
Bár az elmúlt években a színes fényképek bejövetelét, az új dizájnt vagy a külpolrovat hátrébbcsúsztatását is nagy hírverés övezte a szaksajtóban, az elmúlt héten minden különösebb csinnadratta nélkül esett át újabb fazonigazításon a 2007-es masszív példányszámzuhanás után mostanában stagnáló példányszámú Népszabadság. Kicsit változtak a színek, indult egy új napi rovat és egy új melléklet, és ismét szekciókból áll a lap, de a formai változások mögött nehéz felismerni a tartalmi koncepciót.
Kezdjük a szekciókkal. Fél évtizede még kétdarabos volt a lap, a gazdaságnál elvágva: akinek olyanja volt, kezdhette a felénél is. A jobb kezelhetőségre hivatkozva aztán egydarabossá olvadt az újság, most meg megint visszatértek a szekciókhoz, de ezúttal a sporttal véget érő "normális" lap után tették a külön darabot. A fura új szekció a négyoldalnyi gazdasági rovatból, a napi tematikus oldalból (autó, tech, miegyéb), valamilyen ok folytán az álláshirdetésekből és az Arcok nevű új, érdekesemberes feature-oldalból áll.

Hogy miért pont ezekből, nehéz volna kitalálni. Az utóbbi hónapokban jól érezhető például a törekvés, hogy ne kemény belpol hírek vezessék a címlapot, hanem például gazdasági hírek, amelyek viszont most a nagyon sokadik oldalon folytatódnak a címlap után. És nem is vegytiszta gazdaság az új melléket (hiába is lenne: van két gazdasági napilap az országban, akik mellett már az évekkel ezelőtti Magyar Hírlap is sikertelenül próbálta egyik kitörési pontként használni az erős gazdasági rovatot), mellé viszont a könnyedebb, magazinosabb dolgok kerültek ki a törzslapból. Ha viszont ezek teszik ki az új rész felét, azok mellé inkább a kultúra kívánkozott volna. Most egyik szekciónak sincs különösebb arcéle, nem lehet direkt a könnyű vagy a fontos dolgokat pörgetni. (Az új szekciót záró Arcok viszont önmagában nem rossz fejlemény: már önmagában a féloldalas képhasználat is öröm. Szerkesztőségünk egyik tagja így sóhajtott fel, amikor kiteregettük a lapot: végre kezdenek ráérezni, mit kéne kezdeni egy ekkora nyomtatott oldallal a XXI. században.)

És önálló mellékletté nőtte ki magát az utóbbi években heti egy tematikus oldalként futó utazási rovat, alapvetően jogosan: hálás a téma, könnyű belőle élvezetes cikkeket írni, miközben a magyar sajtópiacon alapvetően elég gyér az utazás-ügyi felhozatal, és igény valószínűsíthetően volna rá. Külföldön számos könnyen adaptálható és jó példa akad: a brit piacon például mindegyik politikai lapnak van korrekt utazási melléklete, még a nyomtatott progresszió meg a tematikusmellékletes-magazinosodós trendek ellen rendesen beoltott Daily Telegraph is tök jól űzi a műfajt.
Ehhez képest a hétfőn debütált melléklet egyelőre nem lett sokkal átgondoltabb, mint a korábbi oldal volt, legfeljebb hosszabb. Nem nagyon látszik, hogyan áll össze tartalmilag a négy oldal: külföldi és hazai tárgyú cikkek, nagy anyagok és véletlenszerű MTI-hírek sorakoznak egymás után beazonosítható fonal nélkül. Nincs igazi vezető sztori, és a biztató címlapi féloldalas nyitókép után formailag is kimondottan unalmas a tálalás: nincsenek infóösszegző boxok, egyéb keretesek, tagolatlanok a hosszabb cikkek, és random módon hol vannak, hol nincsenek leadek. Így épp csak két dolgot nem ér el egyelőre a melléklet, de pont az a kettő volna a dolga: se nem csinál kedvet utazni, se nem segít sokat benne, ha már egyszer megjött a kedv. Egyelőre kicsit arctalan és fásult az egész, azt pedig végképp nehezen érteni, hogy a világon valószínűleg mindenhol szombaton megjelentett, otthon lapozgatni, ábrándozni és tervezgetni való melléklet miért hétfőn, az "Ó, istenem, már megint itt vagyok a munkahelyemen, pedig érzésre még csak tegnap volt péntek" napon jelenik meg.
