Szép, bár szándékoltan ködös balladában énekli meg szabóZ egy újságírópár viharos szakítását az Indexen. A cikk szerint volt minden – kölcsönös fenyegetések, zaklatások, iWiW-re pakolt félmeztelen képek –, de hogy melyik ki volt, ki kezdte meg miért, meg sem próbálja eldönteni. (Helyesen: semmi köze.)
Eszter, a lány viszont felnyomta a nem MÚOSZ-tag Mihályt a MÚOSZ Etikai Bizottságánál, akik pedig boldogan lefolytattak egy, majd még egy eljárást, végül arra jutva, a srác "nagy valószínűséggel méltatlanná vált az újságírói hivatás gyakorlására". Minthogy Mihály nem tag, ez nem kötelező érvényű határozat, csak állásfoglalás - hogy mégis legyen súlya, a biztonság kedvéért kitették hát a döntést a MÚOSZ-honlapra és a srác főnökének is elküldték.
Hogy két újságíró kölcsönös lelki terrorja hol szaketikai vétség, lövésem nincs – ha jól értem az indoklást, ott, hogy a srác állítólag iWiW-re pakolta a képeket, meg azzal fenyegetőzött, tálal a Blikknek. Minthogy az iWiW nem híroldal, a Blikknek meg ugyanakkora eséllyel tálalhat egy nem ott dolgozó újságíró, mint egy kertész, egyikkel sem értem, mi akkora újságíróetikai probléma, hogy ettől valaki képtelenné váljon vidéki tévétudósítóként működni, és hogy mi a franc köze van ehhez a bizottságnak.
A MÚOSZ etikai testülete azzal védekezik, hogy véleményt nyilvánítani ugyanúgy joguk van, mint mindenki másnak az országban. Ez így is lenne, bár a joggal nem volna muszáj élni, ha annyira illetékesek valamiben, mint az állatkert, azzal meg, hogy gondosan nyilvánosságra hozták az egészet, minimum a két főszereplő szintjére küzdötték le magukat.
Annyi biztos csak a sztoriból, hogy Eszter és Mihály eléggé ráér, és ezzel szemlátomást a MÚOSZ Etikai Bizottsága sincs másként. Hogy eközben miért alkalmas újságírónak, aki már évek óta fröcsög és böfög gondolkodás helyett, de kétnaponta vezércikkeket írhat országos lapba, nem tudni. Ahogy azt sem, hogy az a főszerkesztő, aki ha időszűkében van, az MSZP-frakcióval intéztet parlamenti belépőt az újságíróinak az Országgyűlés sajtóirodája helyett, miért nem vét az etika ellen. Meg azt sem, hogy az a kiadó, aki 2008-ban még mindig számlára fizet évek óta napi nyolc órában benn ülő újságíróknak, ha egyáltalán fizet, miért alkalmas kiadónak.
Persze ezekről biztos nem jön feljelentés, meg több meló is lenne velük, mint elolvasni néhány levelet, és azok alapján egy asztalnál ülve random következtetéseket levonni.
