Politizálós, laza interjú a Hírszerző vezető szerkesztőjével a Konzervatórium, plusz próbálkozások a magyar sajtóban megértetni nem-közgazdász olvasókkal, mi az isten történik a világgazdaságban.

Kezdésnek van egy tök jó kis interjú Seres Lászlóval, a Hírszerző korábbi fő-, mostani vezető szerkesztőjével a Konzervatóriumon, főleg arról, hogy sikerült az anarchista indulásból a libertárius véleményújságírás egyszemélyes magyarországi oszlopává válnia; plusz pártok, blogok és alapművek - ajánlott olvasmány.

Seresnél amúgy nem csak az eszmék, de a magyar szerkesztőségek közt leírt útra is érdekes lett volna röviden visszaemlékezni, hőskori Narancstól az ÉS-en és a Népszabadság külpolrovatán át a Hírszerzőig - ez, minthogy a Konzervatórium polblog, sajna kimaradt. Mint ahogy az a ziccer is, ami viszont beleférhetett volna: hogy a szabadpiac mellett itt is vehemensen érvelő szerzővel kicsit kitérjenek a szabadpiac őshazájában éppen zajló szürreális gazdasági eseményekre.

És ha már globális pénzügyi pánik, ide a rozsdás bökőt, hogy nincs száznál több ember az országban, aki pontosan értené, mi és miért történik a világgazdaságban azon túl, hogy bizonyos pénzügyi óriásvállalatok csődbe mennek és/vagy bizonyos kormányok megveszik őket. Az elmúlt másfél hét nagy részében külföldön voltam, úgyhogy sikerült látni, hogy a nemzetközi sajtóban valamiért egyáltalán nem ciki ebből az alapállásból közelíteni az egészhez, és lassan, leegyszerűsítve próbálni elmagyarázni az érdeklődő pórnépnek, mi van és az hogyan fog kihatni rájuk.

A legjobb eresztés szerintem a Time-ban múlt héten megjelent The Price of Greed, amelyből például több heti felületes magyar újságolvasás után sikerült végre megértenem, hogy az istenbe került ilyen mélyen ebbe az egészbe egy biztosító. Így indul:

Ha nem megy egykönnyen, hogy megértse azt, ami a pénzügyi világrendszer teljes szétesésének tűnik, nem kell szégyellnie magát. Az egész rettenetesen zavarbaejtő: mi ketten összesen 65 éve írunk az üzletről, mégsem láttunk még soha semmi hasonlót.

Az itt egyben elolvasható cikk (érdemes) a jelek szerint az egy héttel későbbi Figyelőt is megihlette: egyes részek visszaköszönnek a magyar gazdasági hetilap cikkében is, a "Mi történt?" tárgyú infografikát pedig az egyszerűség kedvéért inkább egy az egyben átemelték a Time-ból, minthogy rajzoljanak egy újat. Ez rendben is van, az viszont furcsa, hogy önmagában a Figyelő cikkétől már megint nem lettem volna okosabb, pedig feltételezem, nem minden gazdaságban dolgozó középvezető (mint Figyelő-célcsoport) pénzpiaci szakértő is egyben, úgyhogy lehetett volna messzebbről indulni.

A téma az egész magyar lappiacon talán nekik feküdt volna legjobban, a megírása ehhez képest inkább egy muszájfeladat kelletlen kipipálásának tűnik. A Time-nál épphogy két külsős gazdasági újságíróval, a Fortune magazin egy szerkesztőjével és egy vezető szerzőjével íratták meg a cikket, ezért is váratlan, hogy a gazdasághoz helyből közel álló Figyelő-szerzők inkább maradtak zsargonban, minthogy részletesen elmagyarázzák azt, amit az országban nagyjából ők értenek a legjobban.

A gazdaságpolitikailag deklaráltan liberális hetilapként még inkább tövig érintett Figyelő utolsó oldali vezércikke eközben érthető módon, kontextusba helyezve, de borzasztó röviden kommentálja a történteket. Inkább abban a stílusban olvastam volna még öt oldalt – különösen úgy, hogy az utolsó mondatban diszkréten temetni kezdik a lap alapértékének számító szabadpiaci kapitalizmust, majd magára hagyják az olvasót. Halló?

A Narancs pedig, amely a téli-tavaszi jelzálogpánik során viszonylag követhető interjúkban próbálta megértetni, mi van (először Király Júlia MNB-alelnökkel, majd Soros Györggyel és Jaksity György Concorde-vezérrel), ezúttal egy hosszú külsős publicisztikát hoz két közgazdásztól. Az inkább a válság kapcsán és nem a válságról írt, Ben Bernanke amerikai jegybankelnök szerepéről és pályájáról szóló esszénél azonban sajnos nem oldja a stílus az erősen tankönyvízű tartalmat, úgyhogy többszöri nekifutásra sem tudtam fél percnél tovább koncentrálni rá, nemhogy eljutni a végéig.

FRISSÍTÉS (15:28): Kommentelőnk ajánlotta ezt az egész világos, pontokba szedett és a következményeket is befogadhatóan latolgató ellenpéldát a múlt pénteki Népszabiból.

Ne csak mindig a Figyelő meg a Narancs: te hol, mit és milyet olvastál gazdaságügyileg?