Most írjak kritikát Baló Györgyről? Csak mert kérte az Antagon?

Képek villannak.

 

1980, moszkvai olimpia. Az amerikaiak viccet csinálnak belőle, a KGST-országok baráti vetélkedésévé alacsonyítják, persze négy év múlva visszakapják, úgy kell nekik.

Ezen az olimpián mindenki veszít. Kivéve Baló Györgyöt. Ő ül-áll a stúdióban „aranyérem: Varga Károly, kisöbű sportpuska 60 lövéses fekvő testhelyzet”, másra nem emlékszem az egészből, csak Balóra, meg Varga Károlyra, kisöbű sportpuska, fekvő testhelyzet.

Hé, valaki! Jelentkezzen, aki tudja, van-e nagyöbű sportpuska? Vagy az öb, szükségszerűen: kicsi?

Ez volna a tévé ereje, a tehetség ereje, Baló ereje. Hogy emlékszem rá, meg arra, amit mondott, harminc év után. Egyszer majd megtanulom, gondolom magamban, de valahogy elmarad, EZT nem tanulom meg soha.

 

…És lő és tölt és lő…

 

1986, az első magyar Forma1, új szavakat ízlelgetünk, pitlane, boxutca, szabadság…

A Rádió is közvetít, flottafelvonulás, Szilágyi, Vass, Novotny, Török és középen, a 37-es fülkében Baló.

De most nehogy már a Forma1-hez is értsen. És ért. Ül középen, osztja, keveri, osztja keveri, otthon van, de csak amennyire kell, majd megtanulom, gondolom, de – bár a 37-es fülkébe eljutok magam is – ezt a civilséget, ezt a szakértelmet, ezt a civil szakértelmet  mégsem tanulom meg sosem.

’89-’90. Van, akit Eskimo jégkrém, van, akit az Astoriánál felállított könyves asztalok - Kundera, Szolzsenyicin, Konrád – képében kísért meg a szabadság. Van, aki Napzártát néz, történészekkel, szociológusokkal, politológusokkal, később, így vagy úgy, felzabálja őket a politika, de most még mindegyik más, csak a pulcsi ugyanaz, a lengyel piacot dicséri valamennyi, meg a mellények, meg a feltűrt ujjú zakók, vászoningek. Meg Baló.

Hiába. Őrá emlékszem, ezt megtanulni, mondom magamban, hogy csak rá, de nem megy, nem tudom megtanulni ezt sem.

’90. A választás éjszakája. Ő a FŐNÖK, a Vezér, a pók a hálóban, akkora a stúdió, hogy egyik sarokból alig látom a másikat, futballpálya ködben, én vagyok a hetedik ajtónálló, ő az élet császára, így aztán csak ő bukik, mikor reggelre se jönnek meg az adatok. Bumm. Iszonyatosat. Közben beszélget és kapcsolgat (Baló nagyon szeret kapcsolni, látom, hogy élvezi, mikor mondja: „most kapcsoljuk Rákoskeresztúrt”. Vagy a stúdió végét.).

 

…És golyó jő…

 

És jön a valahány szűk esztendő. Jön a Drót, postán küldik a kazettát a kábeltévéknek szerteszét, megcsinálja a saját médiatörvényét, a saját pluralizmusát, a saját demokráciáját, évekkel az igazi előtt, bökkenő csak, hogy nem kell senkinek. Na, ezt ne tanuld meg, kérlek, mondom magamban , ezt ne tanuld meg!  

Hányja, veti a politika meg a becsvágy, 97-ben ő az Írisz, ő képviseli az amerikaiakat, nyeri az országos kereskedelmi tévé pályázatot, eredményhirdetés, első - dörgő taps - Baló, köszönjük – dörgő taps - leülhet, vagy mehet haza, vagy csinálhat, amit akar.

Nem. Tévét, azt nem. Azt más csinál.

 

…és őt éri…

 

Hohó, kiskomám, hamarabb keljél te fel, ha nem akarod, hogy Baló tévézzen, tévézik ő, TV3, új utak, új megpróbáltatások. Új bukás. Mint a rongyszőnyeget, rántják ki alóla az imádott játékszert, zuhan háttal egyenest arra az okos buksijára.

Ha tévét nem épít, hát hálózatot épít, majd ő összekapcsolja a kis adókat, lesz belőlük szép nagy, mondja és össze is kapcsolná, össze bizony, de törvény születik. „Aki összekapcsolna bármit bármivel és különösen, ha tévét, tévével, vagy ha csak Balónak hívják: annak feje vétessék”. Senkinek több joga az üldözési mániára: a Parlament rombolja le a sok éves munkát.

 

…és kezét lábát eltépi…

 

De hát Baló ő, nem Vécsey Misi, küzd, lő, tölt, lő, nem is tölt, csak lő, A Hét, Az este, A Szólás szabadsága, A kedd 21. Ezt még meg kell tanulnom, mondom magamnak, ezt az elesve felállást, de nem tudom, ha elesek, én a földet nyalom, nem vagyok egy Baló.

Itt-ott próbál tévé elnök is lenni, de elhasal, hogyan is képzelte…

És most itt van.

A Kassza.

Meg a felkérés: írjak kritikát Baló új műsoráról.

De hát miről írjak, nincs új műsor. Ez Baló régi műsora.

Sok világos szín, egyszerű vonalak - picit több pénz és pár éve még trendi is lehetett volna, ezzel együtt is kevésbé zavar, mint bármi más, ahogyan Baló is: kevésbé zavar, mint bármi más.

 

 

És jön elő a régi nünüke, hogy majd ő, majd így, a tutit, meg a frankót, televíziós MozgóVilág, vagy inkább – ez így kegyetlen és igaztalan? – televíziós Mozdulatlan Világ.

Persze Baló most is jó. Most is „konferálja a bejátszást”, ami jön, vagy nem jön (Istenem micsoda műsor készülhetne Baló fejeiből, ahogy öregszik, ahogy múlik az idő, miközben az el nem induló bejátszásra, a fel nem bukkanó táblázatra vár, hányadszor, de hányadszor, évtizedek óta, egyre fogyó türelemmel… ), most is kapcsol (még mindig nagyon szeret kapcsolni), most Erdős Gábort, hat méterre, kérdez, elemez, megvitat. Kurrrva nagy szarban vannak a kórházak, ja, mindenki bólogat, szép, drága öltönyök, egy baj van itt, szétvertek mindent, meg elvették a pénzt. Alulfinanszírozottság, forráshiány, szegényház.

A cigányok. Egyre többen vannak. Ezt ugyan egy kutató csak tippeli, senki nem méri, de hisszük És most már konkrét lépések kellenek. Civil szemszög. A stúdióban pulcsik. Mellények. Ismerős pulcsik és mellények. Lengyel piac, ma is? És a mindennapi élet problémái. Végigvesszük mindet, megvitatjuk fontos és hozzáértő emberekkel, mert erre való a tévé, főleg, ha közszolgálati.

Kiáll Baló és – büszkén? provokálva? – elmondja, hogy kétszázvalahányezren látták az adást, a másikat háromszázezren, vagyis az akkor tévézők 95 százaléka nem Tőle várta a felhőtlen szórakozást. De vállalja, ennyi ember már tudja, mitől döglik a légy.

Horror múzeum.

 

Tisztelet Baló Györgynek. Tisztelet a tudásnak, az elszántságnak, a tehetségnek, a rengeteg munkának, a hitnek. A moccanthatatlan bizonyosságnak.

De – minden tisztelettel együtt – mintha sakktáblán malmozna. Kugli bábúkkal játszaná a Ki nevet a végén-t.

 

Az ágyúnál áll ő, és lő és tölt és lő

Golyó jő, és őt éri

Kezét lábát eltépi,

De az ágyúnál áll ő.

És lő.

És tölt.

És lő.

 

Van nekünk egy Svejkünk. Egy derék katonánk.

Becsüljük meg.