A foci Eb kezdetén, az erdélyi önkormányzati választások után és az SZDSZ elnökválasztása előtt a Heti Válasz úgy gondolta, hogy az aktuális (múlt csütörtökön megjelent) számhoz a celebrity death match a nyomtatott sajtóban idáig méltatlanul mellőzött műfajával próbál villantani egyet. A húzás valószínűleg bejött, a Vágó István vs Fábry Sándor címlap és az azokat hirdető plakátok láttán egy csomó ember – köztük én – megvette a lapot, talán azért, mert a Heti Válaszról meg mondjuk Vágó Istvánról külön-külön is az értelemre asszociál (és a politikai előjeleket most hagyjuk). Hiba volt: rég lehetett egyébként normális lapban annyira idegesítő dolgot olvasni, mint most ez a címlapinterjú.

Az csak a kisebbik gáz, hogy lényegében csak a lapot kinyitva (=vásárlás után) derül ki, hogy a vita kétrészes, és az első 425 forint ellenében logikusan csak az első felét lehet elolvasni: ez még ügyes, legfeljebb nem túl elegáns az ilyen trükközés, ha az ember konzervatív hetilap és nem TV Shop.

A súlyosabbik az, hogy bár volt moderátor (az idáig teljesen szimpatikus Stumpf András, legalábbis a cikkeleji szerzőcsík szerint), ő nem avatkozott közbe, így a legelső szóval („Fábry: Mielőtt belecsapnánk közállapotaink lecsójába, hadd mondjam el, kedves István, mi fáj nekem!”) menthetetlenül kisiklik a két népszerű intellektuális hérosz ún. vitája, és a minden netes politikai fórumból ismerős parttalan egymásra mutogatós, Ádámig-Éváig visszamenve felhánytorgatós, a másik embert a komplett politikai oldalával azonosítós (de ti meg koronát úsztattatok!), segglyukbámulós-szekértáboros, használható konklúziókat kizáró idiotizmusba fullad. Négy oldalon át. Van egy csomó hetilap, ahol az ilyesmi nem lenne váratlan, de hogy a Heti Válasznak mi lehetett a célja ezzel a sehova sem mutató anyaggal, és hogy direkt ezt akarták-e, azt nem tudom.

Egyedül amiatt nem érzem kidobottnak a lapra költött pénzt, mert két tucat oldallal arrébb meg emlékeztetnek arra, hogy van egy Kommentár című folyóirat, amit már régóta meg akartam venni. Ott ezt írja Osztovics Ágnes főmunkatárs:

A magyar értelmiségi elit jóval többet ír, mint olvas. Önmagával, olykor saját tévképzeteivel van elfoglalva, ráadásul publikációinak is könnyen talál helyet, hisz a szerkesztők elfoglalt emberek, nincs idejük új szempontokat javasolni a tucattanulmányt íróknak. A szélesebb közönséget pedig az internetes portálok, a politikai napi- és hetilapok leszoktatták az igényes elemzésekről, a vitákról még inkább. A megmondó embereknek tapsolnak, jobbról is, balról is.

Ehhez a látlelethez pedig nem is kell semmit hozzátenni – épp ez történt most a címlapon is.

Velünk egyidőben ugyanezt megénekli a Reakció is, akit mélyebben érdekel az interjú tartalma és érvkészletének gazdagsága, fáradjon a szomszédba.