A tegnapi jövőnéző, lamentáló poszt után, itt a baloldali térfélről szóló rész.
A Népszabadság sorsa legizgalmasabb. A több éves vergődés (példányszámcsökkenés, hirdetési bevétlek eltűnése) után két tényező jelenthetne esélyt a lapnak. Nyolc év után újra ellenzéki újság lehetne, ami eleve könnyebb és népszerűbb pozíció. Ezenkívül 2011-re a szerkesztőség elveszítheti hozzájárulási jogát a főszerkesztő-választás kérdésében. Ezzel a Ringier új főszerkesztőt nevezhetne ki, aki modern, baloldali újságot próbálhatna meg létrehozni. A sikerre ez sem lenne biztosíték, hiszen a napilap, mint termék eleve vesztő pozícióban van, de ez esélyt jelenthetne. Csakhogy az Axel Springer és a Ringier bejelentett egyesülési szándéka miatt, könnyen lehet, hogy éppen a Népszabadságtól fognak megválni. A vevő minden bizonnyal nem valamilyen nemzetközi kiadó, inkább egy baloldali nagytőkés lehet. Ha így lesz, főszerkesztő és tulajdonos legyen a talpán, aki megmenti a lapot a Népszavásodástól. Egy másik jövőkép lehet a Népszabi számára, ha sikerül valahogy (vajon hogy?) a Springer/Ringier kiadón belül tartani. A megyei lapbirodalommal rendelkező Axel Springer már próbált magának budapesti/agglomerációs lapot gründolni, de a Reggel csúnya bukás lett. A Népszabadság pont itt a legerősebb, így gyönyörűen passzolna a portfolióba. Ha így alakul, nem kis meccs folyik majd az Axel-vezér Bayer József és a Népszabadság-gárda között. Előbbi a költségcsökkentések nagymestere, utóbbi a (passzív) ellenállás évtizedes tökéletesítője.
(Disclaimer: A szerző a Figyelő újságírója.)