Z-kategóriás vidéki szoci képviselőket és Fásy Ádám mulatóscsászárt szívatja az Index szerdai videója: Tamás Bence Gáspár Puch László örökös tiszteletbeli MSZP-pénztárnoknak és államtitkárnak adja ki magát, és arról érdeklődik, a hívott felek vállalnák-e a miniszterelnökséget e nehéz órán. Beágyaznám, de lehetetlen, meg amúgy is mindenki látta (aki nem, itt pótolhat).
A videó frenetikusan vicces, talán az első kilencperces direkt online-ra készült film ever, amit végignéztem, ráadásul képileg az égvilágon semmi sem történik rajta. De van mögötte egy tanulságos etikai helyzet: lehet ilyet?
Az álruhás riporterkedést a klasszikus etikai szabályok kivételes esetben alkalmazható, utolsó fegyverként tartják számon, olyan információkhoz, amikhez egyébként nyíltan lehetetlen volna hozzájutni. Hogy megmutatni Puch László pártbeli beágyazottságát és az MSZP hátországának végtelen avíttságát egy vidéki állomásfőnökön keresztül ebbe a kategóriába tartozik-e, és itt egyáltalán erről van szó, vagy csak nettó kattintásgenerálásról, hát, minimum kétes.
Egy újságírói levlistán ma körbement a link, és csak fekete-fehér véleményeket szült: vagy elképesztően viccesnek, vagy végtelenül etikátlannak találták. Ami engem illet, megoszlanak a véleményeim: nézőként remekül szórakoztam rajta, miközben szerkesztőként nem engedtem volna ki, mert szellemileg kiszolgáltatott helyzetben levő emberek jóhiszeműségével él vissza, ráadásul úgy, hogy magánbeszélgetéseket hoz nyilvánosságra vitatható érdekből. És ha dönteni kell, akkor ne, az ötlet viccessége ne írja felül a mérlegelési képességet: itt nem arról van szó, amikor a riporter belopózik az aktivista-eligazításra, hogy azt hallja: szabad mindent, kampányszabályok leszarva.
Mit gondoltok ti? Megérte? Szabad? Védhető? Miért?
(Fásy Ádámnak egyébként az az első kérdése a telefonban, amikor megtudja, hogy Puch-hal beszél, hogy Pécsről van-e szó – aki tudja, miért, azonnal hívjon fel egy számára megfelelőnek tűnő szerkesztőséget. Szívességhakni az önkormányzati kampányban? Bevételmegosztás a Pécs 2010 alatt, még nem bejelentett program-hangsúly eltolódásokkal?)
Frissítés (13:19): Kézi trackback: Bede Márton (Index) azt írja, álságos, fontoskodó faszság a címben szereplő kérdésfeltevés. (Nem ezekkel a szavakkal, de ez a lényege.)
Az Antagon azt igyekszik pécsiferiskedve boncolgatni, hogy szabad-e beleütni az orrát a saját szarába olyan embereknek, akik éppen ebben a percben is mindent megtesznek, hogy hazájuknak esélye se legyen elkezdenie kikapaszkodni a szarból, akik sok esetben rendkívül undorító korrupciós ügyek haszonélvezői (internet nevű szerkezet segítségével érdemes keresni), és akik ezen áldásos tevékenységeiket jellemzően még párttitkár koruk óta űzik viszonylag zavartalanul.
Bővebben ott.
