Június végén Friderikusz ismét lezár egy fejezetet az életében. A Friderikusz Most című műsor megszűnését közös közleményben jelentette be a műsorvezető és az ATV a következő mondattal: "úgy érezzük, ennyi idő alatt kimerítettük azokat a kereteket, amelyek között egy kereskedelmi televízió és egy ilyen típusú műsor együtt tud működni". Magyarul a nézettséghez képest aránytalanul sokat költöttek a műsorra, s a csatorna ezt megelégelte.

Nem kívánok abba belemenni, hogy egy mélyebb, elemző, valóban nem széles rétegnek szóló műsornak mekkora nézettség lenne az ideális. E helyütt arról szólnék, vajon két és fél év alatt miért nem sikerült Friderikusznak áttörést elérnie ezzel a tagadhatatlanul igényes, eddigi munkáihoz hasonlóan profin elkészített műsorával, amely mind mélységében, háttérmunkában, mind kivitelezésben, színvilágában messze lekörözte a többi ATV-s műsort. Ha úgy tetszik: miért nem szögezett rendszeresen a képernyő elé például engem, politika és a közélet dolgai iránt meglehetősen érdeklődő nézőt.

Először is: a közeg, az ATV műsorstruktúrája finoman szólva sem segítette Friderikuszt. S itt elsősorban nem arra célzok, hogy a csatorna deklaráltan balra húz, hiszen Friderikusz nem kívánt a középen álló riporter szerepében tetszelegni. Viszont arra gondolhattak volna, hogy nem feltétlenül előnyös egy elemző műsornak, ha például a Bolgár-Mészáros-Avar-féle újságíróklub felvezető műsora lesz belőle. S az sem tesz jót, hogy a Friderikusz Most műsorsávjában a hétvégén Fásy-mulató vagy Hajdú Péter műsora megy. Ezek a körülmények ugyanis meggátolják, hogy a megcélzott nézőközönségben kialakuljon az a szokás, hogy minden este az ATV-re kapcsoljon.

Ráadásul – bár a Friderikusz Most naponta jelentkezett – nehezen lehetett követni, mikor látunk friss műsort, s mikor ismétlést. És itt nem csak az ünnepekről, hosszú hétvégékről van szó. Hogy mást ne mondjak, most csütörtökön új műsort láthattunk, pénteken viszont ismétlést – számomra egyelőre megfejthetetlen okokból.

A riportok, interjúk áradatát megszakító, rendszeresen jelentkező kerekasztal hasznos fórum, érdemes is hetente áttekinteni "közös ügyeinket", de talán érdemes lett volna időnként új arcokkal frissíteni a műsort. Mert ha ugyanazokat kell állandóan hallgatni, ugyanazokat a véleményeket, meglátásokat, az kiszámíthatóvá, vagyis lapossá teszi a műsort. Volt egy időszak, amikor, ahányszor Friderikuszra kapcsoltam, szinte mindig Gerő Andrást vagy Hack Pétert láttam. (Lehet, hogy az ismétlések miatt tűntek fel olyan sokszor a képernyőn?)

A Friderikusz Most felfutását nem segítette, hogy a médiavisszhangja általában negatív volt, ha volt. Számos kritika jogos volt (ötnapos Gyurcsány-féle one-man-show, vagy az október 23-i rendőri intézkedés jog- és szakszerűségének egyoldalú bemutatása), de sok reakciót az egyszerű gyűlölet, irigység s talán hozzánemértés motivált. Legutóbb például Bayer Zsolt emlékezetes medencés-zsidózós publicisztikájában tett említést a műsorról nem éppen hízelgő kontextusban, ugye.

Pedig Friderikusz az elmúlt években szerintem számos értékes adást csinált. Értékelendő, hogy – amennyire követtem – az átlagnál gyakrabban próbált külföldre kitekinteni, s nagyszerűek voltak a Lukács Béla fizikusprofesszorral folytatott beszélgetések. S úgy általában: ha megnéztem egy Friderikusz Most-összeállítást, utána nem úgy álltam fel a képernyő elől, hogy több kérdésem van egy témával kapcsolatban, mint a műsort megelőzően. (Ez sajnos nagy szó a mai magyar médiában!)

Viszont mindezek ellenére: ha megkérdeznek, sajnálom-e, hogy június végétől nem lesz több Friderikusz Most, válaszként lehet, hogy megvonom a vállam.