Általában az egész magyar nyomtatott sajtót nem nagyon értem, de azt főleg sosem hittem el, hogy nem bírna el a piac egy normális heti magazint. Nyilván inkább csak az idióta magyar mágnásokkal van a baj, akik mindenféle marginális olvasottságú és nézettségű termékekre költik a milliárdjaikat, amikben bajszos emberek hülyeségeket írnak és beszélnek vérlázító színvonalon, ahelyett, hogy megcsinálnák a Normális Magazint, amit végre lehetne olvasni szombat délelőtti henyélés közben - ahogy most semmit.

De jó, fogadjuk el, hogy ebben a horthysta-kádárista-úgymaradt országban, ahol a hasonlóan úgy maradt HVG-ről még mindig kb. 90 ezren gondolják, hogy jó dolog, biztos tényleg nem lehetne eladni egy ilyet, és vegyük mellé, hogy mennyire untrendi 2009-ben nyomtatott sajtóról képzelegni meg kiabálni. Ebben az esetben a kis piac realitása meg a normális online tartalmaknak örvendés azt adják ki, hogy ha egy normális magazinnyi tartalom megkeletkezik általában, elszórva a magyar médiában, amit az ember összeszedhet magának kézzel, akkor nincsen miért méltatlankodni. Lássuk, így van-e!

A Normális Magazin szerintem rendkívül egyszerű dolog (mondom, nem is értem, miért nem próbálta meg itthon senki sohasem), mondjuk ezen a hétvégén a következő dolgokat kívántam volna olvasni:

• 1 db cikk okos embertől arról, számít-e egyáltalán, melyik csávó kerekedik felül Iránban, ha mind a kettő atomot akar, és mik az esélyek (ez nagyjából benne volt a Narancsban Wágner Pétertől)
• 1 db cikk valakitől, aki az elmúlt 5 évben járt Iránban arról, hogy hogy néznek ki ott az emberek és mi az istent csinálnak napközben, van-e szappan a tévében, mennyire vannak eltakarva a nők és mit szólnak ehhez, mit gondolnak a szomszéd népekről, szeretnek-e dolgozni, és hogy így általában mi ez az iszlám köztársaság izé (összevonható az előzővel, de ilyet nem nagyon láttam. Egyszerűen nem tudom elképzelni Iránt - nem a politikai rendszerét, hanem az utcáit, és nem azt várom, hogy most menjen oda valaki, hanem hogy írjon valaki, aki már amúgy is volt ott, ami azért túlélhető költség. 1 erős hibapont.)
• 1 db cikk arról, hogyan sikerült a felére betervezni a Margit híd felújításának költségeit, és mi van emögött (nem terveztem, hogy itt gyakran fog tudni szerepelni a Narancs, de erről ugyancsak náluk egy vezércikk szól a mostaniban. Ehelyett azért inkább egy cikket kérnék rendes névtelen megszólalókkal, meg minden.)
• 1 db cikk arról, hogy éppen az MSZP melyik része akarja lemészárolni/kizárni/elfelejteni/szövetkezni/felravatalozni a másikat (ezt megírta Nagy B. György az Indexen, ismeretlen okokból a héten háromszor is, amivel zavarba is ejtett), és tulajdonképpen ugyanez bármelyik párttal, de ne vigyük túlzásba
• további 2 db cikk dolgokról, amik magyarlakta tájakon bárhol történtek, és egyébként nem tudnék róluk, vagy arról, hogyan történtek meg (ezen a héten mondjuk a székely domainnevek szerintem csodálatos történetéről, és a másikat nem tudom megmondani, hiszen nem tudok róla)
• 2 db random életmód/lifestyle/kütyü cikk (férfiak számára is olvasható dolgok az egészség-sport-lakberendezés-tudomány-tech tengelyen)
• legalább 1 veszett jól és okosan megírt publicisztika fontos dolgokról (Indexes, Hírszerzős, Komment.hu-s és üssetek, de Váncsa István publicisztikákból ez összeszedhető, de teljesen random, hogy mikor születik valami jó, és mindegyiket jól meg kéne húzni)
• 2 db markáns és vicces szerző hetente lényegében bármiről, amiről akarnak (én Charlie Brookert és Jon Ronsont szeretném a Guardianből magyarul, de szabadon választható. Most nyoma sincs sehol.)
• meg legyenek benne interjúk, mert az jó (miniszterelnök vagy színész, tökmindegy)

Kultúrrész (ez külön kurva fontos):

• gasztró ajánlórovat (kocsma, klub, étterem, szigorúan nem csak Budapestre. A kocsma jelenleg esélytelen, étteremből pedig jellemzően mindenhol drágábbakról írnak, mint amilyenbe életszerű csak úgy elmenni, pedig nem a teteje az izgi. Amikor a Kispadon be-becsúsznak portugál kifőzdék, eldugott tésztázdák és frissen nyílt kávézók, az nagyjából oké is - még a kávézókról is jó olvasni, pedig egyáltalán nem értem, mi a jó a kávéban.)
• erősen szűrt ajánlórovat (nem akarom átolvasni az Estet, nem akarom végigtúrni a Múzeumok Éjszakája programját. Mondja meg valaki, mi az az 5 dolog, aminek a héten értelme van.)
• olvasható és használható mozikritikák (nem ajánlók, amikkel szemben van az adott film hirdetése és pont ennyire függetlenek, és nem is egyoldalas filmszakos ömlengések, ahol a publicisztikai stílus agyonnyomja a mondanivalót, ami amúgy is érthetetlen a sűrű '70-es évekbeli referenciáktól. Blogokról ez most is berántható, de macerás, és valahogy nem áll kézre.)
• ugyanez könyvekkel (nem szeretném kinyitni a Nagy Magyar Köldöknéző Kritikavitát, csak jelezném, hogy számomra minden könyvkritika olvashatatlan ebben az országban, egy másik szókészlettel, másmilyen embereknek írják őket egy párhuzamos univerzumban. Oldott, laza kis kritikákat szeretnék élőnyelven, és bár a Könyvesblog néha betalál, még ott is általában olyan könyvek mennek, amiket eszembe sem jutna elolvasni.

Hát így – nem fogok súlyszámokat rendelni az egyes pontokhoz, de érzésre úgy a fele hiányzik annak a tartalomnak, amit fogyasztani kívánnék. Azért ha valakinek támad egy milliárdja, megtalál.

Kieg.:

• gazdaság nem nagyon kell hétvégére, és arra amúgy is vannak külön lapok, másik történet. Egy-két cégsztori belefér, ha úgy adódik, és azt is belátom, hogy lehetnek emberek, akik a hónap végére nem költötték el az egész fizetésüket, hanem marad belőle, úgyhogy jöhetnek a személyes pénzügyek is.
• zene szintén nem kell, megosztó dolog, máshonnan kell beszerezni.