Jó megoldásnak tűnt tehát, ha a gyanúsnak vélt szakszervezetis, illetve az újságíró telefonjáról indított és fogadott hívásokat összehasonlítják, hogy kiderüljön, beszéltek-e egyáltalán egymással. Az adatokhoz, ugye, nem kellett messze menni. A feladatot a Telekom egy kis berlini cégre, a Network.Deutschland-ra bízta. Miután kiderült, hogy a két fél valóban beszélt egymással -- a beszélgetések tartalmát nem hallgatták le, csak azt nézték meg, hogy ki kit hívott és mennyi ideig tartott a kapcsolat --, a cég FB vezetője már nagyobb lendülettel vonhatta felelőségre a szakszervezetist.
Az akciót olyan sikeresnek találták, hogy további megbízást is adtak a cégnek. A berlini irodában kielemeztek minden a Telekomról szóló cikket, besorolták aszerint, hogy mennyi bizalmas információt tartalmaztak és ez alapján összeállítottak egy listát a „Telekomra veszélyes újságírókról”. Ezeknek az újságíróknak a vonalas számait aztán összehasonlították az igazgatóság fogadott és indított híváslistáival, így próbálva megelőzni a kiszivárogtatást. Sajtóértesülések szerint a Telekom biztonsági emberei még egy gyakornokot is megbíztak a Capital szerkesztőségében, hogy jelentsen a telekommunikációs cég számára.
