A NYTimes cikkeinél hozzászólás nincs, de a cikkek mellől lehet emailt küldeni az írónak, ha valami beleszorult az olvasóba. Itt viszont nem erről van szó: kiraknak egy stábtagot a reflektorfénybe egy hétre, megmondják, pontosan mivel foglalkozik, az olvasók meg többnyire okos, általánosabb, trendeket érintő kérdéseket szegeznek neki. A szerkesztőség boldog, mert látja, hogy emberek aggyal azok, akik a lapot olvassák, az olvasók boldogok, mert látják, hogy nem apatikus, kiégett zombik, hanem bizonyítási vágytól égő, motivált újságírók gyártják neki az ő lapját.Ehhez persze okos olvasóközönség is kell -- nem véletlen, hogy egyetlen Times-stábtag sem felejti el soha megsimogatni a fejüket a válaszokban. De lehet, hogy pont emiatt a kontraszt miatt lenne hisztérikusan vicces, ha kipróbálná a fórumosdit egy tetszés szerinti magyar napilap. A Népszabadságon volt is korábban hasonló kanyar, bátor módon egyből a főszerkesztővel, tanulságos olvasgatni, milyen feladatot képzeltek el -- legalábbis az akkori -- kérdezők a lapnak. Utóbb a Mohamed-karikatúrák utánközlése kapcsán aztán történt egy újabb nekifutás is, de ezzel le is álltak. Valószínűleg azért, mert csak a hagyományosan levélírásra hajlamos olvasókat sikerült online terelni, nem új hangokat meghallani.
Nem konkrét cikkel kapcsolatban olvasói levelek törvényszerűen csak kiemelkedően frusztrált vagy néha nagyon-nagyon boldog olvasóktól érkeznek, mert ők elég motiváltak leülni írni, ez viszont a lehető legkevésbé reprezentatív. A NYTimes tematikusan irányított fórumában pont az a jó, hogy jobbára mérsékeltebb és sokszor nagyon hasznos levelek érkeznek rá, egyébként vélhetően csendes olvasóktól.

