van" és "de hát kell találni valami megoldást, különben a bloggerek fognak újságot írni" vitába magyarul itt lehet alászállni.

Alig pár nappal azután, hogy kiderült, a Népszabadság mégsem indítja el a 2006 óta tervezett és tavaly november óta előkészített vasárnapi lapot, tegnap kiderült, hogy nagy szarban van minden vasárnapi lapok legvasárnapibbika, a több mint kétszáz éves Observer.

A tulajdonos Guardian eredetileg a bezárást fontolgatta (csütörtökönként megjelenő hírmagazinként élne tovább a cím), majd egy igazgatósági vita után azt is behozták alternatívának, hogy alaposan megcsonkítva, kirúgások és költségcsökkentések nélkül él tovább a lap, most 50-50-re adják az esélyeket.

Legszebb napjaiban, 30 éve 1,3 millió példányban ment el a lap, most 400 ezer körül mozog, és évi 10-20 millió font veszteséget termel – írta a Sunday Times. A Guardian 1993-ban vette meg, azóta még nem termelt nyereséget, amit az egyébként is nonprofit kiadó egy darabig elbírt, de most az egész, a Guardiant, az Observert meg néhány, a vállalkozást eddig pluszban tartó vidéki lapot kiadó mínuszba fordult, és így már durvább lépéseket követel a trend.

2004-ben egyszer már megpróbálták klasszikus hetilapra becserélni a címet, de a szerkesztőség akkor visszaverte a próbálkozást. Most a hírek szerint a Guardian stabilan tartása a tét, úgyhogy egy kicsit komolyabban fosnak a dologtól.

Link még több cikkre a MediaGuardianen.

Lefújták a vasárnapi Népszabadságot – erősítette meg a Napi Gazdaság mai értesülése a vontatott indulás kezdete óta terjengő pletykákat. A kiadó korábban tavaszról őszre tette át a startot, de akkor még azt mondták, csak csúszás van, miközben az összeverbuvált három szerkesztő a nevet, a layoutot és a koncepciót tesztelte. Most a piaci helyzetre hivatkoznak.

(Szolgálati közlemény: amikor az Antagon nagyon dolgozik, amit hall, a fenti hírhez hasonlóan akkor is bedobálja szép új Twitter-csatornáján!)

Címlapos üzenetben kér elnézést a nőktől és a magyaroktól a múlt heti Steaua-Újpesten kifeszített magyargyalázó transzparens ("Mennyi ideig tartja egy magyar nő a szart magában?" "9 hónapig.") miatt a román Adevarul napilap, a főcím alatt kézzel írt, kicsit botladozó magyar szöveggel is. Milyen szép is a barátságos címlapon twitterezés! Vajon a Nemzeti Sport mit üzen majd vissza a holnapi visszavágón várható balhé után?

Egész oldalon üzent az egyébként a magyar bulvárlapokat odaverően szép Click is a sportrovatban, a pontos üzenetet heves szótárazás után sem szeretném megtippelni, de szintén olyasmi a lényege, hogy ne minket utáljatok egy marék hülye miatt. Ha valaki érti, írja már meg!

(Ja, és mégsem nálunk maradtak fent Európa legkeményebb lapcímei: az Adevarul igazságot jelent.)

via Nemzeti Sport

Gyurcsány Ferenc és Vona Gábor után Kollányi Gábort, a Hospinvest-birodalom fejét érte az a megtiszteltetés, hogy az online sajtó értékelhető része párhuzamos interjúkat készít vele. Itt az Indexes, itt a Hírszerzős, kinek melyik milyen? Első olvasásra az indexes lényegesen keményebb, és ettől mélyebb nyomot is hagy.

"Kiderült, miért hagyta ott [Vágó] az RTL Klubot" – harsogja a mai Blikk-címlap, a 15. oldalon ígérve a lapindító sztori folytatását. A lerágott körmökkel odatekerő olvasók viszont a jelzett oldalon egy egyoldalas MediaMarkt-hirdetést találnak, és az újságot végiglapozva sem bukkan elő a cikk.

Megvártam a Blikk közleményét, hátha kerül valami szórakoztató magyarázat, de csak annyit írtak, "technikai okok" miatt maradt ki a cikk, nahát. A számlát, amit a MediaMarkt ezután kap, azért megnézném.

A két nagy portál amióta a Jobbik három hete berúgta az Európai Parlament ablakát a szöges nemezlabdájával, azóta szervezte a maga Vona Gábor-interjúit, aminek az lett a vége, hogy ugyanakkor készültek el és ma egy óra különbséggel kerültek fel az Indexre és az Origóra is. Akár párban is lehetne elemezni őket, de azt ebédszünetben bajos, úgyhogy addig is: kinek melyik milyen miért?

Frissítés: Vona ugyanazon a napon adta az interjút az Indexnek meg az Origónak is, de aztán nem rajta, hanem a véletlenen múlt, hogy az anyagok egyszerre jöttek ki a csőből (a beszélgetések múlt hétfőn készültek).

(Hogy jó ötlet-e interjúban szétszerelni-megmutatni a Vona-logikát, vagy inkább nem kell teret adni az egyszerű válaszoknak, ha egy szerkesztőség veszélyesnek tartja őket, meg egyáltalán kell-e erről gondolkodni, vagy csak önköldökmasszázs, arról az EP-választások után történt egy sörözés Antagon-színekben. Mi még nem jutottunk oda, hogy összefoglaljuk, de az arra járó eMaSa már megírta a nagyját.)

Ahelyett, hogy valamelyik múzeumban éjszakázzak múlt szombaton, úgy döntöttem inkább moziba megyek, ha már a rossz idő úgyis elcseszte a balatoni terveimet. Már egy ideje amúgy is meg akartam nézni A dolgok állása című filmet, ami nem összetévesztendő Wim Wenders egykori azonos című filmjével. Hülye magyar címadás vagy sem, ez igencsak jól illik erre a filmre (ami egyébként egy BBC-s mini sorozat adaptációja).

A filmben Russel Crowe egy jó rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező washingtoni tudósítót alakít, akinek nem mellesleg egyik legjobb barátja az a kongresszusi képviselő, aki az egyik legnagyobb katonai állami beszállító cég elleni kongresszusi vizsgálatot vezeti éppen. A cselekmény két gyilkossági ügy és az óriási állami megrendelésekből élő cég körül bonyolódik.

Anélkül, hogy részletes filmkritikát rittyentenék ide, nem csak a politikai-bűnügyi sztori miatt érdemes megnézni ezt a filmet, de az is érdekes benne, ahogy újságíró és politikus személyes viszonya alakítja a történéseket. Csak mellékszál, de a tapasztalt újságíró mellé odacsapódik egy csinos blogger is (naná!), akinek munkáját persze jól lenézi a nagyöreg tapasztalt medve, így bőven jut hely a filmben az online/print világból érkezőknek fikázni egymást.

A film közben mellettem ülő ismerősöm egy ponton egyszer csak megjegyzi: jó volt az az interjú Somogyi Zoltánnal a múltkori Kreatívban, de öt betű kimaradt belőle... A film végén, ahogy megyünk ki, hátrafordulok, és látom nem hiszek a szememnek: mögöttünk pár sorral éppen Somogyi és baráti társasága ült, köztük többek között Radnai Péter, a Playboy főszerkesztője, az RTL Klub híradójának egyik felelős szerkesztője és egyik riportere. Valami Amerika nekünk is jutott az estére, ha másból nem, összeesküvés-elméletekből biztos...

Megvétózta a HVG főszerkesztője, Réti Pál újraválasztását Szauer Péter, a kiadó vezérigazgatója, a szerkesztőség szeptember 30-án újabb főszerkesztő-választást tart, addig az eddigi főszerkesztő megbízottként irányítja a lap készítését.

A kiadó vezérigazgatójának az alapszabály biztosítja ezt a jogot, és annak érdekében tett így, "hogy a gazdasági válság miatt megváltozott piaci viszonyokra a szerkesztőség új programot dolgozzon ki", mert a lapot "az olvasói és a hirdetési piacon is érzékeny veszteségek érték". Értsd: szarban a HVG, ahhoz képest mindenképpen, ahogy eddig működött. (MTI via Kreatív)

Több mint két hete annak, hogy linkeltem, amit Valuska (Index/Könyvesblog) tumblrlogján arról írt, hogyan nem sikerült interjút kapnia Jürgen Habermasszal. (Emlékeztetőül: bár Habermas pécsi előadása napján felajánlották neki, az élő interjú helyett aztán emaileset kértek, a kérdések elküldésével bevárták a szintén interjúzó Narancsos újságírót, végül jelezték neki, hogy a Népszabadság és a Narancs után Habermas már egyáltalán nem szeretne több interjút adni.)

A túloldalról viszont a Narancsos újságíró, Simon Krisztián emailje szerint egyáltalán nem így nézett ki a dolog: az Index kérdései nem az addigi kontakt szervezőtől és nem is az Indextől estek be, és az sem derült ki pontosan, mit keresnek a Narancsnál, viszont az egész miatt a Narancs (múlt csütörtökön megjelent) címlapinterjúja lett volna rövidebb, ráadásul az Index egy héttel korábban kilőtte volna a témát.

Általában az egész magyar nyomtatott sajtót nem nagyon értem, de azt főleg sosem hittem el, hogy nem bírna el a piac egy normális heti magazint. Nyilván inkább csak az idióta magyar mágnásokkal van a baj, akik mindenféle marginális olvasottságú és nézettségű termékekre költik a milliárdjaikat, amikben bajszos emberek hülyeségeket írnak és beszélnek vérlázító színvonalon, ahelyett, hogy megcsinálnák a Normális Magazint, amit végre lehetne olvasni szombat délelőtti henyélés közben - ahogy most semmit.

De jó, fogadjuk el, hogy ebben a horthysta-kádárista-úgymaradt országban, ahol a hasonlóan úgy maradt HVG-ről még mindig kb. 90 ezren gondolják, hogy jó dolog, biztos tényleg nem lehetne eladni egy ilyet, és vegyük mellé, hogy mennyire untrendi 2009-ben nyomtatott sajtóról képzelegni meg kiabálni. Ebben az esetben a kis piac realitása meg a normális online tartalmaknak örvendés azt adják ki, hogy ha egy normális magazinnyi tartalom megkeletkezik általában, elszórva a magyar médiában, amit az ember összeszedhet magának kézzel, akkor nincsen miért méltatlankodni. Lássuk, így van-e!

Az MTV-től érkező Orosz Györgyi lesz a Figyelőnet új főszerkesztője, riportolja a Kreatív. Az új vezető főszerkesztő-helyettesként az Estét irányító trió tagja volt. (Ami egyébként ezzel végleg felbomlott, miután a másik szerkesztő, Józsa Márta nemrég szintén kiszállt, és új vizekre evezett a tévében.)

Az Antagon úgy hallja, a Figyelőnet-dolgozók elsőként a szakember által markánsan képviselt radikális, színes-mintás divatirányzatra figyelhetnek majd fel, de a lap szempontjából érdekesebb lesz, folytatódnak-e a főszerkesztő lakásán eddig havonta tartott szalonok a gazd-társad-pol elit mindenféle tagjaival.

Az Antagon másik irányba álló fülei eközben azt hallják, különösebb együttműködéstől azután sem kell tartani a Figyelő és a FigyelőNet között, hogy mindkettő főszerkesztőt cserélt (mi korábban azt írtuk, lenne értelme), aminek jórészt szervezeti, nem szakmai okai vannak.

Valótlan a Neue Zürcher Zeitung híre, melyet tovább torzítva a Népszabadság, majd szinte a teljes magyarországi média átvett. Bár a külföldi médiumok döntő többsége még a magyarországinál is durvább hazugságokat terjeszt a Jobbikról, de a párt nem a most elhíresztelt ezer eurós letéttel kíván gátat szabni a jogszabályok és az újságírói normák megsértésének.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom angol nyelvű honlapján elérhető a külföldi újságírók számára már korábban rendszeresített interjúkérő űrlap, melyben sok mindent igyekszik megtudni a párt az újságíróról, de a Jobbik sohasem szabott bármilyen díjat az interjúknak. A háromfős EP-képviselet körül kialakítható apparátus arra is lehetőséget teremt majd, hogy a magyar- vagy Jobbik-ellenes nemzetközi lejáratókampányokat jogi úton orvosoljuk, illetve megakadályozzuk.

Így reagált a Jobbik arra a mai Népszabiban kilőtt ellenőrizetlen hírre, hogy a szemétkedés-gyanús lapoktól ezer eurós letétet kérnek interjúk előtt, lásd az eMaSán. A párt délutáni közleménye előtt csak az eMaSának sikerült felhívnia a Jobbik médiaosztályát, a reflexszerű rémségterjesztéshez minden lapnak szeretettel gratulálunk. Közben a Jobbik is maszatol azért, előbb még azt mondták, külföldön tényleg kérnek pénzt, de itthon nem, most meg már senkitől.

Erről a körről ennyit és ne többet, ami pedig a Jobbik-jelenséget és a médiát illeti, az Antagon egy kis időt kér, amíg hétfőtájt némi elemzéssel és sokféle véleménnyel üdvözli a pártot az Európai Parlamentben.

Az Euro-Mediterranean Academy of Young Journalist idén Amszterdamban tartja 10 napos szemináriumát.

A téma: migráció
Jelentkezhet: minden 30 év alatti EU állampolgár újságíró
Nyelv: angol
Határidő: június 22.
 

Szolgálati közlemény vége.

Egyszerűen lemaradtam az egész Twitter vs média lázról, ha valaki erről írt, átugrottam, mert mindig rettenetes hype-szaga volt, úgyhogy egyelőre nem tudom, mi a forradalmi az akár profi, akár amatőr mikroszövegeknek azon túl, hogy a rövidebb szöveg jellemzően jobb a hosszabbnál. Este mindenesetre az Index választási címlapjával kiderül: befűzik a Twitter meg az Indanet EP-választás-ügyi feedjeit, és... És majd kiderül, olyan lesz-e, mint az MSat videókívánságműsor alatt futó sms-szövegcsík 2000-ben, vagy a kis felhasználók csupa érdekes dolgot írnak majd az ország különböző szegleteiből.

És amíg eljön a médiatörténelem, egy kis szakmai kampánycsendsértés: az eMaSa összeszedte, melyik magyar lap kinek a támogatására szólított fel idén. Összesen a Narancs, a Magyar Fórum és a Nemzetőr (szép banda) mondták meg nyíltan, hova kell rakni az ikszet az igazi olvasónak, mindenki más csak célozgat.

Szerdai és keddi, de el ne múljon nyomtalanul ez a két idegesítő történet: az egyikben Valuska Lászlót (Index/Könyvesblog) hitegették egy Habermas-interjúval, ami az érintett sztorija szerint előbb élőből e-mailessé változott, aztán a Narancs párhuzamos interjújának késése miatt csak nem küldték tovább a kérdéseket a filozófust megvendégelő konferenciaszervezők, végül Valuska nem is kapott válaszokat, mert Habermasból a Narancs és a korábbi Népszabadság után elfogyott a zseton. Elsőkézből lásd itt.

A másik meg egy elsőfokú bírósági ítélet, amelyben rágalmazásért elmeszelték Uj Pétert, amiért leszarozott egy bort a Művelt Alkoholista blogon. "Ön szerint a szar szó használata helyénvaló egy véleménycikkben?" – kérdezte az Ujt fegyelmező bírónő a Zugügyvéd megemlékezése szerint, sok komment ott, Uj Péter tárgyalás előtti dühöngése itt.

A Zugügyvéd azt írja, hogy "minden bizonyítási indítványt elutasított a bíróság", pedig jog- és médiatörténeti kaland, egyben pedig a helyes megfejtés lett volna szakértőkkel eldöntetni, tényleg szar bor-e a Tokaj Kereskedőházé, illetve ha ennyi nem elég a szarrágásból (haha!), nyelvészektől megtudni, a szar bornak konkrétan szaríze kell-e, hogy legyen, vagy már átment a szó a köznyelvbe jelzőként valamikor az elmúlt háromszáz évben.

Az Antagon heteken belül viszonylag hosszan ír majd a mostanában zajló sajtóperekről és a hülye bírói gyakorlatokról, ez a szánalmas eset szép koronagyémánt lesz bele.

Néha úgy tűnhet, mintha a napilapok különböző világokban élnének, és néha kiderül, hogy egyszerűen tényleg. Ez mind szerdai: a Népszabi szerint jó az irány és a tempó, a Világgazdaság szerint zord a jelen, a Napi szerint meg hú, mi jön még.

Az Antagon vidéke a Kreatív/Szívlapát színeiben járta meg az idei Média Hungaryt, úgyhogy a jelentések is oda készültek el. Sorjában: itt egy videóval megfejelt beszámoló arról, a pártszóvivők és Kálmán Olga szerint baráti média-e a HírTV/ATV, és szereti-e kifejezetten Nyakó István, ha durván kérdeznek tőle (igen). Itt egy másik arról, hogy Török Gábor átgondolta politikus-fejjel, milyen érdekei fűződnek a politikának a mostani médiatörvény megtartásához, és hogyan lehetne őket jobb belátásra téríteni.

Egy nagyvitában Bárdos András (TV2), a meglepően bajuszos Borókai Gábor (Heti Válasz) és Rózsa István (ATV) vitatkozott Baráth Péter, Braun Róbert és Wermer András ex-/jelenlegi kormányzati kommunikátorokkal, miért szar a magyar média és hogyan lehetne megszerelni. Főleg a szokásos hárítások mentek, de Simó György (ex Telekom) felrajzolt egy nagyon vázlatos roadmapet is arra, mit kéne csinálni. (Rendberakni az oktatást, megölni a lélegeztetett pártsajtót, beszélgetni, ilyesmik.)

Az összegzésben pedig rendezvényértékelést mellett további előadásmorzsákat találnak: egy csomó vita fölösleges; amit a napilapok a saját online jövőjükről és print halálukról beszélnek, az minden értelemben szomorú; Baló György pedig annyi beszélgetést moderál a Média Hungaryn, hogy az többnyire az értelem rovására megy. Ehhez jár ajándékba egy csodálos karaokevideó is, amelyen Ujhelyi István (MSZP alelnök, médiapolitikus) és Szabó László (MTV-kuratórium fideszes tag) együtt énekelik a Szállj el, kismadárt a még csodálatosabb helyi Butterfly Barban.

VENDÉGPOSZT Vorák Anita, az eMaSa munkatársának írása. Tömegverekedés Ferihegyen - olvasom a Népszava Online címét az RSS-ben, gyorsan rá is kattintottam, mert máshol eddig csak azt olvastam, hogy összekeveredtek az utasok Ferihegyen, ezek szerint azóta elvesztették a türelmüket is, és egymásnak estek - gondoltam azért kissé
meglepetten, aztán persze kiderült, hogy még mindig csak keverednek, ugyanabban az MTI hírben, ami mindenhol máshol is szerepel, nem verekednek, viszont a Népszava Online hírügyeletese már a copy-paste technikát olyan magas szinten műveli, hogy el sem olvassa a hírt, legfeljebb a leadet, úgy ad címet. Ha a keveredést verekedésnek olvassa, hát akkor verekedni fognak a címben.

VENDÉGPOSZT Vorák Anita, az eMaSa munkatársának írása. Temesi Ferenc kortárs magyar író, aki legismeretebb, Por című regényével „létrehozta a »szótárregény« műfaját", Szóbánya címmel a Magyar Nemzet hétvégi számában publikál szómagyarázatokat. Bodza, vasazás, tárcsázik, bekempel, lúzer, látvány…, gyári, gazprom – a szombati számban ezeket a szavakat vette sorra. Olyan ismerősek, csak legutóbb ezeket a Szlengblogban olvastam: bodza, vasazás, tárcsáz, bekempel, gyári.

Mint ahogy valószínűleg Temesi Ferenc is, vagy ha nem, hát nagyon egy rugóra jár az agya Nyelvész Józsival:

Bekempel

Szóbánya:

„Egy adott helyen huzamosabb ideig tartózkodik. Esetleg számítógépes játékban kivár.”

 

Szlengblog:

„Meghatározott helyen, azt jellemzően várakozási helyként használva, huzamosabb ideig tartózkodik. Eredetileg számítógépes játékokban védekező állást felvéve, hosszabb időn keresztül nem mozdul.” 

Gyári

Szóbánya:

„Kiváló minőségű, az eredeti gyártmányhoz legalább hasonló – ezért elismerést kiváltó. 
Hej, milyen gyári hangfalaid vannak neked, haverkám! Megfoghatom, tesókám?”

 

Szlengblog:

„Kiváló minőségű, (színvonalában az eredeti gyártmányhoz való feltételezett hasonlósága folytán) elismerés tárgyát képező (tárgy).

- Híj, milyen gyári hangfal figyel a kocsidba, Kálmán? Csumidázom a kiscsaládod, tesókám!” 
 

Ez eheti nyolc szóból három nem a szlengblogról van, a lúzer, a látvány… és a gazprom kifejezések, ez utóbbi a leghosszabb, és egyben a legérthetetlenebb része a cikknek. „Hát ez aztán a bizsergető ez a mozaikszó. Tulajdonképpen az orosz hegemónia, az orosz világimperializmus kifejezője. Oroszország legnagyobb vállalata…”, és így tovább, egy szép hosszú leírás a Gazpromról.

A szombati Magyar Nemzet még nem elérhető a neten, de megtaláltam Temesi május 2-án megjelent (legalábbis a netre akkor került fel) bevezetőjét, amiből kiderül, a Szóbánya heti rendszerességgel megjelenik. A bevezetőben Temesi megemlíti Nyelvész Józsit is:

Lássuk hát egy divatszó példáját, érezzük át bizsergetését! 
Korvald 
Cigány, roma. 
Beköltözött az utcába néhány gyanús származék, néhány bajszos korvald. Azzal nyitottak, hogy lerúgták a haveromat valami buliból hazafelé, megcipőzték, az óráját meg lesimogatták a csuklójáról. 
Felbukkanását Nyelvész Józsi blogján vettem észre. Meg hallottam a boltban. De a Magyar Nemzet online-jára beirkáló olvasók közül is használta valaki (…)

Meg hallotta a boltban is, persze. Mint ahogy az összes többi szót is, gondolom, szómagyarázatokkal együtt, azért hasonlít ennyire a Szóbánya a Szlengblogra.

Persze lehet, hogy Temesi megegyezett Nyelvész Józsival, hogy kicsit finomítva újraközli a Szlengblogot a Nemzetben. Esetleg maga Temesi Ferenc a Szlengblog titokzatos szerzője. Esetleg Temesi Ferenc úgy gondolja, hogy ami az interneten van, az mindenkié és senkié, azt ő nyugodtan eladhatja újra a Magyar Nemzetnek, mint saját szellemi termékét.  

Valaki igazán megmutathatná neki a szánalmas.hu-t is.

Eheti: a Fehér Ház sajtófőnöke egy tájékoztatón elvette az egyik tudósító mobilját, amikor az már sokadszor csörgött bele a beszédbe (egy másik pár perccel később ugyanebben a helyzetben nyugodtan kisétált), rövid videó alant. A rejtett tanulság pedig az, hogy a zavarbaejtő pacsizós hangnem 1 db sajtófőnök és x db újságíró között ugyanúgy megvan a Fehér Házban, mint bárhol máshol.

Balázs linkje, köszi!

Vajon kell-e sajnálni a tavaly rekordbevételt elkönyvelő kereskedelmi tévéket, az RTL Klubot és a TV2-t, amiért túl sokat kell tejelniük az államnak?

Feltehetőleg nem nagyon, bár ez egy olyan téma, amiről lehet vitatkozni, ebbe viszont itt nem szeretnék belemenni.

Arról viszont már érdemes egy-két szót ejteni, vajon mennyire elegáns az, amikor a két kertévé ügyében döntő szervezet, jelesül az ORTT – a médiatörvény és az azt megalkotó politikusok miatt – általánosságban visszás működéséből kiragadnak egy esetet, és azzal mit ad isten, éppen akkor foglalkoznak, amikor annak a tévét érintő milliárdos kérdésben kellene döntenie!

VENDÉGPOSZT Most szűnt meg az ITAR-TASZSZ budapesti irodája, viszont a kínai hírügynökség még jelen van. Külpolitikai újságírók, egykori és jelenlegi tudósítók, gyűltek össze az ELTE BTK-n, hogy a külpolitikai újságírás jövőjéről tanácskozzanak. Helyszíni beszámoló - Fazekas Zsuzsanna és Szarka Zsófia írása.
 

Az újságíró szerepét nem tudják átvenni a kamerával, internettel felszerelt helyiek, de nagy segítséget jelentenek. Al Ghaoui Hesna, az M1 riportere például aligha szerezhetett volna képeket a libanoni menekülttábor belsejéről, ha a bent lakók nem küldenek ki nekik felvételeket, ő ugyanis nem mehettek be a kamerájukkal. A technológiai fejlődésnek megvannak az árnyoldalai is, a tudósítónak rengeteg plusz-munkát kell vállalnia, a cikkek mellett írnia kell blog-bejegyzéseket, készítenie kell fotókat, vagy bármi mást, amire igény lehet.
Yang Yongqian, az Új Kína Hírügynökség munkatársa számára is rengeteg a plusz teher: mára ő országa egyetlen magyarországi tudósítója, és míg korábban elég volt napi egy-két nagyobb hírértékűnek tűnő anyagról beszámolnia, amelyet a nyomtatott lapok átvehetnek.  Most angolul is meg kell mindent írnia a nemzetközi hírszolgálat nemzetközi kiadása számára, és a témák közül se válogathat: politikától, kultúrán át sportig, mindenről neki kell beszámolnia.

Mentális vasfüggöny
Izsák Dániel a Figyelő rovatvezetője szerint a média azt feltételezi, az embereket nem érdekli a világ: szerinte ma Magyarországot (globalizáció ide vagy oda) egy mentális vasfüggöny zárja el a világ maradék részétől. A Figyelőnek csak Brüsszelben van állandó - több országban pedig csak alkalmi - tudósítójuk, ami nem sok, de még mindig jobb, mintha a külpolitikai híreket innen-onnan fordítanánk, mint sokan mások.
Borisz Sesztakov, a Polit.ru tudósítója szintén hasonló helyzetet vázol fel saját hazájával kapcsolatban: mióta háttérbe szorultak a Szovjetunió és Magyarország gazdasági és politikai kapcsolatai, egyre romlik a helyzet. Korábban számos orosz tudósító volt az országban, mára rajta kívül mind kivonultak a térségből, és egy hete az ITAR-TASZSZ is bezárta budapesti irodáját. Pedig szükség lenne arra, hogy egy külföldi szemszögéből legyenek értelmezve a történtek, a hivatalos mellett más szempontok is megjelenjenek egy cikkben. Adam LeBor, a Times tudósítója például megemlíti, hogy az ő Magyarországról szóló írásai abban különböznek a magyar nyelvű cikkektől, hogy a politika helyett ő inkább a gazdaságra koncentrál, mert az jobban érdekli a briteket, mint a magyar belpolitikai csatározások. Nick Thorpe hozzáteszi: a magyar pártügyek nem érdekelnek senkit külföldön, így ki is hagyják ezeket általában az írásaikból, az pedig ami Magyarországon történik, nonszensz.

Ott kell lenni
 „Bármilyen kérészéletű is a műfaj, csak akkor lehet egy országot bemutatni, ha az ember tényleg ott él” – jelenti ki Szelestey Lajos a Külügyminisztérium épp leköszönő szóvivője is. Újságírókorából felidézi, hogy Princz Gábort például Bécsben azért tudta megszólaltatni, mert valaki megsúgta neki, hol lakik, ezért elég volt csak lesben állnia, és máris elkapta. Bedő Iván a HVG újságírója is helyszíni jelenlét mellet érvelt. «Ha nem lettem volna eleve Németországban, nem tudtam volna rögtön a Nodel-díj nyilvánosságra kerülése után interjút készíteni Kertész Imrével.” Szerinte a külpolitikai érdeklődés hiányát az magyarázza, hogy a rendszerváltás óta a lapoknak az egyre mozgalmasabb belpolitikára kell a leginkább koncentrálniuk, így a külpolitika csak ritkán kerül az emberek érdeklődésének homlokterébe. Krajczár Gyula a Népszabadság főszerkesztő-helyettese szerint is a tudósítói munka sokszor, sokaknak csak egyfajta fölösleges egzotikum: pekingi tudósítóként mindenki ámulattal hallgatta, amikről beszámolt, két hét múlva viszont a legritkább esetben emlékszik arra bárki is, hogy mit írt.
Az utóbbi időben, Szelestey Lajost is a legtöbb újságíró Rózsa Flores Eduardo halála, az iraki magyar halott, és a sertésinfluenza ügyében zaklatta – ami jól mutatja, hogy meddig terjed a szerkesztőségek külpolitikai érdeklődése.
 Ami viszont az egész külpolitikai újságírás helyzetét megnehezíti, az a pénzhiány - a különböző sajtóorgánumok egyaránt a külföldi tudósítói posztokon próbálnak spórolni, így vagy csak alkalmi kiküldetésbe mehetnek az újságírók, vagy más megoldásokat kell találni. Tóth Gábor, Hír Tv külpolitikai rovatvezetője: „A telepített, kényelmes életet élő tudósítók ideje lejárt, de vannak fiatalok, akik maguktól, akár mellékfoglalkozásként is dolgoznak” – mondja és beszámol róla, hogy forgatott már saját zsebből is, ha arra kényszerült és több példa is van rá, hogy amikor már végképp nem tudtak senkit kiküldeni, akár az is megoldás lehet, ha „találnak egy embert külföldön", aki csak mellékfoglalkozásként dolgozik újságíróként.
(Fotó: Galló Rita)
 

Göncz Kinga és Szent-Iványi István türelmesen reagált, amikor szerdán reggel 10 körül én lehettem kb. az ötödik újságíró aki ugyanazzal a kérdéssel hívta fel: EP kampányfinanszírozás. Horn Gábor bunkó volt, még egy e-mail címet sem akart megadni, igaz azt nem tudtam, hogy előtt már az FN-nel egy sokkal durvább beszélgetésen túlvolt. Schmitt és Morvai nem vették fel a mobiljukat, nem hívtak vissza (ellentétben Göncz-cel).

Jó volt figyelősként hét másik szerkesztőséggel (Origo, Hírszerző, Bors, Szempont, FN.hu, Fejér Megyei Hírlap, Kreatív) együtt két óráig azt érezni, hogy most tényleg nem kerülhetik meg a választ, az újságírók összefogtak, itt a végük. A válaszok aztán kiábrándítóan cinikusak lettek (már a Bors és a Kreatív is lehozta), de az akció talán megmarad pár politikus fejében, és lesz folytatás is. A Szempont beszámolója a 39. percnél.                        

Irak, Afganisztán, Gáza, Obama, Bolíviában kivégzett magyarok és EP-választások – néhány aktuális/közelmúltbeli téma, ami miatt érdemes szót ejteni arról, mi történik a külpolitikai újságírásban. Ez fog történni holnap (csütörtökön) késő délután és este az ELTE BTK hallgatók szervezte Külföldi tudósítás konferenciáján, amelyre ingyenes a belépés bárkinek, akit érdekelnek ezek a témák.

A két beszélgetés:

16:00 Megteszi a Google is? avagy van a külföldi tudósításnak jövője? – kerekasztal beszélgetés
Moderátor: Magyari Péter (Index)
Résztvevők: Bedő Iván (HVG); Krajczár Gyula (Népszabadság); Szelestey Lajos (Külügyminisztérium); Szentesi Zöldi László (Magyar Hírlap); Tóth Gábor (Hír Tv)

18:00 Háború, nyaralás, rutin. Tudósítók a szakmáról – kerekasztal beszélgetés angolul, külföldi vendégek részvételével
Moderátor: Vajda Éva (újságíró)
Résztvevők: Adam LeBor (Times, Economist); Al Ghaoui Hesna (M1); Borisz Sesztakov (Polit.ru); Izsák Dániel (Figyelő); Massimo Congiu (Radio Suisse Internationale, Radio Capodistria, il Manifesto); Yang Yongquan (Új Kína Hírügynökség)

Helyszín: ELTE BTK, VIII. kerület, Múzeum krt. 4., I épület -109