Nagy nevek az Antagonon. Martin József Péter elemzése után, jöjjön Vajda Éva cikke arról, hogy mit kezdett a sajtó 2009-ben a H1N1-gyel. A média "a legtöbb kérdésben a felvillantásnál maradt, elültetve bennünk, médiafogyasztókban a kételyt, és nem járt utána annak, hogy mik is a válaszok az egyes kérdésekre" - állítja a manager magazin egykori főszerkesztő-helyettese, most szabadúszó újságíró. (Hosszú, kinyomtatod?)
Ha beoltatom magam, MSZP-s vagyok, ha nem, akkor Fidesz-es. Én egyikre sem szavaztam, akkor most mit tegyek? - ez egy HVG-olvasó kérdése (HVG, 2009. november 2.), és jól illusztrálja azt a helyzetet, amely az oltás körül tavaly a magyar közéletben kialakult. A tavalyi év kétségtelenül egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb port felverő eseménye volt a H1N1 vírus megjelenése, és a körülötte kialakuló oltási polémia. Annyiféle információ zúdult az átlagos médiafogyasztóra és annyi helyről, hogy ember legyen a talpán, aki ebben az információrengetegben képes volt eligazodni. S ahogyan az idő haladt, egyre egyértelműbbé vált, hogy az oltás körül kialakult helyzetet egyetlen szóval lehet jellemezni: hisztérikus. A média orientáló szerepére tehát különösen nagy szükség volt. Nézzük, mit kezdtek a kihívással a magyar újságírók.
A sztorifeldolgozások kétségtelenül leglátványosabb elemét azok a történetek alkották - hangozzék ez bármilyen cinikusan -, amikor emberek haltak meg a betegség miatt. A kereskedelmi televíziók és a köztévé híradói az őszi hónapokban heteken keresztül vezető hírként tálaltak minden egyes halálesetet, különösen a terhes nőkét, akik égbekiáltóan fiatalon haltak meg. Voltak olyanok is, akik annak ellenére haltak meg, hogy beoltatták magukat, ezek az esetek is igen hamar címlapra kerültek. (Lásd erről keretes írásunkat.) Bár a bulvárhíradók nem jeleskedtek a kontextus bemutatásában - a vírus miatt elhunyt emberek többségükben szenvedtek valamilyen krónikus betegségben -, az írott sajtó általában számot adott az egyéb körülményekről.
Politikai kérdést csináltak belőle
Ami a terhesek és a gyerekek beoltását illeti, egyetlen dolgot lehetett biztosra venni: a bizonytalanságot, hogy mit is kellene csinálni. Eközben a jobboldali sajtó - a kormány hathatós bénázása közepette - politikai kérdést csinált abból, hogy jó-e az oltás vagy sem. A Heti Válasz 2009. szeptember 30.-i online kiadásában megjelent Hapci című írás szerint az ügyben országos véleménynyilvánító szavazásra kell számítani. „Azzal ugyanis, hogy hányan kérnek oltást, az állampolgárok arról is ítéletet mondanak, hogy testi épségüket mekkora arányban bízzák a most kormányzókra, illetve a velük szövetséges szakemberekre.” Vagy vegyünk néhány hangzatos címet ugyancsak a Heti Válaszból és a HVG-ből: H1N1: az oltás tényleg veszélyesebb a vírusnál? Utánajártunk! , Kétszer annyi halottunk van, mint Németországnak! H1N1: Suttogó propaganda hátráltatja a védekezést)(Heti Válasz, 2009.10.01, 2009.10.27., HVG, 2009.11.10, ) (Az első cikk egyébként az internetes rémhírek valóságtartalmának vizsgálata után végül is arra a következtetésre jutott, hogy inkább oltassuk be magunkat.)
Felderítetlen off-shore szál
S miközben a Fidesz-es egészségpolitikusok is kiálltak az oltás mellett, mégis, gyors felmérések azt mutatták, hogy a fiatalok és a Fidesz-hívők nagy része ellenzi az oltás beadását. (HVG. 2009. november 10.) A sajtó képviselői firtatni kezdték - joggal -, hogy vajon ki áll a szérumot gyártó cég tulajdonosaként bejegyzett ciprusi cég mögött, s ki jár jól a mintegy 4 milliárd forintos állami megrendeléssel. S miközben a sajtó ilyen irányú érdeklődése jogos, attól a módtól, ahogyan az ezt firtató újságok tálalták a kérdést, az olvasónak az az érzete támadt, hogy a zavaros offshore tulajdonosi hátterű cég csak pénzt akar keresni, de az emberek gyógyításával nem foglalkozik. Eközben volt olyan, huszonéves fiát gyászoló apa, aki így nyilatkozott: „Kit érdekel, kinek a tulajdonában van egy cég, amely hatásos szérumot gyárt?” (NOL. 2009. december 9.) A gyártó cég tulajdonosi hátterére a mai napig nem derült fény, ha azonban a világ valamelyik vezető, nagy nemzetközi gyógyszergyárától rendelik meg a vakcinát - mint ahogyan azt a világ számos országában tették -, akkor feltehetőleg a hazaáruló lett volna az a jelző, amelyet a kormány kap a jobboldali sajtótól. Miközben az belátható, hogy mindenképpen kell lennie egy vagy két olyan vállalatnak, amelyik szérumot gyárt, s annak szükségképpen vannak tulajdonosai. A sajtó feladata kideríteni, kik azok, s vajon igaz-e az a sejtetett, de ki nem mondott állítás, hogy csak azért ez a cég gyártja a vakcinát, mert csókosai valakiknek a kormányzatból.
Egy olyan kiélezett helyzetben, amely percről percre változik, a sajtónak nem feladata tovább fokozni a bizonytalanságot. Nálunk viszont a lapok hol azt kritizálták, hogy a kormány nagy tételben rendelte meg a vakcinát, majd rögtön utána azt, hogy nem jut majd mindenkinek ingyen, illetve annak sem jut feltétlenül, aki pénzért venné meg. Mindenre és mindennek az ellenkezőjére is találtak nemzetközi példákat aszerint, hogy éppen melyik állítás mellett akartak érvelni. Holott a vírus legyűrésére különböző utakat választó országok példái egy dolgot tudtak jól demonstrálni: azt, hogy nincsen „tuti” recept.
Tovább növelte a káoszt, hogy háziorvosok és egészségügyi dolgozók tucatjai kérdőjelezték meg a vakcina hatásosságát - részben azért, mert politikai kérdéssé vált az oltás, részben pedig kevesellték a kormányzat által a háziorvosoknak oltásonként felajánlott pluszpénzt -, s így nem oltatták be magukat, s pácienseiknek sem tanácsolták ugyanezt. A szérum esetleges mellékhatásairól is lehetett olvasni, miközben sem arra nem találtak az újságírók bizonyítékot, hogy volna neki, de ennek ellenkezőjére sem. Gyakorlatilag tehát az a látszólag egyszerű döntés, hogy beadassunk-e magunknak egy védőoltást vagy sem, valóban a kormány elleni bizalmatlansági szavazássá nőtte ki magát, csakúgy, mint az összes kérdés az utóbbi időben Magyarországon,
A sajtó nem járt utána
A magyar sajtó szeriőz része rengeteg, a személyes választásunkat befolyásoló tényezőt felvillantva próbálta meg kontextusba helyezni, és ilyen módon befolyásolni azt, hogy szúrassunk vagy ne. A baj csak az, hogy a legtöbb kérdésben a felvillantásnál maradt, elültetve bennünk, médiafogyasztókban a kételyt, és nem járt utána annak, hogy mik is a válaszok az egyes kérdésekre. Jó példa erre az oltáshiszti utóélete: idén év elején jelentettek be, miszerint az Európa Tanács (ET) vizsgálatot indít annak kiderítésére, hogy az újinfluenza elleni kampány mennyire szolgálta a nemzetközi gyógyszeripar hasznát. (Inforádió, 2010. január 6.) E hír felröppentése után azonnal korrigáltak, hogy nem az ET, hanem az Európai Parlament egészségügyi albizottsága kezdeményezi a vizsgálatot. (Népszava Online, 2010.01.07.) (A különbség azért is lényeges, mert az EP az EU egyik intézménye, míg az ET-nek semmi köze az EU-hoz.) A legnagyobb hisztéria idején is voltak olyan, a sajtóban időről időre felbukkanó járványügyi szakemberek, akik megkérdőjelezték, hogy a H1N1 vírus valóban járványt okoz-e. Annak ugyanis az Egészségügyi Világszervezet, azaz a WHO által elfogadott korábbi definíciója - a HVG.hu által idézettbrit szakértő szerint - a nagymérvű halálozási arány, s sokan azt kifogásolták, és tartották gyanúsnak, hogy e vírus kapcsán ez a kitétel kikerült a definícióból. Tehát a levonuló influenzajárvány végére azt sem tudjuk, hogy végül is volt-e járvány vagy sem, s indokolt volt-e a vakcinahisztéria, s vajon igaz-e az oltásra a közmondás, miszerint ártani nem árthat. S bár az áldozatokat és a hozzátartozóikat aligha vigasztalja, akár még az is igaz lehet, hogy a mostani influenza vírus nem bizonyult halálosabbnak, mint bármelyik elődje. Egy dolog biztos: ezekről a kérdésekről pontos információkat nem lehetett a sajtóból megtudni. S ennek csak az egyik oka, hogy ezt feltehetőleg maguk a szakemberek sem tudják biztosan. A másik oka a forráskezelésben keresendő: a híradások egész egyszerűen nem varrták el a szálakat, s nem kutatták fel, és szólaltatták meg a lehetséges szakértőket, hanem megelégedtek a hivatalos álláspont ismertetésével - a miniszterével, az országos tisztifőorvoséval, a gyártó cégével, s egyszer-kétszer valamelyik orvosi kamaráéval-, s ezeket előszeretettel kiegészítették néhány politikus és találomra kiválasztott háziorvos véleményével. Mindezt időnként megspékelték néhány személyes történettel, ha a helyzet úgy kívánta.
HVG, Heti Válasz: megpróbálták
Voltak tiszteletre méltó próbálkozások -a HVG és a Heti Válasz is kísérletezett ezzel -, amelyek az oltás elleni és melletti érveket szedték csokorba. Az eredmény azonban így is felemás: bár a sajtónak nem feladata igazságot tenni egy olyan kérdésben, amelyen maguk a szakemberek is vitatkoznak, támpontokat adni az olvasóknak feltétlen szükséges. Netán kideríteni, hogy valóban kié az ominózus oltóanyagot gyártó cég, megszegtek-e a kísérletezés, az előállítás vagy a forgalmazás kapcsán bármilyen előírást, s vajon van-e alapja annak a híresztelésnek, miszerint a nemzetközi gyógyszerlobbi áll a H1N1-t járvánnyá minősítő döntés hátterében. Az eset kétségtelen John L’Carré tollára kívánkozik, s a cikkeket elnézve az újságírók többsége meg is hagyta neki azt a feladatot, hogy tényfeltárás helyett fikcióban megírja, mi is történt itt valójában.
Mindenki korrekt volt - kivéve a Nemzet
Jól kezelte a sajtó - „pártállásra” és műfajra tekintet nélkül - annak a 60 körüli asszonynak a halálát, aki október közepén elhunyt újinfluenzában annak ellenére, hogy két nappal korábban beadatta magának a védőoltást. A Blikk és az RTL Klub híradója is - a közéleti lapok és internetes hírportálok tudósításaihoz hasonlóan - beszámoltak a körülményekről, miszerint az asszony krónikus szívbeteg volt, valamint arról, hogy a megkérdezett orvosszakértők - az országos tisztifőorvos vagy a Borsod megyei kórház főigazgatója - kizárták, hogy az oltás valamilyen nem ismert mellékhatása miatt következett volna be a tragédia, illetve további vizsgálatokat ígértek. Egyedül a Magyar Nemzet - melynek online kiadása október 14.-én még a többi médiumhoz hasonlóan tényszerűen számolt be az esetről - írta azt offline kiadásában október 15.-én, felhasználva a halálesetet, hogy a szer előélete és az ellentmondó nyilatkozatok okot adhattak bizalmatlanságra. A cikk szerint több szakember aggodalmának adott hangot a sajtóban amiatt, hogy vajon elegendő volt-e a vakcina kipróbálására szánt idő, s vajon nem volt-e túl szűk a teszteltek csoportja. Háziorvosokra hivatkoztak, akik döbbenten tapasztalták, hogy nem szerepel lejárati idő sem a dobozon, sem az ampullán, és az egészségügyi tárca szemére hányják, amiért nem hozta nyilvánosságra az ismeretlen tulajdonosi hátterű gyártó közti szerződést.