A kiadó, amely megtiltotta egy lapnak, hogy megírják róla, amit elmondott magáról

Duplán tanulságos Antagonilag az Axel Springer kiadó online politikájáról szóló Kreatív Online-cikk, a Hogyan maradt le az Axel Springer a magyar webről?

Egyrészt amiatt, hogy nagyjából feltérképezi, miért bénázik a webes tartalompiacon az a multikiadó, amely a nyomtatott szektorban a legnagyobb magyarországi spílerek közé tartozik (főleg magazinokat és megyei napilapokat adnak ki), másrészt mert a cikk lényegében egyetlen interjú függő beszédbe átírva – egy olyan interjúé, amit a kiadó egyik vezetője önszántából adott, majd visszaolvasva inkább letiltatott.

Bővebben a cikkről, a hülye jogi háttérről és arról, hogyan lehet megírni, amit mégis inkább visszavonnának.

A cikk röviden. A vagy féltucatnyi megyei napilapot, a Világgazdaságot és egy csomó magazint (köztük a Kiskegyedet, az új Manager Magazint vagy a Tvr-hetet) kiadó Axel Springer a magyar online piacon eddig nem sok vizet zavart, miközben mostanra ott kapar már a konkurens magazinóriás Sanomától a szintén magazinos-napilapos Ringier-ig mindenki.

A Kreatív Online arról készített interjút a kiadó netes tartalomfőnökével, miért nem léptek eddig – aki kifejtette, hogy a konzervatív befektetéspolitika miatt erre eddig nem nagyon volt pénz, miközben a gyorsan bedőlt Reggel című lapba belerakták azt az összeget, amiből vehettek volna akár Indexet vagy iWiW-et is.

Most a női magazinokra épített online portfóliót felfuttatnák, de egyrészt túl sok sales-kapacitás nincs a dolog mögött, másrészt ettől még nem lesz olyan sok embert elérő óriásportáljuk, ami szabad szemmel jól látható összeget ránthatna be. (A Reggel.hu-t ilyennek szánták volna – ez még üzemel a print nagytestvér halála után, de az Antagon más forrásból úgy tudja, nem sokáig.) Címszavakban ennyi a sztori.

A körülmények. A Kreatív interjúként közölte volna a hetekkel előre megbeszélt, diktafonra rögzített beszélgetés szövegét. Az interjúalany, Palánki Zsolt, az Axel Springer online főnöke viszont visszaolvasva – tárgyi tévedésekre és arra hivatkozva, mégsem nyilatkozhatott volna azokról, amikről nyilatkozott – utólag megtagadta a hozzájárulást az interjú közléséhez, és felajánlott egy új interjút (mással), illetve belengetett egy sajtópert.

A jogi háttér. Sajtóperelni ilyenkor a személyiségi jogok megsértésére hivatkozva lehet. A Polgári Törvénykönyv azt mondja, a képmás vagy hangfelvétel engedély nélküli nyilvánosságra hozatala ezen jogok megsértését jelenti, és ebbe a hangfelvétel leírt szövege, magyarul egy interjú is beletartozik (FRISSÍTÉS: Mint az egyik jogász pontosított, nem tartozik: a szó szerinti leirat közlése esetén a szerzői jogok játszanak be.) A Sajtótörvény meg azt írja, ha nyilatkozás van, az újságíró kérésre köteles megmutatni, mit ír le belőle, és nem közölheti, ha a nyilatkozó azért tiltakozik ellene, mert megváltoztatták a szavait. Utóbbiról itt nem lett volna szó, tartalmi változás nélkül, elejétől a végéig jött volna le az interjú.

A közelmúltbeli bírói döntések szerint a két, kicsit ellentmondó jogszabály között az dönt, a felvételkészítéshez való hozzájárulást egyben a közléshez való hozzájárulásnak tekinti-e az aktuális bíró. Persze, ha valakitől interjút kérnek, aztán odamennek hozzá, és felvesznek vele egy beszélgetést, sejtheti, hogy közlés lesz a vége, de újság- és interjúalany-párti bírói döntésre is volt már példa.

A bíróságon pedig a lapnak kell bizonyítania, hogy az alany azt mondta/írta/értette, „Igen, tudom, hogy ez egy interjú, vegyük fel, én most dolgokat mondok neked, és – azokat a részeket leszámítva, amikor azt mondom, hogy Ezt most ne írd le – azért mondom, hogy leírd, mert ezért ültünk le egymással". A Kreatív ezt bajosan tudta volna bizonyítani (a tanulság, hogy ezt úgy kell egyértelműsíteni az alannyal, hogy nyoma maradjon).

A megfejtés. A Kreatív jogi tanácsadói azt vetették fel: azt konkrétan nem tiltja semmi, hogy a "beszélgetés során jogszerűen megszerzett tudásanyagot" lehozza az újság, más szavakkal: akár az egészet átírni függő beszédbe, éppen csak szó szerint, idézőjelek között nem idézni semmit. Ez történt – de hátborzongató, hogy egy lapkiadó felnőtt középvezetője által adott, rögzített, és változtatás nélkül közölni szánt interjújával ez kell, hogy történjen.

Disclaimer: a bejegyzés szerzője a Kreatív munkatársa, a cikken nem dolgozott.

Mit gondolsz az ügyről? Vannak hasonló tréfás történeteid?