VENDÉGPOSZT. Rényi Ádám, az RTL Klub kommunikációs igazgatójának írása. Magyarországon a bolti eladó utálja a vevőt, a gyalogos az autóst és persze fordítva, hogy a pincér és a vendég konfliktusos viszonyáról már ne is beszéljünk. Egykori és a mai napig is „látens újságíróként” dolgozó pr-esként meg nem lepett, mégis elszomorított, hogy nincs ez másképp sajtómunkások a sajtósok viszonyában sem. Ez derült ki legalábbis az Uniomedia és a Nézőpont Intézet kutatásából. (A témáról tegnap egy konferenciát is szerveztek.) 

Joggal mondhatnánk, hogy két erősen felhígult szakmáról van szó: vannak jó és rossz pr-esek, no meg jó és rossz újságírók, így az általánosítás nem állja meg a helyét. A kommunikációban dolgozóktól sem távol álló sztereotip gondolkodás könnyedén rátör az emberre egy online kérdőív kitöltése közben egy a tervezettnél hosszabb, a szerkesztőségben töltött estén. Mégis azt gondolom, ne válasszuk az egyszerűbb utat önmagunk megnyugtatására! Nyilvánvaló, hogy minden újságírónak és minden pr-esnek van a házi anekdotatárában jó pár olyan eset, amellyel könnyedén alá tudja támasztani, hogy a másik szakma művelői felületesek, felkészületlenek és inkorrektek vagy éppen ostobák, rugalmatlanok és fensőbbségesek. Mégis elgondolkodtató, hogy vajon miért nem érti meg egymást kellőképpen két olyan szakma, amelynek fókuszában a kommunikáció áll.

Ha képesek vagyunk arra, hogy üzeneteket csomagoljunk, stratégiát tervezzünk és sajtótájékoztatókat tartsunk, vajon miért nem jutunk el odáig, hogy megkérdezzük a „legszűkebb célcsoportunktól”, vajon hogyan segítjük munkájukat. Miért nem várunk visszajelzést? Talán félünk tőle, hogy megkapjuk? Az újságírók pontosan tudják, melyek azok az esetek, amikor azért hárít a pr-es, mert a kötelességét teljesíti, mert ez a dolga, és melyek azok, amikor lusta, feledékeny, rosszul dolgozik. Ahogy a pr-es is tisztában van vele, hogy az újságírót az általa képviselt médium érdekei és profizmusa, vagy nemtörődömsége, akár rosszindulata mozgatja. Tehát a viszonyrendszerbe kódolt konfliktusok önmagukban nem szükségszerűen terhelik a kapcsolatot, az esetleges érdekellentét még nem kell, hogy rossz hangulatot, egymás meg nem értését okozza.

Kommunikálni kell a kommunikációról, sértődés nélkül, a büszkeséget félretéve. Nem hinném, hogy kínos lenne a tanulás már befutott szakembereknek, hiszen a médiapiac jelentős és gyors változásait a pr-esnek is kihívást jelentenek, a tanulási folyamatban pedig igenis segítség az újságírótól, szerkesztőtől, sőt bloggerektől érkező visszajelzés. Mindkét félnek érdeke, hogy jobban értsék egymást, jobban megismerjék egymás napirendjét, érdeklődését, kompetenciáit, e-mail olvasási szokásait vagy bármit, ami ezt a két egymásra utalt szakmát közelebb hozhatja.