VENDÉGPOSZT Balla Zsolt, a Budapest Sun főszerkesztő-helyettesének írása. Magyarellenes vádak címmel reagált a keddi címlapján a Der Spiegel magyar szélsőjobbról szóló írására a Magyar Hírlap. Az "MH-Összeállítás" néven futó, műfajilag besorolhatatlan, kopipésztelt szöveg figyelmen kívül hagyja az újságírás és a logika minden szabályát.
A háttérsztorit mindenki ismeri, a Der Spiegel aktuális számában közöl egy írást arról, hogy Magyarországon ismét szalonképessé vált a szélsőjobb, nem kis részben annak köszönhetően, hogy a Fidesz politikusai potenciális támogatóiknak tekintve a szélsőségeseket inkább lavíroznak, mintsem elhatárolódjanak tőlük. A cikk külön kitér Bayer Zsolt és Orbán Viktor bratyizására, illetve Bayer Zsoltra, aki "a jobboldali konzervatív Magyar Hírlapban rátámadt a zsidó értelmiségiekre".
Nyilván ez utóbbi mondat tiport az MH-stáb lelkébe, ha az embert (újságot, szerkesztőséget) személyében támadja meg egy nemzetközileg elismert sajtótermék, az címlapsztori. Furcsább viszont, hogy a jelek szerint a címlapsztori "összeállítója" nem feltétlenül olvasta az eredeti írást.
Persze, a Spiegel nem teszi fel rögtön a netre ingyenesen hozzáférhetôen a cikkeit, de egy címlapos anyag talán megérte volna a 3,5 Eurót. A cikk a magyar médiában az MTI-n majd a Népszabadság Online-on keresztül kezdett cirkulálni. A Nol összeállítása ugyan az MTI-t idézi forrásként, de az MTI által kiadott anyagok között annál csak egy lényegesen rövidebb kivonatot találtam, így munkahipotézisnek felteszem, hogy az MTI felhívta a figyelmet a cikkre, a Nol munkatársai pedig kiszaladtak a Relaybe, vettek egy Spiegelt és megírták belőle az anyagot (lehet, hogy nem így volt, a lényegen nem változtat).
Vettem a fáradtságot, és a Magyar Hírlapban megjelent cikkben teljes szövegében kiemeltem azokat a mondatokat, amelyek szóról szóra megegyeztek a Nol-on egy nappal korábban már lehozott szöveggel. Elég látványos lett.
Magyarellenes vádak
Mélységes megdöbbenéssel és felháborodással olvastuk a június 9-i keltezéssel megjelent Der Spiegelt. A német hetilap ismét a magyarországi szélsőjobb előretörésével fenyeget, és szélsőséges gondolatok terjesztésével vádolja lapunkat. A Magyar Hírlap tiltakozik, és helyreigazítást kér.
A csalódottak felkelése címmel riportot közölt a Der Spiegel a Magyar Gárda Szeged melletti majálisáról. A hamburgi hetilap bevezetőjében hangoztatta: az erőszakra kész szélsőjobboldal félkatonai gárdát hoz létre, a zsidók és a cigányok ellen uszít, és eközben alig talál ellenállásra: az ellenzék és az egyház hallgat. A Der Spiegel emlékeztetett arra is, hogy a gárda az elmúlt hónapokban a budai várban és a Hősök terén tette le az esküt "a hazára, a szülőföldre és a népre". A gárdisták – mint írta – uszítanak a zsidók és a cigányok ellen. Az újság a magyar származású osztrák publicistát, Paul Lendvait is idézte, aki szerint a gárda csak "a jéghegy csúcsa".
A cikk szerzője, Marion Kraske nem kímélte Orbán Viktort, a Fidesz elnökét sem. Orbánt populista politikusnak festi le, aki minden eszközt megengedhetőnek tart a hatalom megszerzéséért. Lapunkat a cikk az orosz Pravdához hasonlítja. A német hetilap szerint Bayer Zsolt publicisztikája, amely a Magyar Hírlap hasábjain jelent meg márciusban, jó példa rá, milyen gyorsan megváltozhat a hangulat egy civilizált országban.
Az újság idézte Vásárhelyi Mária szociológust, aki szerint a "gulyásfasiszták" már hosszú ideje nemcsak a legszélsőjobboldalibb vizeken halásznak, hanem népi jelszavaikkal elérik a "teljesen normális polgárokat" is. A kiközösítés és a gyűlölet a lakosság széles rétegeiben "szalonképessé" vált – vonta le a konklúziót Vásárhelyi.
Miközben a Der Spiegel Magyarországért aggódik, a német ajkú országokban reneszánszát éli a szélsőjobb. A német neonáci párt például saját államfőjelöltet indít a jövő évi elnökválasztáson. A szélsőjobboldali Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) küldöttei nagy többséggel döntöttek amellett, hogy szövetségesükkel, a Német Népi Unióval (DVU) összefogva önálló jelöltet indítanak a jövő májusi elnökválasztáson, mégpedig a hivatalban lévő államfővel, Horst Köhlerrel szemben.
Ausztriában is működnek szélsőjobboldali szervezetek, mint például a Kärntner Heimatdienst. A "karintiai hazaszolgálat" működése miatt már az EU is megintette Ausztriát. Mindeközben Svájcban is tombol a szélsőjobb. Elegendő aláírás gyűlt össze az alpesi köztársaságban ahhoz, hogy népszavazást írjanak ki a minaretek építésének megtiltásáról – közölték a nacionalista szervezők. Ha az igen szavazatok győznek, belefoglalják a svájci alkotmányba a minaretek építésének tilalmát.
A fentiekből látszik, hogy a cikk teljes ismertetése a Népszabadságon, illetve az MTI-n alapszik. Az igazi baj nem is a kopipészteléssel van, hanem azzal, hogy minden a cikkben szereplő állítás, ami túlmutat a cikk értékelésén vagy szándékos csúsztatás, vagy nettó hazugság.
Itt van rögtön a cím: Magyarellenes vádak. A Spiegel nem fogalmaz meg magyarellenes vádakat, kritizálja viszont a magyarországi szélsőjobbot, Orbán Viktort, Bayer Zsoltot és a Magyar Hírlapot. Mi, magyarok, akik Orbán "összekacsintós" beszédmódján nevelkedtünk, pontosan érezzük a különbséget, és azt is, hogy a Magyar Hírlap hova kacsint a nyilvánvalóan félrevezető főcímével.
Folytassuk a leaddel: A Magyar Hírlap tiltakozik, és helyreigazítást kér. A tiltakozás egy dolog. A helyreigazítás viszont egy sajtójogi kategória, amihez nem árt néhány dolgot tisztázni (a tiltakozáshoz sem ártana, teszem hozzá):
- pontosan mit akarnak helyreigazítani
- pontosan mire akarják kiigazítani
Helyreigazítani tényeket lehet, minősítéseket, hasonlatokat, satöbbiket nem, hiszen azok a véleményszabadságnak éppen abba a kategóriájába tartoznak, ami legtöbbször olyan jól jön a zsidózáshoz.
A tényekről szólva pedig megállapíthatjuk, hogy a Magyar Hírlap a nagy tiltakozása, felháborodása és megdöbbenése közepette a Spiegel egyetlen állítását sem cáfolja. Lehet, hogy elhamarkodott a következtetés, de talán azért mert nem tudja (ha tudná, akkor pedig az a baj: miért nem írja le?). Tartok tehát tőle, hogy a helyreigazítási kérelem is csak blöff.
A hab a tortán persze maga az érvrendszer, hogy tudniillik azért vagyunk felháborodva, mert Ausztriában, Németországban és Svájcban is erősödik a szélsőjobb. Hogy mi van? Hogy jön ez ide? Ki beszélt itt Németországról?
Egy magyar szélsőjobbot, és elsősorban annak a jobbközép fogadtatását kritizáló írásra azzal az érvvel védekezni, hogy Németországban, Ausztriában, Svájcban mi van, nemcsak hamis, de nagyon átlátszó is. Kábé annyi intellektuális tartalma van, mint annak, hogy "közöd hozzá?!" Olyan ellentámadás, ami egyben el is ismeri a másik igazát. Egy másik megközelítésben viszont nagyon is ismerős: ha megtámadnak, nézd meg a támadód származását, és valamilyen kontextusban vágd a fejéhez.
Bár az érvrendszer inkább meghatározni szerette volna, hogy a Magyar Hírlap milyen távolságot tart a szélsőjobbtól, szerintem inkább a közelséget szimbolizálja. Azt viszont elég akkurátusan.