VENDÉGPOSZT Vorák Anita, az eMaSa munkatársának írása. Tiszta fejjel közös dolgainkról címmel jelent meg a Magyar Narancs eheti számában Bundula István kritikája Bojtár Endre Hazát és népet álmodánk... című könyvéről.

A cikkből kiderül, hogy "[...] Bojtár Endre Közép-Európa-írásai a kivételes nyelv-, az elmélyült tárgyismeret és a remek elemzőkészség okán kilógnak a sorból", valamint hogy "Az 1986-os és a jelenlegi kötetnek van egy manapság alig föltűnő hasonlósága – holott alighanem ez a legárulkodóbb a szerzőre. Mégpedig a világos fogalmazás, a közérthetőségre törekvés, az irodalomelméleti metanyelv mellőzése, a direkt véleménynyilvánítás evidenciája, a sorok közé rejtett »üzenetek« abszolút negligálása. 1990 óta, hál' istennek, mindez már csupán tehetség és nem »bátorság« kérdése; de azért rögzítsük, hogy Bojtár Endre számára a tiszta beszéd két-három évtizeddel ezelőtt is magától éretődő volt."

Mindezt én, az olvasó, Bojtár Endre munkásságának alapos ismerete nélkül is kész vagyok fenntartások nélkül elhinni, viszont átérzem, mennyire nem lehetett egyszerű döntés a Magyar Narancs főszerkesztőjének az, lehozza-e ezt a kritikát. Úgy képzelem, Bundula István felvetette, írna erről a remek könyvről, mire Bojtár B. szabadkozott, tényleg nagyon jó, de hát mégiscsak az édesapám írta, talán nem lenne túl elegáns, István. Aztán Bundula észérvekkel meggyőzte, nem foszthatják meg az olvasókat csak azért ettől a könyvtől, mert a lap főszerkesztője egészen véletlenül a szerző fia. (Már ha többekkel együtt nem tévedek igen nagyot, és valóban az.)