HTML

Helló

Mi ez itt?
Az Antagon egy alvó újság(író)blog.

» Bővebben + szerzők
» In English: About us

» Facebook
» e-mail

Friss topikok

Címkék

168óra (3) a (1) ablonczybálint (1) ahónapokossajtóközleménye (1) akti (1) ambrusbalázs (1) apáti tóth (1) atv (4) axel springer (1) baloghákosgergely (1) bánó (1) bánzoltánandrás (1) barcsmiklós (1) bayerzsolt (2) bbc (1) bedemárton (2) bild (1) bkf (1) blikk (3) bnd (1) bódisandrás (3) bodokytamás (1) bogádzoltán (1) bogárzsolt (1) bolgárgyörgy (2) borókaigábor (3) brücknergergely (1) budapesti7nap (1) cenzúra (1) christiansciencemonitor (1) cnn (2) debreczeni (1) demorgen (1) déneszoltán (1) dévényiistván (1) dezsőandrás (1) die (1) díj (3) dizájn (2) dtóthkriszta (1) duna (1) dunatv (5) echotv (2) economist (2) editorsweblog (1) elte (1) emasa (5) eötvöspál (3) és (4) etika (1) eveningstandard (1) faz (1) feketenorbert (1) fidesz (1) figyelő (19) figyelőnet (7) friderikuszsándor (1) függetlenhírügynökség (2) galgagyörk (1) gawker (1) gazsólferenc (3) göbölyössomadíj (10) guardian (9) günterwallraff (1) gyakornokság (1) győrffymiklós (1) györgypéter (1) haászjános (1) hankook (1) havashenrik (1) helyitéma (1) heszlerróbert (1) hetilap (1) hetiválasz (14) híradó (3) hirdetés (1) hírsarok (1) hirszerzo (1) hírszerző (2) hírtv (3) hivatkozás (1) honvédelmi minisztérium (1) hvg (15) hwsw (1) index (24) inforádió (3) input (1) iwiw (1) jakupcsekgabriella (1) jog (2) joóbsándor (1) józsef (1) karrier (1) kecskésitollastibor (1) kereskedelmi tv (1) kertattila (1) klubrádió (1) kocsislmihály (1) kommunikáció (1) konferencia (1) kosaandras (1) kovácsgyörgy (1) közpénz (1) kreatív (4) kristonlászló (1) kritika (1) kulcsáristván (1) lánchídrádió (1) legáttibor (1) lendvai (1) litera (1) m1 (1) m2 (1) magyar (2) magyarhírlap (17) magyarnarancs (1) magyarnemzet (7) magyarrádió (12) magyartelevízió (1) majtényi (2) managermagazin (2) marketing&média (3) martin (1) martinamis (1) martinjózsefpéter (2) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörvény (1) menedzsmentfórum (1) mészárosbálint (1) metropol (1) miklósi (1) miklósigábor (2) minőségiújságírásért (3) mkisscsaba (1) mokka (1) morvai krisztina (1) mr 2petőfi (1) mti (9) mtv (22) múosz (4) nagyattila (1) napiciki (1) napigazdaság (3) napi gazdaság (1) nap kelte (1) narancs (16) nbh (1) nemzet (1) népszabadság (36) népszava (5) netzwerk (1) newsoftheworld (1) newsweek (2) newyorktimes (6) nkósajudit (1) nmhh (1) observer (2) oktatási és kulturális minisztérium (1) ombudsman (1) orig (1) origo (14) oroszország (1) ortt (3) pályázat (1) pannonnews (2) paul (1) pestiest (1) péter (1) pethőandrás (3) pogonyilajos (2) portfolio (1) portfolio.hu (1) pr (4) prherald (1) pulitzer (2) rádió (1) ralfneukirch (1) reakció (3) recherche (1) reklám (1) rendőrség (1) reuters (1) riport (3) rss (1) rtlklub (1) rtl klub (3) sajtófotó (2) sajtóosztály (1) sajttáj (1) slágerrádió (1) spiegel (4) spirkjózsef (2) storytv (1) stumpfandrás (2) suchgyörgy (1) sun (1) szabadsága (1) szabóákos (1) szájbarágó (1) szélesgábor (2) szempont (1) szigetitamás (1) szilágyijános (1) szlankóbálint (2) szólás (1) szombathypál (3) tagesspiegel (1) taszoknyomozó (3) taz (4) telekom (1) tényfeltárás (8) tilosrádió (1) time (3) times (2) tódorjános (1) tótawárpád (1) tüntetések (1) tv (1) tv2 (1) ujpéter (1) újságíróképzés (1) vajdaéva (2) válaszadási (1) vanityfair (1) vasárnapi (1) vasárnapiújság (3) velvet (2) viasat3 (1) világgazdaság (4) wired (2) wirthzsuzsa (1) zappegábor (1) zeit (1) zoltán (1) zóna (7) zoom (5) zsoltmelinda (2) zsűri (1) Címkefelhő

Minden rosszban van valami jó - A válság a médiában

2010.02.09. 21:30 antagon

MARTIN JÓZSEF PÉTER ELEMZÉSE "A válság kényszerűen kibillentette a magyar médiát a provinciális köldöknézés állapotából" - állítja a Figyelő volt főszerkesztője. Elemzés, amely nem ide, hanem a megújult Antagonra készült, így egy szokásos posztnál hosszabb, mélyebb. Kinyomtatod?

(Mivel az új oldallal késünk, az elemzések pedig meg tudnak romlani, ezért jön itt. Ahogy ebből is kiderült, a blog hosszúra nyúlt karácsonyi pihenőjének az oka, hogy minden erőnkkel az Antagon bővítésén dolgozunk. Részletek később.) 

A gazdasági válság első nagyobb hulláma 2008 őszén érte el Magyarországot. Október közepén beszakadt a forintárfolyam, blokkolt az állampapírpiac, lényegében megszűnt a banki hitelezés, vagyis odalett a pénzügyi stabilitás. Kis híján a korábban csődbe ment Izland sorsára jutottunk. A gazdaságpolitika-csinálók többsége azonban a szembenézés helyett becsukta a szemét; hamis tirádáikkal sokan akarva-akaratlan félrevezették a társadalmat (a politikai kommunikációról lásd a keretes írást). Suttogó propagandaként terjedt a hír, hogy a baj nagyobb lehet, mint gondolnánk. Az úgynevezett ballib oldalhoz sorolt elismert közgazdász informális beszélgetésünkkor még 2008. október 23-a környékén, a forintárfolyam első nagy gyengülése és a 300 bázispontos kényszerű jegybanki kamatemelés körüli napokban is csak off-the-record beszélt arról, hogy a gazdaság visszaesése 2009-ben számottevő mértékű, 5 százalékos lehet. Ez ugyan kevesebb, mint amekkora negatív növekedést valójában elkönyvelhetünk a múlt évre (6,5 százalék), ám akkor még valószínűtlenül pesszimista előrejelzésnek tűnt.

A tömegmédiumok - a megkésett kormányzati nyilatkozatokkal összhangban - már csak akkor közölték, hogy nagy baj van, amikor a hosszú ideje beteg magyar gazdaság 2008 októberében kritikus állapotba került. Pedig a szaksajtó figyelemre méltóan régóta kongatta a vészharangot. A Portfolio.hu már jóval a válság magyarországi kiteljesedése előtt számos borúlátó - a külföldi sajtóból átvett véleményt - közölt. A legemlékezetesebbek ezek közül Soros György és Nouriel Roubini professzor katasztrófavíziói voltak. (Soros: Nemcsak a recesszióval, de az inflációval is szembe kell néznünk, 2008. május 15.   Roubini: Letarolja-e a magyar gazdaságot Amerika? 2008. szeptember 25. ) A Figyelő 2007. augusztus 9-én -  tehát a krízis hazai eszkalálódása előtt bő egy évvel -  címlapján azt a kérdést tette fel: átmeneti gyengülés vagy recessziós veszély (ti. a tőzsdeindexek csökkenése)? A felvázolt „legrosszabb forgatókönyvben" már akkor szerepelt a világméretű visszaesés rémképe. A szakmai közönség a 2008. október 2-i Világgazdaságból Jaksity György révén ismét csak arról értesülhetett: „recesszió lesz, nem is akármilyen".

AMI AZ INDEXBEN JÓ
Miként szerepelt a magyar média, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy nálunk is régen - a rendszerváltás óta - nem látott gazdasági visszaeséssel kell számolni, tartósan nő az állástalanok száma, drámaian visszaszorul a hitelezés? Pozitívumként említhető meg, hogy a válság kényszerűen kibillentette a magyar médiát a provinciális köldöknézés állapotából. A piacok, az államok és a háztartások krízisét ugyanis nem lehetett (csak) a Gyurcsány-Orbán koordinátarendszerben értelmezni, a szemléletet óhatatlanul tágítani kellett. Magyarország 2008 őszén a nemzetközi szervezetek együttműködésére és segítségére volt utalva, hogy hitelhez jusson, finanszírozni tudja a közkiadásokat, vagyis elkerülje az államcsődöt. A média és közönsége számára egyaránt kiderült, hogy a külső történések kíméletlenül hatnak ránk (ugye nem mi mozgatjuk a világot). A külföldi és a gazdasági (nem-bulvár) hírek a válságról szóló anyagokon keresztül bekerülhettek oda, ahonnan gyakran száműzik őket - a híradókba és a tömeglapokba. A gazdasági válság kapcsán számos mélyreható, minőségi és néha még szellemes elemzéssel is találkozhattunk (Pld: Index, Hiúságok máglyája).

Maga a válság olyan témát (narratívát) ad, amelyet folyamatosan napirenden kell, lehet tartani. Az eseménykövetés viszonylagosan erős ága a magyar médiának, feltéve persze, ha éppen nem lesz rabja a tényeket felülíró pártelkötelezettségnek és van megfelelő erőforrása (újságíró, pénz stb.). Az Index.hu a breaking news típusú információk feldolgozása terén több éve kiemelkedő teljesítményt nyújt: rendkívül gyors, a többi portálnál nagyobb volumenű, fókuszált és viszonylag alapos a címoldali hírközlés, jut energia az azonnali elemzésekre, háttérre is. A válság kritikus napjaiban, heteiben - 2008 őszén, aztán 2009 első hónapjaiban - is ez volt a helyzet.

A világméretű pénzügyi-gazdasági krízis azzal is „kedveskedett" a médiának, hogy lehetett színesíteni a műfaji palettát, kilépni a néha álmosítóan unalmas rutinszerű feldolgozásmódokból. A tudósítások, hírösszefoglalók mellett számos szaftos sztori kínálkozott, ilyen volt például a sokáig mágusként tisztelt dollármilliárdos Bernard Madoff bukása. Alkalmat adott továbbá olyan - egyesek által bizonyára bulvárosnak minősített - gegekre is, mint például az Index munkanélküliség-számlálója.

FELDOLGOZATLAN TÉMÁK
A válság áthatja a teljes magyar gazdaságot, társadalmat, politikát. Nem meglepő tehát, hogy a média részben hasonló hibákat produkált 2009-ben, mint „békeidőben". E sorok írója pár hete tett pontot annak a felmérésnek és tanulmánynak a végére, amely - a londoni Open Society Foundation felkérésére - a válságnak a hazai médiára gyakorolt hatását elemzi. Médiafogyasztó értelmiségiek körében végzett fókuszcsoportos felmérésből és interjúkból az tűnik ki, hogy a magyar média tartalmát (az országos szeriőz, nyomtatott és online sajtó, elektronikus média esetében), három oldalról éri erős kritika. A megkérdezettek a legtöbbször az újságírói-szerkesztői felkészületlenséget, a rendkívül erős politikai elfogultságot, valamint a sokszor érdektelen és irreleváns tartalmat tették szóvá. Az értő közönség a nyomtatott és az elektronikus médiát mindhárom fenti kérdésben elmarasztalta, az internetes portálokat viszont csak az első pontban, azaz az újságírók felkészületlensége miatt. (Utóbbi okán a „régi" és az új média munkásai egyformán rovót kaptak.) Noha az általánosítás csapdáját ezúttal is érdemes elkerülni, hiszen az egyes lapok, médiumok között figyelemre méltó eltérések vannak, az összkép - az olvasói-hallgatói-nézői percepció - azonban mégis lehangoló.

Számos kritikára magyarázat lehet, hogy a nyomtatott sajtó és a televíziók a hirdetési árbevételek drasztikus, valamint a példányszámok /nézettségek mérsékelt, de folyamatos visszaesésével kénytelenek szembenézni. Az erőforráshiányból adódó fokozott leterheltség kapkodó, néhol hanyag munkavégzést eredményez. Továbbá a nagypolitikai és szociokulturális okokra visszavezethető általános közéleti sekélyesedés sem kedvez a minőségi sajtónak. Mégsem lehet mindent a pénzhiány és a közviszonyok számlájára írni. Elgondolkodtató, hogy a szeriőz nyomtatott sajtó miért él olyan kevésszer az intellektuális meghökkentés eszközével, miért ennyire ritka a rutinszerű feldolgozáson túlmutató exkluzív/unikális tartalom. Nálunk sajátos módon az eredetiséget sokan és sokszor összetévesztik a bulvárosodással, miközben nem veszik észre, hogy a fantáziátlan, rutinszerű feldolgozás - például pártszóvivők pártszólamainak mechanikus beidézése - előbb-utóbb érdektelenné válik. Érthetetlen például - és ez csak közvetve kapcsolódik a globális válsághoz -, hogy a teljes magyar (nyomtatott) sajtó miért nem tudott produkálni legalább egy átfogó, a politikai-gazdasági-külpolitikai teljesítményt értékelő, a napi események felületes „letudósításán" túlmutató, a történéseket kontextusba helyező forrásértékű dossziét a teljes Gyurcsány-korszakról, névadójának 2009. márciusi bukása után. Ne általánosítsunk: a HVG-ben volt egy remek összefoglaló-értelmező cikk erről - 2 oldalon.  Mértékadó nyugati újságok ilyenkor 15-20 oldalt, de akár fél lapszámot adnának egy volt kormányfő hivatalban töltött öt (!) éve elemzésének - ábrákkal, riportokkal, interjúkkal, sarkos, pró és kontra véleményekkel. (Egyáltalán nem kapcsolódik a válsághoz, de szintén felfoghatatlan, hogy Michael Jackson - mint jelenség, és nem, mint bulvártéma! - halála miért nem érte el a hazai szeriőz lapok ingerküszöbét, miközben a nyugati politikai újságok, és nem csak az amerikaiak, teljes címlapokat, oldalakat szenteltek a rocksztár halálának. Álljon itt is egy ellenpélda: a Cseh Tamásról halála kapcsán készült igényes HVG-melléklet.)

A gazdasági válság fontosabb epizódjaira - árfolyamszakadás, kamatemelés, IMF-tárgyalás, stb. - az online média prompt és nagy merítéssel reagált. A gazdasági-üzleti szaksajtó is viszonylag jól szerepelt, mélyrehatóbban elemzett, mint a tömegmédia. Elvétve még a megszokott kereteket meghaladó törekvésekkel is találkozhattunk a magyar sajtóban, de korántsem elegendő számban és minőségben. Rendkívüli összeállításokból, exkluzív interjúkból, mélyen húsba hatoló riportokból, beszédes infografikákból többet kaphatott volna a hazai közönség a rendkívüli eseménysorozat, egy nyolcvan éve nem látott világméretű gazdasági krízis kapcsán.

Drámai átalakuláson megy keresztül a hazai média. A platformváltás (a nyomtatott sajtó helyett az internet válik az elsődleges hírforrássá), a válság anyagi szorítása és a politikai mező minden bizonnyal érdemi átrendeződése új utakat nyit meg, egyúttal régieket zár le. Ha csak a gazdasági válságról szóló cikkek és riportok alapján ítélnénk meg a magyar médiát, még akár bizakodóak is lehetnénk.

Politikai mellébeszélés

A természeti csapások váratlanságával csapott le Magyarországra a pénzügyi válság - legalábbis a 2008. szeptember-októberi politikusi megnyilatkozásokat hallva-olvasva, ez lehetett az ember érzése. A kormányzati kommunikáció - rossz reminiszcenciákat ébresztve - az utolsó pillanatig tagadta, hogy nálunk is komoly következménye lesz az Egyesült Államokból indult ingatlanpiaci lejtmenetnek. Sokan szerettek volna hinni abban, hogy a válság ad absurdum megáll a határon, és nem „gyűrűzik be". Egy 2008. októberi (!) konferencián, két héttel azután, hogy a Lehman Brothers, a világ egyik legnagyobb befektető háza csődbe ment, Veres János, akkori pénzügyminiszter még növekedést vizionált 2009-re Magyarországon. A költségvetés makropályáját abban az időben már hetente módosították, egyre kisebb GDP-bővülést prognosztizálva. Gyurcsány Ferenc kormányfő szeptember végi jóslata mégis úgy szólt, hogy a magyar pénzügyi rendszert legfeljebb 20 milliárd forint (miért pont ennyi?!) erejéig sújtja majd a válság. Fideszes politikusok ezenközben a „kormány által okozott szociális válságról" beszéltek, vajmi kevés szót ejtve arról, hogy a magyar gazdaságot - saját immunrendszerének meggyengülése mellett/után - a külföldről terjedő fertőzés veszélyezteti igazán.

A politika mellébeszélése, elnézve annak belterjességét, persze nem meglepő. A sokáig az MSZP és a Fidesz szembenállásán alapuló, minden ezen kívüli tényt, tényezőt, gondolatot negligáló hazai közbeszéd kezdetben nem nagyon tudott mit kezdeni egy par excellence globális fejleménnyel, a gazdasági válsággal. A szocialisták attól tartottak, hogy a tényekkel való őszinte szembenézést (ti. a válság elkerülhetetlen „begyűrűzését") a Fidesz kudarcpropagandája még inkább felerősíti. Ezért inkább homokba dugták a fejüket. A Fidesz pedig mindent megpróbált a kormányra kenni, így az már nem is volt olyan érdekes, amiért nyilvánvalóan nem a kormány a felelős. A kommunikációs tohuvabohu mellett a válság „váratlanságában" nyilvánvalóan szerepet játszottak - és ne legyünk igazságtalanok, nem csak Magyarországon - szakmai, közgazdasági hibák is. A modellszerű előrejelzések szinte minden esetben kudarcot vallottak. Nálunk talán annyiban volt speciális a helyzet, hogy nem (csak) a prognózisokkal, hanem a valóság érzékelésével is probléma adódott. A király már szemmel láthatóan meztelen volt, amikor számos döntéshozó még mindig ruhát látott rajta.

 


2 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://antagon.blog.hu/api/trackback/id/tr511744014

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A válság a médiában 2010.02.09. 23:50:05

Érthetetlen, hogy a sajtó miért nem tudott produkálni egy átfogó dossziét a Gyurcsány-korszakról.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

boguslawski 2010.02.10. 19:31:30

Ennyi? Ennél azért lényegesen többet vártam. Az írás nagyrészt az általánosságok szintjén marad. Így nem túl informatív.

SándorSzabolcs · http://karma.blog.hu 2010.02.19. 19:07:42

Jó elemzés, de nekem is hiányérzetem van. Lehetne hosszabb és mélyebb, van annyira érdekes, hogy bővebb posztot is lehetett volna írni róla.
süti beállítások módosítása