Egy német újságdizájner és a köré csoportosuló európai tervező-közösség idén kilencedszer adta át az év újságja díjakat, szigorúan a külcsín alapján ítélve. Az eMasa résztvevő dizájnkritikusa kicsit zsargonos, viszont remek végkövetkeztetésű összegzést közöl az idei évről, úgyhogy én inkább csak megragadnám az ürügyet, hogy végre öncélúan kiteregethessem a korábbi években díjazott kedvenceimet. Képek, tanulságok, felértékelődött tervezőszerkesztők és nagyon alap-, itthon mégis alig lekövetett trendek a folytatásban.
Két kedvencem már csak azért sem szerepelt az idei díjazottak közül, mert 2005-ben és 2006-ban ők nyertek -- lásd a képeket fent és alant; két politikai napilapról van szó. Az idei nyertesek közül különösen egyiktől sem horpadt be az arcom, de megéri őket áttekerni a díj honlapján, mert a helyi, regionális, országos, illetve heti kategóriákban nyertes lapok mind remekül mutatják oldalról oldalra, honnan indul a progresszív újságdizájn, és hogy mit lehet kezdeni egy fehér lappal, ha a tévé vagy az interaktív médiumok ellen kell nap mint nap versenybe menni az olvasó figyelméért. (Megszállottaknak részletes prezentációk itt.)
Az öt sommás és triviális alaptanulság pedig, újszülöttek kedvéért:
- A térrel játszani nem csak magazinokban szabad.
- Ha lepedő méretű újságot nyomtatsz, nem csak lepedő méretű szövegeket rakhatsz bele, de lepedő méretű képeket is.
- Infógrafikán nem csak a politikusok népszerűségi listáját lehet ábrázolni.
- A tervezőszerkesztő nem robot, hanem kreatív munkatárs.
- A fotó nem dísznek van, hanem minimum a hatás felét elérni.
Az idei konferencia egy másik résztvevője arra hívta fel a figyelmünket, hogy az ott hallottak alapján durván kezd megborulni az újságíró/fotós/tervezőszerkesztő arány, azaz keményen jönnek fel azok a tervezők, akiket egy évszázadon át csak arra használtak, hogy naponta belefolyassák a sablonba a szövegeket. Várjuk a hangulatjelentéseket a magyar szerkesztőségekből: nálatok mi a helyzet?
(Az Antagon dizájnról korábban: a Magyar Hírlap sutba dobott korábbi progresszív dizájnja felett itt siránkoztunk, a Népszabadság Első Féloldalas Képét pedig ekként üdvözöltük. A Heti Válasz új arculatát itt elemeztük meg.)
