VENDÉGPOSZT A most futó szponzorált menedzserszavazással elhalványult a reklám és a szerkesztőségi tartalom közé húzott, eddig példaértékűen éles vonal az Indexnél – írja az Antagonnak küldött levelében egy olvasó.

Az Index volt eddig az a lap, ami nem ment bele kínos dolgokba, kínos cikkek persze nyilván voltak, de kifejezetten cikis, jófejkedő vállalkozások, amikről üvölt, hogy a saleses tárgyalóban ötölték ki céges marketingesek túlontúl aktív közreműködésével, na olyanok nem. Az újság képes volt egy elég markáns vonalat húzni a szerkesztőségi tartalom és a hirdetések közé, maximum egy-egy szponzoráció tolakodott be a cikkek, videók környezetébe, esetleg nyereményjátékokon lehetett nyerni dvd-t meg pólót, amit persze egy cég biztosított. Ez nem is meglepő, elég ha csak Uj Péter főszerkesztő gyakori (és érzésem szerint egyre gyakoribb) marketingesellenes kirohanásaira gondolunk.

A szériának, úgy tűnik, most vége szakadt: itt van ez a szavazás, amiben a legsármosabb menedzsert keresik, és amelynek az első részét pénteken vezetőbe is feltolták egy időre. A sorozatot a Braun támogatja, szinte látja maga előtt az ember, ahogy azon tanakodnak az említett saleses asztal körül, hogy szívesen költenének ők itt pénzt, akár sok-sok bannerre is, mégis jobb lenne valami kreatív, innovatív ötlet, ami egy kicsit többet is megérne. Borotva… borotva… kik borotválkoznak például? Hát a menedzserek! Legyen akkor menedzseres szavazás, a nyertes pedig Braun cuccokat nyer, egymilliónyit. A szavazáshoz pedig majd az újságírók készítenek vicces szöveget, kis interjúkat, meg lesz ez oldva. Ja, és az egészet körbepakoljuk braunos bannerekkel, persze.

Amellett, hogy kellemetlenül izzadságszagúra sikerült az egész (pedig a menedzserek ugye nemcsak szépen borotváltak, de egyben ápoltak és jószagúak is!), az Index itt elvesztett valamiféle szüzességet, bár kicsit fázom az ilyen nagy szavaktól. Érdekes megfigyelés, azzal is összevetve, hogy mennyire megszaporodtak a takeover (a teljes oldalt elfoglaló) hirdetések a szájton. Itt el lehetne kezdeni okoskodni válság / bevételek / salesnyomás vonalon, de most nem fogok.

Azt már csak félve hozom fel, hogy ennek az egész menedzseresdinek mennyire szerencsétlenül kilencvenes évek eleji hangulata van. (Alkérdés: miért a legslágfertigebb menedzser nyer ajándékot a végén, miért nem egy szavazó olvasó? Hiszen a menedzsereket  ugye per def felveti a pénz, ha nem, akkor legalább úgy tesznek. De ez már csak a kukacoskodás.)

A poszt szerzője újságíró, de előző vendégposztunkhoz hasonlóan nem publikálhat máshol a munkahelyén kívül.