Biztos írtak már jó kritikát a na-most-aztán-megmondom Friderikusz-könyvről, de én még nem futottam bele – igazából semmilyenbe nem futottam bele, nem mintha nagyon kerestem volna. Idáig: az eMaSa "Mindenkihez van egy rossz szava" című írása udvariasan a helyére teszi a dolgot.

Kivonat a lényegből:

A Friderikusz – eddig nem interjú, hanem egy négyszáz oldalas monológ. A riporter a könyv jó kétharmadában egyetlen kérdést sem tesz fel. A könyv nagy részében annak sincs nyoma, hogy egyáltalán érdekelné őt az elbeszélt történet, nemhogy annak, hogy akármilyen választ ki akarna hajtani interjúalanyából.
[…]
Nem az objektivitást, a sokszor hamisan a legfőbb etikai normának beállított elvtelenséget, saját elfogultságának leplezését hiányoljuk – egyszerűen csak némi realitást, mert a Gyurcsány=isten, Orbán=sátán képletnél azért Friderikusz Sándorból, legalábbis az egykori Friderikusz Sándorból jóval többet néztünk ki.