Ahelyett, hogy valamelyik múzeumban éjszakázzak múlt szombaton, úgy döntöttem inkább moziba megyek, ha már a rossz idő úgyis elcseszte a balatoni terveimet. Már egy ideje amúgy is meg akartam nézni A dolgok állása című filmet, ami nem összetévesztendő Wim Wenders egykori azonos című filmjével. Hülye magyar címadás vagy sem, ez igencsak jól illik erre a filmre (ami egyébként egy BBC-s mini sorozat adaptációja).

A filmben Russel Crowe egy jó rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező washingtoni tudósítót alakít, akinek nem mellesleg egyik legjobb barátja az a kongresszusi képviselő, aki az egyik legnagyobb katonai állami beszállító cég elleni kongresszusi vizsgálatot vezeti éppen. A cselekmény két gyilkossági ügy és az óriási állami megrendelésekből élő cég körül bonyolódik.

Anélkül, hogy részletes filmkritikát rittyentenék ide, nem csak a politikai-bűnügyi sztori miatt érdemes megnézni ezt a filmet, de az is érdekes benne, ahogy újságíró és politikus személyes viszonya alakítja a történéseket. Csak mellékszál, de a tapasztalt újságíró mellé odacsapódik egy csinos blogger is (naná!), akinek munkáját persze jól lenézi a nagyöreg tapasztalt medve, így bőven jut hely a filmben az online/print világból érkezőknek fikázni egymást.

A film közben mellettem ülő ismerősöm egy ponton egyszer csak megjegyzi: jó volt az az interjú Somogyi Zoltánnal a múltkori Kreatívban, de öt betű kimaradt belőle... A film végén, ahogy megyünk ki, hátrafordulok, és látom nem hiszek a szememnek: mögöttünk pár sorral éppen Somogyi és baráti társasága ült, köztük többek között Radnai Péter, a Playboy főszerkesztője, az RTL Klub híradójának egyik felelős szerkesztője és egyik riportere. Valami Amerika nekünk is jutott az estére, ha másból nem, összeesküvés-elméletekből biztos...