Fried a European Journalism-Fellowship szokásos szerdai vendégelőadó sorozatán vett részt. Szabadon beszélt, úgy tűnt nincs mit takargatnia, bár az is látszott rajta, hogy Németország egyik legfontosabb napilapjának berlini szerkesztőjeként jól ismeri a (politikai) intrikázás mesterségét. A javára kell írni, hogy 2003-ban nyilvánosan is "gyerekesnek" nevezte George Bush-t. A beszélgetés összefoglalója következik.
Interjúengedélyeztetés: van – cikk visszaküldés: nincs
Bár semmilyen törvényi kötelezettség nincs rá, Magyarországhoz hasonlóan Németországban is az a szokásjog alakult ki, hogy a "kérdés-válasz" interjúkat megjelenés előtt engedélyeztetni kell. Így van ez még akkor is, ha az interjúról hangfelvétel készült. "Nem számítok arra, hogy ez megváltozzon, hiányzik hozzá az elhatározás és összefogás az újságírók részéről" – mondta a szerkesztő, annak ellenére, hogy a gyakorlattal elvben maga sem ért egyet. Teljes cikket azonban Németországban – a magyarországi gyakorlattal ellentétben – szinte soha nem küldenek vissza a megszólalóknak. Itt érvényes a szabály: csak az idézeteket kell engedélyeztetni.
1. szint, 2. szint, 3. szint: Joschka Fischer a mester
Egy politikus és egy újságíró háromféleképp beszélhet egymással. Az újságíró vagy megírhat mindent és azt a politikus vállalja is a nevével, vagy megírhat mindent, de név nem jár hozzá ("a kormányhoz közel álló forrásaink", az "ügyet jól ismerő..., azaz off-the-record") vagy egyáltalán nem írhat meg semmit, a beszélgetést csak "háttérnek" szánja a politikus
A németek mindezt szépen beszámozták: az 1-es a teljes nyilvánosságot a 3-as pedig
Háttérbeszélgetések: laza sajtótájékoztatók
Berlinben több, már intézményesült és rendszeresített háttérbeszélgetés-sorozat működik, ahol az újságírók közéleti szereplőkkel találkozhatnak. Ilyen a "Sárga Lap" vagy a "Jó Kendő". Az előbbit eredetileg fiatal, balos újságírók hozták létre, az utóbbi kifejezetten női újságíróknak szól és leginkább nőket érintő vagy nemi egyenjogúsággal foglalkozó kérdéseket tárgyal. Az újságírók által létrehozott társaságok maguk hívják meg a politikusokat, szakértőket, hogy egy-egy témáról kimerítő és valóban háttérnek szánt tudást kapjanak.
A rendszeresített háttérbeszélgetések másik formája, amit frakciók, pártok, platformok tartanak azért, hogy éles helyzeten kívül is legyen lehetőségük az újságírókkal beszélni. Utóbbiak inkább hasonlítanak egy lazán értelmezett sajtótájékoztatóra, mint háttérbeszélgetésre – ismerte el egy kérdésre Nico Fried.
A szerkesztő azt is kifejtette, hogy a háttérbeszélgetések és a háttérinformációk létezése az egyik legérzékenyebb területe a berlini politikai újságírásnak. "Egyrészről az olvasók felé kell elkötelezve lennünk és minden közérdeklődése számot tartó információt megosztanunk. Másrészt az olvasónak is az az érdeke, hogy minél inkább átlássuk a folyamatokat és ahhoz képest tudjunk beszámolni a részletekről" – mondta Fried.
A siker titka: ironikus távolságtartás
A Süddeutsche Zeitung az elmúlt években is képes volt növelni a példányszámait, miközben a nagy konkurens, a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) folyamatosan olvasókat veszít. Magas labda, de mégis rákérdeztünk: mi a siker titka?
"Ironikus távolságtartás" – ezt nevezte meg először a berlini szerkesztő. "Könnyedebben, szórakoztatóbban írunk mint az FAZ, nagyobb élmény olvasni a lapot" – vélekedett Fried.