Jövő tavasszal egy meghívásos tenderen eladja a Figyelőt a Sanoma Budapest – kürtölte szét a kiadó csütörtökön, miután a Hírszerzőn kiszivárgott a délelőtti belső bejelentés. Nagy meglepetés nincs az ügyben, azt leszámítva, hogy végre meglépték: mindezzel azt ismerik be, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni, és nincs is ezzel baj.
Az viszont cseppet sem mindegy, hogy ki veszi meg a leginkább független magyar hetilapot – és nem csak az lesz érdekes, hogy ki fut be végül, de az is, hogy ki nem.
Csak úgy volt
A még a VNU-s múltból megörökölt Figyelő sosem illeszkedett a szórakoztató lapokban erős és profi Sanoma portfóliójába, és ennek megfelelően a topmenedzsmentben sem akadt elkötelezett állandó pártfogója. (Beszédes például, hogy a tender bejelentésével egy időben a lapigazgató Bálint Viktor a távozás mellett döntött.) Ám amíg a legutóbbi évekig kitartó konjunktúrában szinte magától folyt a reklámpénz a presztízslapba, addig azért az senkit sem zavart, hogy van egy patinásnak mondható, véleményformáló ékkő házon belül – a Nők Lapját meg a Fülest amúgy sem a mindenkori kormány hirdette tele.
A válság viszont hamar a felszínre hozta, hogy se ötlete, se motivációja nincs senkinek kezdeni valamit a kora 2000-es üzleti modellnél megrekedt lappal. A példányszám egy bő ezrest esett (a MATESZ-adatok szerint a két évvel ezelőtti 14 ezer helyett a 12 ezres tartományban ingadozik), a belső borítókon pedig időtlen idők óta nem tűnt fel valódi hirdetés, így a lap immár második évében fog kilenc számjegyű veszteséget termelni a Sanomának. Ebben a helyzetben érthető, ha egy üzletember nem a presztízsre szavaz, hanem arra, hogy jobb híján megszabadul a problémás laptól.
Kinek kéne?
Az időzítés már annál kevésbé kézenfekvő. Bár egybevágó értesülések szerint már a lassan minden kicsit is fontos magyar médiával hírbe hozott jobbos Infocenter és az ellenoldali pártpénzügyérnek kedves Geomédia is bejelentkeztek, a Sanoma tavaszra tette a pályázat lefolytatását. Nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, hogy a senkiföldjére szorult szerkesztőség addig is újabb bátor címlapsztorikkal veteti észre magát, miközben az eredményeket ennyi idő alatt nem lehet érdemben kozmetikázni, a veszteség pedig csak halmozódik a finneknél.
Az Antagonhoz eljutott legjóindulatúbb elképzelés szerint nem megszokásból tökölnek, hanem időt nyernek arra, hogy más is feltűnjön a színen. A kiadó ugyan még szűk körben is 10-15 vevőjelöltről beszél, de ennek a harmada is csak hunyorogva reális. Más szakmai befektető nehezen jöhet szóba: az Econet inkább együtt mozog a Geomédiával, mint nem, a WAZ túlságosan elfoglalt azzal, hogy kitalálja, mi az istent kezdjen a HVG-vel, a formálódó Ringier-AS konglomerátumnak pont egy gazdasági hetilap hiányzik a háta közepére az egyesülést vizslató GVH-monopolvizsgálat közepén, az online hátterű kiadóvállalatok meg hülyék lennének fejest ugrani a hanyatló szektorba (bár ha mégis, a CEMP-nél tulajdonképpen el is férne a lap a Napi Gazdaság meg a portfolio.hu mellett).
És noha természetesen semmi sem tiltja, hogy egy eddig távolmaradó nyugati kiadócsoport most vágtasson be a magyar piacra, azért vérmes reményeink nekünk nem lennének a szerkesztőség helyében.
Kivárnak
A Sanoma-vezetés a fenti feltételezés szerint nem tesz mást, mint körön kívülről érkező vevőjelöltre vár: bár balra szívesebben adnák a lapot, az ellenszélben minimum kockázatosnak tarthatják, jobbra meg könnyű volna adni, de nemigen fűlik a foguk hozzá. Ez a gondolatmenet persze azt feltételezi, hogy a Figyelő kellő figyelem esetén önmagában is üzemeltethető nyereségesen.
Hogy így van-e, az csak a gyakorlatban dőlhet majd el, de ez a kísérlet is jobban hangzik, mint elképzelni a lapot a Szabad Föld és a Vasárnapi Hírek között, vagy éppen végignézni, ahogy MFB- és MOL-hirdetésekkel oldódnak meg a pénzügyi problémák, miközben az oligarchák után kaparó cikkek a Csányi Sándor önzetlen filantrópiáját méltató himnuszokra cserélődnek le.
Hogy a meglepetésbefutót sejtető változatnak van-e realitása, és ezzel szoros összefüggésben mit tud megtartani szavából a Sanoma, amely befelé azt ígérte: nem az 
ár, hanem az alapján döntenek, ki tudja a továbbiakban is garantálni a lap függetlenségét, legkésőbb tavaszig kiderül.
Muszáj szurkolnunk, mert a Figyelő legnagyobb erénye eddig éppen az volt, hogy kívül állt a most vevőjelöltként felsorakozó nagy hazai gazdasági erőtereken, és ha ez veszik, minden elveszik. A hetilap mostanra ugyanis különös módon sikeresen megoldotta, hogy úgy legyen megkerülhetően szürke az összkép, hogy közben Simicska Lajost gyomrozzák a címlapon. És emiatt az is biztos, hogy a szerkesztőség helyében a nettó parázás helyett azon gondolkodnánk: miket lehetne majd villantani az új apuka szárnyai alatt, bárki is legyen az.
De és az interweb?
A Figyelő internetes jelenléte régóta állatorvosi lova annak, ami a hetilappal is történt: csak kétes eredményű bénázásra futotta, miközben a Sanoma a többi fronton magabiztosan odavert a rivális kiadóknak és az online médiapiac élvonaláig menetelt, bizonyítva, hogy nincsenek eredendően beoltva az internet ellen.
A magyar híroldalak második vonalának vége felé felzárkózó FigyelőNet (utóbb csak FN.hu) szervezeti és személyes érdekek miatt mindvégig a hetilaptól elvágva működött: sem a szerkesztőségek, sem a sales nem dolgoztak össze, miközben print és online területen is a többitől markánsan elütő termékről volt szó. A Sanoma szerint az fn.hu most sem része az eladandó csomagnak, ami sajnos mindkét lehetséges magyarázat szerint hülyeség.
Az első szerint tényleg megtartanák maguknak a portált, ami viszont önálló értékek híján a Figyelő márka elköltözése után hamar a harmadik vonalba szürkül majd, hogy aztán elkerülhetetlenül bezárják úgy 2012 elején. A második szerint pedig egyszerű taktikázásról van szó: most fennen hangoztatják, hogy megtartanák az egyébként szintén profilidegen FN-t, hogy ha aztán a vevőjelöltek berakatnák a csomagba, fel tudják srófolni az árat.
Ha az utóbbi volna a terv, akkor is eltaktikázták magukat, a csomagnak ugyanis alapból is része a kihasználatlan figyelo.hu domain, sőt, a figyelonet.hu is. A vevő így, ha akar, gyorsan tetszés szerinti online várat húzhat a lap köré (szerintünk akarjon), az FN.hu maroknyi gárdája önmagában viszont biztosan nem ér annyit, amennyit remélhetnek érte.
(Érintettségeink: több antagonista, köztük a bejegyzés szerzője is írt korábban külsősként a Figyelőnek, de az már rég elmúlt. Van köztünk aktív Figyelő-munkatárs is, a poszt tőle függetlenül készült.)
