„Tévedek, ha azt mondom: ön egy naiv zseni?” – summáztam beszélgetésünket Csiki-Bege Lajossal az autóplázája üvegfala mögött, és ő azonnal rávágta: „Eltalálta.” Mi hozta ki belőlem ezt a mondatot? Íme!
Így kezdődik a hétfői Világgazdaság Csiki-Bege Lajosról szóló cikke, el lehet képzelni a folytatást, vagy inkább elolvasni itt. Az üzletember cége, az autóban és ingatlanban utazó Csiki-Bege-csoport a hetekben csődvédelmet kért maga ellen. Ez a Közelkép rovatban megjelent írás viszont az Emberről, nem a vállalatról szól. (Jobb is, látva, hogy az egyik egymondatos ezzel a precizitással ír a cégről: "az elmúlt sok-sok évben nyereséges volt".)
„Mihez nem ért?” – kérdeztem, és meglepődött, ezt még nem firtatta senki. Elmondta, hogyan jöttek egymás után az üzletágak: teherautó-kereskedés, számítástechnikai vállalkozás, fogászati központ, helyi buszjáratindítás, autópláza és legújabban az ingatlanfejlesztés. „Szóval mit nem tud ön?” – tereltem vissza a kérdéshez. Erre azt mondta: „Nincs ilyen, de ha mégis, talán azt, hogy miként fogjam vissza magam."
Nem azzal van a baj, hogy néha az embereket is vegyük észre a számok mögött, és ne legyen minden csupa személytelen csőd és Q1-es gyorsjelentés – sőt. De erre egészen biztosan semmilyen lapban nem az óda a megfelelő műfaj, pláne nem így megírva.
Egy gazdasági napilaptól pedig elvárható volna, hogy bármilyen témához nagyobb kritikai távolságtartással közelítsen, minthogy egyetlen háttérinterjú nélkül megkérdezze az érintettet, aztán megrendülten odaboruljon a lábához.
Elvitték az álmát az itteni viszonyok meg a bankok. Szerinte lehetetlen biztosítékokat kérnek. „Nekik sem, a cégünknek sem kiút ez. Csak a munkatársaimat sajnálom, mert nagy a baj, de nem adom fel” – mondta, és elfordult, hogy ne lássam a könnyeit.