Paul Lendvai rossz választás volt. A Népszabadság lapombudsmanja jellemzően az elmúlt hetek Népszabadságainak kommentált tartalomjegyzékét vagy általános publicisztikát közöl írásaiban . (A legutóbbi éppen kedden jelent meg.) Ehelyett módszeresen, szakmai részletességgel kéne elemeznie a lap újságírói hibáit vagy adott esetben rámutatnia arra, hogy milyen pozitív példákat talált benne. Általános megállapítások, felületes kritikák és utána a gyorsan hozzáfűzött "de azért…" jellegű dicséretek nem segíthetik sokban a szerkesztőség munkáját. A Népszabadságnál ombudsmanként kezdő páros Majtényi László és Miklósi Zoltán magasra tették a lécet, újszerűek, szakmaiak és ezáltal hiánypótlóak voltak Magyarországon. Sem Lipovecz Ivánnak, sem Paul Lendvainak nem sikerült a nyomukba érnie.
A magyar lapok közül egyedüliként a Népszabadságnál létezik ombudsman. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos és jó dolog. Bátor, igényes, a megújulásra hajlandó és kíváncsi lap képét mutatja egy olyan újság, amelyik a saját felületén, saját szerkesztőségi költségvetéséből költ arra, hogy rendszeresen rámutasson hibáira. (Igen, a Népszabadság csak kevéssé mutatja ilyen lap képét, de az ombudsmanok alkalmazása ebbe az irányba tett lépés.) Az intézmény eredeti célja az lenne, hogy a nyilvánosan kérje számon azokat a (szerkesztési) elveket, újságírói normákat, amelyeknek meg kívánnak felelni. Azért kellenek lapombudsmanok, hogy legyen aki nyilvánosan ellenőrzi azokat, akiknek mindennap az a feladatuk, hogy másokat nyilvánosan számon kérjenek. Lendvai általánosságokba fulladó szövegei erre a legtöbbször alkalmatlanok.
