Az eddigi értesülésekben nem bedobott vezetőt neveznek ki a héten a Magyar Rádió élére. Biztosan azt tudni, hogy újonc lesz, és gyorsan leszámol az MR2 eddigi koncepciójával.

Ahogy jeleztük is pénteken, hogy ingatag az infónk, úgy az Antagonhoz azóta eljutottak is azt támasztják alá: az új MTV-székház otthagyása, az MTV-t működtető cég bezárása és az MTV/Duna összevonása és -költöztetése csak az egyik terv a tarsolyban, a Fidesz NMHH más lehetőségeket is vizsgál az új közmédiarendszer tévés részére.

Abban viszont úgy tűnik, igazunk volt, hogy a napilapok által köröztetett Gazsó L. Ferenc nem jelölt, csak önjelölt a Magyar Rádió élére: nem tudni konkrét megkeresésről. Rádiós körökben mellette az ex MR-es, azóta Lánchíd Rádiós Jónás István is felmerült, de Szalaiék környezetéből az az üzenet jutott el a rádióba, hogy az új vezér Magyar Rádiós múlt nélkül érkezik. (Ugyanezen csatornák szerint a többi közmédium élére feldobott neveket is érdemes komoly fenntartással kezelni.)

Annyi az MR2-nek
Azt azonban minden forrás megerősítette, hogy az MR2 napjai meg vannak számlálva. Nemcsak a névről van szó, noha az új vezetés valószínűleg eldobja a drága pénzért felvett és megmárkázott, de a bevezetésük óta vitatott MR1/2/3 stb. neveket – Kossuth, Petőfi és Bartók régi fényében ragyoghat majd. (Kíváncsian várjuk, az időközben elindult 4-es, 5-ös és 6-os csatornákra mely jelentős történelmi szereplők futnak be, a tippjeink Kazinczy, Puskás és Bethlen vagy Szent László, de csak mert az Arany Rádió nagyon bután hangzik.)

A Petőfire viszont biztosan nem csak logócsere vár: a 2007 óta vitt alterpopos koncepciót elfelejteni első dolga lesz az érkező vezetésnek, tartja minden az Antagon fülébe a múlt heti poszt óta susogó hang, és messze ennél a csatornánál lesznek a leglátványosabbak a változások. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent majd, azt egyelőre csak találgatni lehet – e poszt olvasói már ennyi után is többet tudnak, mint maguk az MR2 dolgozói.

Annyi száz, hogy a szűk zenei fókusz megy: Szalaiéknak nagyon a begyében van a – feltehetően idióta belvárosi liberális alternatív hülyeségként elkönyvelt – stílus. Ahogy az is borítékolható, hogy a faltól falig nagyonzenének annyi, hiszen épp Szalai vitatta hevesen kezdettől fogva (akkor még ORTT-tagként), hogy a pontos idővel megszakított wurlitzer közszolgálati műsorszolgáltatásnak számítana.

Tényleg hozzá kell nyúlni
Hogy ne fessünk túl sok narancssárga ördögöt a falra, ebből még nem feltétlenül kell rossznak kisülnie. A zenei spektrum szerintünk is szűkre lett szabva: ugyan az elmúlt években feljött egy közepes Sziget-színpadnyi előadó az MR2 farvizén, és ez egyáltalán nem baj, de azért van élet Péterfy Borin, Németh Jucin és a másodszorra már csak korlátozottan vicces mashupokon túl. Az MR2 pedig eddig nem halt bele, hogy minden érdemi újdonságot felhajtson az országban, vagy legalább rétegsávokban megpróbálja lefedni a kereskedelmi alapon kiszolgálatlan, de emelt fővel vállalható igényeket. (Nem, nem a dagonyázós ősrockra vagy az operettre gondolok, hanem mondjuk hiphopra, borultabb elektronikára meg modern rockra, de a zenei választékról elég jó gyorsmérleget von a Quart vasárnapi cikke.)

A tiszta könnyűzenei profillal viszont szerintünk nem volt baj. Persze, jó lenne, ha mindenféle kulturális ágnak lenne saját adója, de három épkézláb lefedettségű adóval a közélet/könnyűzene/magaskultúra felosztás valóban jó kompromisszum volt a leköszönt Suchéktól. Hogy a valamilyen – mégoly szubjektív – minőségi mérce szerint megszűrt könnyűzene közszolgálat, azt a hallgatóikat és a csekélyke reklámpénzeket féltő kereskedelmi rádiók visszatérő picsogása ellenére is jól alátámasztja a tény, hogy a tavaly ősszel hősködő nyilatkozatokkal indult két új országos kereskedelmi rádió milyen gyorsan visszatalált a Hooliganses-Tina Turneres lakossági sárdagasztáshoz.

Ebben a helyzetben a közrádiónak igenis dolga megpróbálni formálni az ízlést, és egy ezer irányba lövő, megkedvelhetetlen katyvaszcsatornával ezt elég nehéz elérni, mert nincsenek állandó hallgatói. (Unalmas már felhozni, de ezügyben nem csak a zászlóshajónak egy poprádiót megtevő BBC a bezzegpélda, de a szomszéd osztrákok egyébként zenén túl is látó FM4-e is.)

A műsor nem bűn
Amiatt már mi is két éve morogtunk, hogy mégsem járja műsorközlővé fokozni a műsorvezetőket, és előre felvett számkonferálásokra korlátozni őket, ahogy a halovány és szűkszavú Kultúrfitnesz, az este 11-kor (!!!) kezdődő maroknyi magazin, meg a "Zene olvasáshoz című kulturális műsorunkat hallották" típusú cinikus kiüzengető alibizést is nehéz volna nem megúszásnak tekinteni. Zenével nem nehéz hallgatókat szerezni: a kunszt az lett volna, ha legalább a fő sávokban és az esti rétegsávokban kezdenek is velük valamit.

Félő viszont, hogy Szalaiék nem pont ugyanezt látják bajnak, és a mindenféle hangoknak engedve az MR2 előtti kívánságműsoros-nótacsokros-kabarés-sportközvetítéses-magasirodalmas-ifjúságnevelős massza-Petőfit emelik vissza. Ember még bőven maradt a Rádió különböző kivilágítatlan folyosóin, aki örömmel megcsinálja nekik, hallgató viszont annyi se lesz rá, mint 2007 előtt volt.

Ez a kulimász ugyanis egyrészt értelmezhetetlen világos arcélű csatornaként (amire rá lehetne szokni, amit be lehet programozni az autóban, satöbbi), másrészt hiába vannak megőrzendő rádiós műfajok és tiszteletre méltó hagyományok, ezzel takargatni már korábban is kínos volt a többnyire reménytelenül áporodott, unalmas, pöffeszkedő és szenvtelen műsorokat. Kalandos hónapok jönnek.