El vagyunk csúszva, elnézést, ideje felvenni a MÚOSZ-környéki állóvizet rendületlenül spriccelő Kecskési Tollas ügy fonalát. Az örökös tagok testülete úgy döntött, az aláírásgyűjtés dacára meghagyja a szervezet örökös tagjának a gettóparancsnoksággal hírbe hozott Kecskési Tollas Tibort.

Ahogy várható volt, ezután a kezdeményezők kiléptek a MÚOSZ-ból, a hozzájuk csatlakozott aláírók némelyike pedig felfüggesztette tagságát. Az értelmezések és értesülések azóta is rendületlenül csatáznak egymással: a MÚOSZ az örökös tagoktól Eötvös Pálig ívelően egységes álláspontja szerint a 23 éves Kecskési Tollast büntetésből helyezték a beregszászi deportáló csendőrök közé, ahonnan vakmerően egyből áthelyezését is kérte, az aláírók szerint viszont a tény, hogy ott volt, épp elég ahhoz, hogy ne akarjanak közösködni vele. (Szemponttá vált az is, hogy milyen hangvételű volt az az emigráns lap, a Nemzetőr, amiért Kecskési Tollas egyáltalán az örökös tagságot kapta, ami elég vicces: ha bárki azt akarja még, hogy az örökös szót komolyan lehessen venni, ezt úgy 1997-ben kellett volna hánytorgatni.)

A MÚOSZ honlapján azóta egyre gyűlnek az erkölcsi kérdéseket feszegető levelek pro és kontra (mi egyszer már foglaltunk állást, maradnánk amellett), na meg itt az Antagonon is szaporodnak a belinkelt cikkek és indulatosan egymásnak feszülő vélemények. A vita egyben látványosan reménytelen is: így kívülről nem látszik, hogy bárki elhinné a másik tényeit (nem is olyan meggyőzően alátámasztott egyik sem, hogy el kellene), addig meg elég nehéz lenne közös véleményt kiizzadni, amíg igazából azt sem lehet tudni, miről.

Úgyhogy csak remélni lehet, hogy ha már mindenképpen Kecskési Tollasról kell folynia a régóta első, a MÚOSZ környékét megmozgató vitának, akkor előbb-utóbb legalább néhányan a tények megismerésére összpontosítanak majd a borongós vélemények helyett -- újságírók állítólag szoktak ilyet. Ha nem, akkor borítékolhatóan marad ez a beásott, indulatos állóháború, meg a vita "a MÚOSZ erkölcseiről", és nagy tétekben le merem fogadni, hogy előbb-utóbb valaki bedobja, hogy vizsgáljuk meg a vitázók múltját is, és osszuk hős ellenállókra meg kommunistákra a világot. Amit végülis egyszer nem baj, ha legalább néhányan megbeszélnek, ha már a társadalom elfelejtette -- csak ha már újságírószövetség, arról is lehetne beszélgetni, hogy most, 2008-ban ki mit és hogyan csinál.

(Az egyszerűség kedvéért a hozzászólásokat egy bejegyzéssel arrébb várnánk, ahol már a vita kezdete óta gyűlnek.)