Tehetségtelen, megkeseredett kollégák, közös szemhunyás a hazug történetek fölött, alternatív, fekete-fehér valóságok lefestése a nehezebben befogadható, összetett realitás helyett – ilyen problémákat sorol a Médiapédia wikicikk-kísérletének két főszerkesztő és két újságíró szerzője az Újságíróként fogok nyugdíjba menni, avagy kihalás előtti faj az újságíró? cím alatt.

A cikkről szerencsére nem csak azért írhatok, mert diskurzuspárti médiablogként hivatalból üdvözölnünk kell minden kísérletet, amikor újságírók kinéznek az elefántcsonttornyok ablakán, és legalább egymásnak küldenek néhány füstjelet, vagy mert amúgy is van a cikkben Antagon-érintettség, hanem mert – mint az említett témák mutatják –, az Előzményekre, a Körülményekre, meg a Megállíthatatlan Elbutulásra hivatkozás helyett a szerzők (helyesen) inkább magukban és kollégáikban keresik a bajok okait. A sikerültebb részek:

Borókai Gábor, főszerkesztő, Heti Válasz
Mert míg a világ hitte már, hogy eldobható a klasszikus PR-szlogen, s jót nem kell tenni, csak jókat kell mondani, addig a mi szakmánk is csak festette az eget. Adta el az eladhatatlant, a romlottat, a minősíthetetlent, s állította róla, hogy sosem volt még annál jobb. (Mondjuk így, szórakoztatott…)

 

[…] Ne gondoljuk hogy nem tettünk, és nem teszünk meg még mai is mindent azért, hogy valódi teljesítmények helyett vagy velük egy sorban emlegessünk, ünnepeljünk nulla értékű produkciókat, ripacskodást, s valóságként tüntessünk fel előre legyártott, hazug történeteket.

Galambos Márton, Figyelő/Antagon
A mi feladatunk az igények teremtése. A korlát és nehézség számos: piaci kényszerek, politikusok, kis magyar oligarcháink és leginkább tehetségtelen és megkeseredett kollégáink. De ettől kihívás.

Mészáros Antónia, szerkesztő-műsorvezető, MTV
Tartok tőle, hogy számunkra Magyarországon gyakran ott kezdődik a kihívás, hogy elszakadjunk attól a napirendtől, amit a politikusok, spin doktorok, pr menedzserek próbálnak ráerőltetni a sajtón keresztül a társadalomra. Márpedig az emberek nem hülyék, látják a nyomtatós ló kilógó lábát, amint végigvonszolja magát az elé fektetett sínen.

A kísérlet nem tökéletes (nyilván ettől kísérlet), és az egymásra reflektálás is megdöccen itt-ott – inkább egymás után írtak, mint egymás gondolatait közvetlenül árnyalgatva és kiegészítve, meg hát a wiki jellegszerű hátránya, hogy a végén nem megy rajta végig a szerkesztő. De a közös gondolkodás így is lényegesen értelmesebbre sikerült, mint mondjuk a sajtóanyag által előképként sorolt, de jobbára csak irodalmi zsákutcaként értelmezhető, konkrétan olvashatatlan wiki-novellák – szóval jöhetne majd még ilyen kevésbé általános címek alatt is.

Javítás: a Galambos Mártontól származó idézetből kioperáltam egy bekezdést – ez valójában a Neo félreérthetően jelölt vitaindítója volt.