Az új Híradó a világesemények bemutatására, a gazdasági és kulturális hírekre figyel, igazodva az m2 közönségéhez. ... Az m2 közönsége egyszerűen másfajta híradóra kíváncsi. ... A koncepció lényege: fiatalosabb, a világ eseményeire más - friss - szemmel tekintő hírműsor lesz.A fentiek olvasása után erősen pozitív előítéletekkel ültem le elé, azon gondolkodva, hogyan írjam meg, ha annyira jó, hogy arról csak lelkendezni lehet. Nos, fölösleges volt emiatt félni. Az m1 zászlóshajó-híradója szerintem többé-kevésbé eleve rendben van, úgyhogy csak a hangsúlyokat kellett volna tologatni, egy-két témát kidobni és néhány másikat belevenni ahhoz, hogy az m2-é tényleg telibe találjon egy kielégítetlen igényt. Ehelyett sikerült egy zavaros identitású és több szempontból antihírműsornak számító valamit csinálni, amiről lehetetlen volna eldönteni, egyáltalán kiknek szánták.
A főcímdallam kicsit jellegtelen, de okés (igazából a híradó-főcímek annyira hasonlítanak egymásra, hogy mindig mindegyik rendben van), az animáció sötétnarancssárgás színvilága viszont már előre vetíti a szerencsétlenül megválasztott díszleteket. A stúdióban ugyanis valami nagyon erősen rétegmagazinba illő, fura IKEA-asztalkák mögött, hangulatmegvilágításban feszeng a műsorvezető és a sportos. Ez az m2-höz lehet, hogy jobban passzol, mint a hírműsorokra általában jellemző eléggé világos és steril vizuális világ, de attól még komolytalanul és zavaróan hat.A nagyobbik baj viszont a témákkal, a feldolgozással és a sorrenddel van. A szerda esti műsor egy konkrét nézőkergető blokkal indult: amerikai kamatcsökkentés, valami követelés az EU felé a legerősebb tagállamok részéről, francia keménykedés a Société Générale kapcsán. Ez önmagában még nem probléma (bár hogy ezekkel kellene nyitni egy akármennyire is elit híradót, erősen kétlem), csak az, hogy az első anyag helyből kétszer olyan hosszú, mint kéne, egyik anyag sem működik képben (beszélő fejeket kapunk sorra), mindig valaki nyilatkozik, amit rendre túl hangosan hagynak bent a riporter szövege alatt, a riporterek maguk pedig idegesítően lassan beszélnek.
Így aztán könnyű elveszteni a fonalat, pláne úgy, hogy egyfolytában röpködnek a számok, amik a képernyőn viszont egyetlen kivétellel nem jelennek meg. Eközben hiányoznak a figyelemfelkeltő felütések, és sok téma azután sem tűnik fontosnak, hogy véget ér az arról szóló hír: a tények ugyan elhangzanak, de hogy mivel járnak és ez hogyan releváns a nézőknek, az nem. A tetejébe az első négyből három hírhez lehetett volna saját tudósítót is adni a szájtépés helyett, de se a kamatcsökkentéstől a jelzálogválságig összegyűrt amerikai gazdasági trendekről, se a szintén USA-beli elnökjelölt-választás aktuális kanyarjáról, se az EU-s keménykedésről nem kapcsolják őket, csak hosszan beszélnek a semmitmondó képek fölé. Miért?Később valamennyit javul az anyagok színvonala, cserébe viszont nincsenek blokkok: időről időre visszajönnek külföldi hírek, van egy hosszú és nehezen védhető színes anyag, de előtte és utána is kultúra -- mi itt a fonal? Jön aztán a hír arról, hogy az ORTT nem érzi közszolgálatinak az új Petőfi rádiót: ez itt egy nyúlfarknyi anyagot ér meg, noha egyszerre kultúr és gazdaság volna, miközben az m1 a háborgó konkurenciát és Such György rádióelnököt is hagyja megszólalni.
Az pedig külön mellbevágó, hogy a 25 perces adásban jól láthatóan koncepciószerűen egyetlen belpolitikai hír nincs, miközben az m1 aznapi esti híradójában bőven akadt ilyen. Ezzel válik az új m2 Híradó tökéletesen értelmetlenné: a saját témáit alig próbálja érdekesnek és relevánsnak láttatni, beleesve abba az óvodás csapdába, hogy elhiszi magáról, komoly dolgokról beszélni tálalástól függetlenül, önmagában jó meg értékes műsor, eközben pedig egy csomó valóban fontos dolgot egyszerűen kihagy. Egy olyan híradótól, ami napi félórát kér olyan embereknek az életéből, akik nem merő unalomból ülnek le a tévé elé, ez több mint érthetetlen.
