Jövő ilyenkor együtt fogjuk nézni, hogy hová lett a magyar sajtó nem pártokhoz bekötött része.
Szerencsére amióta felgyorsultak az események a közmédia és a médiatörvény körül, a média is felébredt, és már nem hozzánk hasonló törpeblogokon csöpögnek ki az infók vagy harsognak a vélemények. Úgyhogy mi nem is a demokratikus siratókórushoz jöttünk csatlakozni – jól állna egy ilyen okoskodásra hajlamos blognak, de vannak már elegen.
Azt azért gyorsan leszögezzük, hogy igen, az új médiatörvény vállalhatatlan. (Indokolatlanul ijesztő dolgokra lehetőséget adó gumiparagrafusok, pénzbírságok egy egypárti Médiatanács kezében.) Mi nem gondoljuk, hogy a Fidesz arra a mindennapos, nyílt bosszúra készül, amitől a rutinos, illetve az ijesztően gyorsan betanuló új chartások most a bunkerekben rettegnek. De már maga a törvény is rövid úton a meghunyászkodás felé tolja majd az eleve kifejezetten beszari magyar szerkesztőségek és tulajdonosaik többségét (vö. öncenzúra), ami önmagában éppen elegendő kár.
Az ő bizalmukat megint csak nem erősíti a törvény gyártása közben demonstrált cinizmus sem. Miután nem is válaszoltak a kritikákra, majd száz módosítót toltak be hozzá az utolsó éjszakán, azt azért mégis nehéz elhinni, hogy a 200 milliós bírságokat tényleg csak arra az elképzelt esetre tartogatják, ha a kuruc.info tévét indítana. Pontosan milyen kényszer miatt kell ilyen tempóban ilyen törvényeket hozni – a gazdasági válság meg az államkassza helyzete?
Időközben a piacon
Történik mindez akkor, amikor – és erről esik jóval kevesebb szó – jó pár szerkesztőségben a fideszes nyomulás nélkül is állandósult a bizonytalanság. A válsággal súlyosbított hosszú távú trendek miatt egy rakás médiacég/lap/portál eladó, ami finoman szólva sem erősíti az újságírók biztonságérzetét.
A Népszabadságtól várhatóan meg fog válni az egyesülő Axel Springer/Ringier, a WAZ állítólag árulja a HVG-t, és szinte biztos, hogy eladná a fél Dunántúlt lefedő vidéki laphálózatát (Pannon Lapok Társasága). A Figyelő hivatalosan is elvihető, a Független Hírügynökségnek új tulaja lesz, az RTL Klub 30 százalékos tulajdonrésze továbbra is kint van a placcon, az Indexről csak nagyon pletykálják.
A fennmaradó szerkesztőségek nem kis része eleve pártbaráti kiadóknál kénytelen dolgozni (Magyar Nemzet és vidéke tsz., Infocenter, Geomédia, Népszava/Stop.hu). A közügyekkel is foglalkozó médiából szép lassan teljesen kivonul a külföldi tőke, ami nem eleve baj, csak kár, hogy a helyére nem a nyilvánosság mellett elkötelezett magyar tőkések jönnek, hanem pártközeli menedzserek, akik sokkal inkább finanszírozók, mint bevételekre hajtó üzletemberek.
Bulvárlapjaink tudatosan és bevallottan tartózkodnak az olvasótábort megosztásával fenyegető politikától, a végére így alig pár reménysugár marad. (Origo?) Épeszű logika szerint maradna a közszolgálat is, de ott tényleg nem lehet másra számítani a jövőben, mint fárasztó, unalmas látszattevékenységre. (Belénessy és a lojalitás a kormányhoz, hadd ne ragozzuk.) Jövő ilyenkor így együtt fogjuk nézni, hogy hová tűnt az ugyan valamerre hajló, de legalább nem bekötött része a magyar sajtónak. Még a Népszabadság is lehet rosszabb, ha a Geomédiában és nem a Ringierben készül.
Ilyenkor szokott jönni, hogy marad a net meg a blogok, ami igaz. De ha a nagykoalíciós botrányokat már eddig is sikerrel hallgatták nagyjából agyon, akkor mi lesz később? Az ellenőrző szerep betöltéséhez tömegelérésre is szükség van.
Volna.
