Érdekes volna tudni, mi szerepelhetett Réti Pál HVG ex-főszerkesztő pályázatában, amikor júniusban újraválasztotta székében a szerkesztőség: a kiadó akkor megvétózta a hosszabbítást, arra hivatkozva, hogy olyan koncepciót várna, amely lép valamit az olvasók és a hirdetők megváltozott igényeire.

Réti valószínűleg a dinamikus stagnálást hirdethette meg, ugyanis az október elején megválasztott és ezúttal a kiadó által is leokézott új főszerkesztő, Vass Péter sem ígér éppenséggel forradalmat. Néhány szoftosabb új téma és óvatos formai igazítások szerepelnek a tervek között, a misztikus fiatalokkal kapcsolatban meg még mindig az a fő kérdés, hogyan lehetne őket ráterelni egy olyan print kiadásra, ami a lehető leginkább ugyanolyan, mint eddig.

Mindez az eMasa jó hosszú welcome-interjújából derül ki: eszerint olyan apróságok nem dőltek még el, mint hogy mik legyenek az új rovatok, mekkora legyen a formai változás, vagy mit kéne kezdeni ezzel az online dologgal. Kívülről nehéz átlátni a HVG falain, de eszerint vagy a főszerkesztői pályázat bánt gazdaságosan a konkrét tervekkel, vagy tök mindegy, mivel pályázik a főszerkesztő, utána újra le kell harcolni az ötleteket annak a szerkesztőségnek a képviselőivel, amely elméletileg éppen a programja alapján választotta meg őt.

A tartalomról:

– A pályázatomban többek között új rovatok, illetve alrovatok szerepelnek. Most pontosítjuk, mi legyen ezek tematikája. Egyelőre sokmindenben gondolkodunk, életmód, környezetvédelem, tudományos és technikai újdonságok, aktuális kultúra, ilyesmik szerepelnek az elképzeléseink között, részben olyan témák, amelyek fiataloknak, más érdeklődési körű embereknek is szólnak, mint akiket eddig kiszolgáltunk.

A stílusról:

– Próbálunk rövidebben, érthetőbben, egyszerűbben fogalmazni, a cikkek is rövidebbek lettek az utóbbi időben.
[…]
– A nyomtatott lap stílusa marad?
– Igen, alapvetően marad, nem akarunk mást csinálni, mint amit eddig.
[…]
– A HVG-nek mára tradicionálissá vált, meghatározó eleme a címadás, a címlap vagy a hátsó portré. A fiatalok pont ezeket az elemeket kritizálják, ósdinak tartják, olyasminek, ami felett már eljárt az idő...
– Vagy csak esetenként túl nyakatekerten viccesek. Ha ez a kérdés, akkor ezek természetesen mind maradnak.

A gárdáról:

– A fiatalosabb tartalmakhoz nem kellene fiatalítani a szerkesztőséget?
– Mindenképpen kellene, hiszen kevés a fiatal a szerkesztőségben, mindig is nagyon stabil gárda volt itt, kevesen mennek el. Keringenek körülöttünk gyakornokok, de ez nehezen járható út, mert a HVG azért nem az a hely, ahol egyénileg különösebben tündökölni lehet. […] Meg aztán nehéz is ide felvenni fiatalokat, mert mindenkinek megvan a maga munkája, szakterülete. Persze ha olyan fiatalt találunk, akit érdemes foglalkoztatni, akkor megtaláljuk a módját.

Vass szerint a fő tulajdonos WAZ „semmiféle nyomást nem gyakorol a szerkesztőségre”, ami meglehetősen jószándékú észrevétel ahhoz képest, hogy három hónapja megvétóztak egy főszerkesztői kinevezést, mert nem voltak elégedettek a koncepcióval.

Ami a hirdetőket illeti, pusztán annyit mondott: az évekkel ezelőtti „aranykor” nyilvánvalóan nem fog visszatérni. Ez így van – főleg, ha ezzel a bátorsággal mennek a feltehetően nem egy sok szempontból erősen nagypapás lapot kereső új olvasók után.

Szerintetek?