HTML

Helló

Mi ez itt?
Az Antagon egy alvó újság(író)blog.

» Bővebben + szerzők
» In English: About us

» Facebook
» e-mail

Friss topikok

Címkék

168óra (3) a (1) ablonczybálint (1) ahónapokossajtóközleménye (1) akti (1) ambrusbalázs (1) apáti tóth (1) atv (4) axel springer (1) baloghákosgergely (1) bánó (1) bánzoltánandrás (1) barcsmiklós (1) bayerzsolt (2) bbc (1) bedemárton (2) bild (1) bkf (1) blikk (3) bnd (1) bódisandrás (3) bodokytamás (1) bogádzoltán (1) bogárzsolt (1) bolgárgyörgy (2) borókaigábor (3) brücknergergely (1) budapesti7nap (1) cenzúra (1) christiansciencemonitor (1) cnn (2) debreczeni (1) demorgen (1) déneszoltán (1) dévényiistván (1) dezsőandrás (1) die (1) díj (3) dizájn (2) dtóthkriszta (1) duna (1) dunatv (5) echotv (2) economist (2) editorsweblog (1) elte (1) emasa (5) eötvöspál (3) és (4) etika (1) eveningstandard (1) faz (1) feketenorbert (1) fidesz (1) figyelő (19) figyelőnet (7) friderikuszsándor (1) függetlenhírügynökség (2) galgagyörk (1) gawker (1) gazsólferenc (3) göbölyössomadíj (10) guardian (9) günterwallraff (1) gyakornokság (1) győrffymiklós (1) györgypéter (1) haászjános (1) hankook (1) havashenrik (1) helyitéma (1) heszlerróbert (1) hetilap (1) hetiválasz (14) híradó (3) hirdetés (1) hírsarok (1) hirszerzo (1) hírszerző (2) hírtv (3) hivatkozás (1) honvédelmi minisztérium (1) hvg (15) hwsw (1) index (24) inforádió (3) input (1) iwiw (1) jakupcsekgabriella (1) jog (2) joóbsándor (1) józsef (1) karrier (1) kecskésitollastibor (1) kereskedelmi tv (1) kertattila (1) klubrádió (1) kocsislmihály (1) kommunikáció (1) konferencia (1) kosaandras (1) kovácsgyörgy (1) közpénz (1) kreatív (4) kristonlászló (1) kritika (1) kulcsáristván (1) lánchídrádió (1) legáttibor (1) lendvai (1) litera (1) m1 (1) m2 (1) magyar (2) magyarhírlap (17) magyarnarancs (1) magyarnemzet (7) magyarrádió (12) magyartelevízió (1) majtényi (2) managermagazin (2) marketing&média (3) martin (1) martinamis (1) martinjózsefpéter (2) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörvény (1) menedzsmentfórum (1) mészárosbálint (1) metropol (1) miklósi (1) miklósigábor (2) minőségiújságírásért (3) mkisscsaba (1) mokka (1) morvai krisztina (1) mr 2petőfi (1) mti (9) mtv (22) múosz (4) nagyattila (1) napiciki (1) napigazdaság (3) napi gazdaság (1) nap kelte (1) narancs (16) nbh (1) nemzet (1) népszabadság (36) népszava (5) netzwerk (1) newsoftheworld (1) newsweek (2) newyorktimes (6) nkósajudit (1) nmhh (1) observer (2) oktatási és kulturális minisztérium (1) ombudsman (1) orig (1) origo (14) oroszország (1) ortt (3) pályázat (1) pannonnews (2) paul (1) pestiest (1) péter (1) pethőandrás (3) pogonyilajos (2) portfolio (1) portfolio.hu (1) pr (4) prherald (1) pulitzer (2) rádió (1) ralfneukirch (1) reakció (3) recherche (1) reklám (1) rendőrség (1) reuters (1) riport (3) rss (1) rtlklub (1) rtl klub (3) sajtófotó (2) sajtóosztály (1) sajttáj (1) slágerrádió (1) spiegel (4) spirkjózsef (2) storytv (1) stumpfandrás (2) suchgyörgy (1) sun (1) szabadsága (1) szabóákos (1) szájbarágó (1) szélesgábor (2) szempont (1) szigetitamás (1) szilágyijános (1) szlankóbálint (2) szólás (1) szombathypál (3) tagesspiegel (1) taszoknyomozó (3) taz (4) telekom (1) tényfeltárás (8) tilosrádió (1) time (3) times (2) tódorjános (1) tótawárpád (1) tüntetések (1) tv (1) tv2 (1) ujpéter (1) újságíróképzés (1) vajdaéva (2) válaszadási (1) vanityfair (1) vasárnapi (1) vasárnapiújság (3) velvet (2) viasat3 (1) világgazdaság (4) wired (2) wirthzsuzsa (1) zappegábor (1) zeit (1) zoltán (1) zóna (7) zoom (5) zsoltmelinda (2) zsűri (1) Címkefelhő

Olvasnivaló téli estékre: a Médiakutató tematikus újságírós száma

2009.01.05. 03:21 zsombor

Terjedelmének kábé kétharmadában újságírós témákkal foglalkozik a tiszteletreméltó, de olykor reménytelenül elméleti Médiakutató téli száma. A témák egytől egyig fontosak, és bár olvashatók online, szép hosszúak, úgyhogy megéri beszerezni nyomtatva – azzal együtt is, hogy mint rögtön kifejtem, a feldolgozás egyenetlen.

Német kiadók Magyarországon, Népszabadság és megyei lapok, a magyar főszerkesztők véleménye saját magukról, cikkvisszaküldés és -letiltás, szélsőjobb a médiában, és Mi A Baj A Magyar Médiával?

A hat cikkből kettőt Antagon-szerző [is] jegyez – nem fogom megpróbálni eljátszani, hogy ezeket különösebben elfogulatlanul olvastam volna (írjátok meg hozzászólásban, mit gondoltok róluk!).

A pénzüket hozták, a jobbik eszüket nem

Galambos kolléga azt kutatta nettó egy évig, hogy a magyarországi sajtóban a rendszerváltás óta fontos hídfőállásokat birtokló német kiadók szakmai vagy pénzügyi befektetőként viselkedtek ezidáig nálunk. A cikk a vizsgálódás eredményének kivonata, és lelövöm a nyilvánvaló poént: jórészt arról szól, miért nem voltak szakmaiak a befektetők.

A háttérinterjúknak köszönhetően sok a beszédes részlet arról, meddig tartott a belső szocializmus a Népszabadságban (ezt olvasva azt is könnyebb megérteni, miért szívnak most annyira azzal, hogy véget ért), hogyan sikerült nem megvenni az Index-előd iNteRNeTTo-t, amikor adták volna, és hogyan lehet még mindig egy alig-áttéten keresztül tulajdonos a szocialista párt. Emellett tanulságos dolgok derülnek ki a megyei lapok vezetőinek gondolkodásáról is, a német Manager Magazin volt vezérigazgatója pedig roppant szívderítő módon hidegvérrel eltemeti a nyugati mércével is épkézláb sajtó esélyeit:

A minőségi újságírással szembeni elvárások ebben az országban nem keresztülvihetők. Nem azért, mert az emberek nem akarják, hanem azért, mert nincs meg hozzá a kritikus tömeg. Egyszerűen nem kifizetődő. Nem megy, az ország túl kicsi.

Kinek kell a külpol?

Wild Judit és a szintén antagonista Dull Szabolcs főszerkesztői interjúkon keresztül a hazai sajtó vezéreinek szerepértelmezését és a hard témák feldolgozásakor elfogadott módszereket vizsgálta. A "fizetünk-e információért" és "védjük-e a forrást" blokkok az egy évvel ezelőtti egyrészt-másrészt típusú tanulságokat hozzák, és bár vannak pozitív jelek fontos helyekről, még mindig sok a "csinálnánk mi az oknyomozást, de hát a körülmények!" féle mutogatás is.

Iszonyú beszédes viszont az a táblázat, amely azt mutatja, mi fontos a főszerkesztőknek és mi fontos szerintük a közönségnek. Eszerint például a bonyolult témák ábrázolása lényegében passzió: a lapoknak háromszor annyira fontos (65%), mint szerintük az olvasóknak (23%). A külpolitika követését egynegyednyi főszerkesztő jelölte meg magától (így is kétszer annyian, mint a politikai közbeszéd tematizálását – halló?), viszont ők mind egészen biztosak abban, hogy az olvasók ezt leszarják telibe (0, azaz nulla százalékra adják). A civil újságírásról pedig szemlátomást még mindig összesen másfél ember tudja a 27 főszerkesztőből, hova tegye.

A többi írásból kedves a 168 Órás Lampé Ágnes a cikkek megjelenés előtti átírhatóságáról szóló, szubjektív-sztorizós morgolódása – jól kapcsolódik az Antagonon nemrég megénekelt visszavont, majd igen hülye formában megjelent Kreatívos interjúhoz. A tanulság ezúttal is az, hogy a homályos jogszabályokat rendre az újságírók rovására értelmezik a bírók, de nincs ez így jól.

A szélsőjobb és a média: messziről indít és ott is marad

Barta Judit A szélsőjobboldali tematika kezelése a magyar médiában című írása jó sok szempontot elővesz, aztán szerintem sajnos jól ott is hagyja a nagyját a levegőben. Elhangzik például, hogy Tomcat rendre leiskolázza a riportereket, így nem működik az, hogy a média majd hagyja, hogy néhány élő interjúban szalonképtelenre szívassa magát, de ennek okaként a szerző megengedően elfogadja a pénztelenséget, ami mindenre azért nem lehet mentség. Médiakutatós cikktől szokatlanul "forrásaink szerint" típusú állítások is szerepelnek benne az országos tévék hírműsorainak vidékéről: említ például informális egyeztetéseket a hírszerkesztők között, de az nem derül ki, hogy ezek milyen sűrűn, milyen mélységben, milyen indíttatásból zajlanak.

És miközben rögzíti az írás azt a tényt, hogy mivel új a probléma, egyelőre a magyar média is jobbára felkészületlenül bánik vele, menet közben tanulva, amit kell, nem jön például fel az a szempont, hogy egyáltalán meddig kell a nyilvánvalóan a médiafigyelemre pályázó antidemokratikus megmozdulásoknak teret adni a demokratikus sajtóban. És általában: az írás szerintem túl kívülről indít, túl óvatos és messze túl sekélyre ás csak – pont abban a témában, ami az egyik legaktuálisabb és -gyakorlatiasabb problémafelvetés az egész lapban.

Furcsa és szomorú vitaindító Borókai Gábortól

Borókai Gábor Heti Válasz-főszerkesztő a felvezetés szerint az újságírás állapotáról szóló cikke pedig elég furcsa és egyúttal egy kicsit szomorú is. A Médiapédia wikijében elejtett mondatok már megelőlegezték az itt írottakat, a Fogyasztói média, avagy lufifújás reggeltől estig cím pedig nem hagy sok kételyt a tartalmat illetően. A cikk egyetlen rezignált vádirat a politikai-gazdasági gúzsba kötött média ellen, és ezzel nincsen baj, sőt, hatásos vitaindító lehet – kár, hogy a sorokból süt, hogy Borókai reménytelennek tartja nagyjából az egész Heti Válaszon túli médiauniverzumot.

Egy díjnyertes oknyomozást művelő konzervatív hetilap vezetőjének a cím összegezte problémafelvetés még egyáltalán nem állna rosszul, de több részlet is gyengíti az írás erejét: a pályatársakról alkotott, alig kimondatlan vélemény úgy, hogy közben a Heti Válasz is következetesen csak balról tár fel tényt; a piaci alapon működő médiarendszer ostorozása úgy, hogy most adták el a Heti Választ és szerzett tulajdont Borókai a nyereséges kiadóban; vagy az az elejtés, hogy a Borókai alapította HírTV – amúgy szerinte is vitatható – tudósítása híján az MTV 2006-os ostromát úgy hamisíthatná meg a hatalom, ahogy akarná (ami egyszerűen nem igaz, hacsak nem tévékre szűkítjűk a médiát, mert abból emlékeim szerint valóban csak a HírTV-t engedték maguk mellé a tüntetők).

Azt a Demokratába illően zavaros, kifejtetlen sugallást pedig egyszerűen nem tudom hova tenni, hogy a kertévék tulajdonosai a "szívességért" (a koncessziók valóban gáz 2005-ös mutyi-meghosszabbításáért) cserébe "apró gesztusokat tesznek támogatóiknak. Akkor, amikor kell […] a képernyős színvilág kialakításával befolyásolva a választások eredményét." Kár ezekért – a kevesebb több lett volna, mert az írás alapgondolatáról lenne mit vitázni abban a magyar sajtóban, aminek pont a kitekintés-szerepértelmezés nélküli rutinszerű üzemelés az egyik kulcsbaja, és dinamikusan zuhanó példányszámokat tud felmutatni egy éppen félig fejreállt világban.

A Médiakutatót senki ne keresse Relayekben vagy Inmediókban, mi hetekig hiába tettük. Az árusító könyvesboltok némiképp elavult listája itt található. A Jókai téri Írók boltja biztos tipp, a Kálvinnál levő Filagórában pedig egy ingyenes törzsvásárló-regisztráció után 800 forint helyett 700 a lap.


3 komment

Címkék: és népszabadság hvg tényfeltárás 168óra hetiválasz borókaigábor

A bejegyzés trackback címe:

https://antagon.blog.hu/api/trackback/id/tr21858229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kM 2009.01.05. 10:12:01

Kössz az ajánlót, megyünk olvasni.

bukovics 2009.01.05. 20:34:19

Barta Judit írása már viszonylag "régi", a 2008. szeptember 18-án megrendezett DEMOS-féle szélsőjobb és média konferenciának ez volt a vitaindítója: www.demos.hu/Tevekenyseg/Rendezvenyek/szelsojobb

ONDREJ 2009.01.11. 13:51:55

A minőségi újságíráshoz sajnos nem csak a kritikus tömeg hiányzik, hanem a minőségi újságíró is. Sokan elkötelezettek -még ha ezt nem is vallják be önmaguknak- a pártok felé.
Ez írásaikban is tükröződik, mitől lenne minőségi lap mondjuk a 168 Óra vagy a Heti Válasz, a két lap cikkei sok esetben a nagy pártok szócsöveként jelennek meg. Olyat én még nem olvastam egyik orgánumban sem, hogy a másik oldal egy- egy érdemleges döntéséről pozitív hangnemet ütött volna meg.