A berlini kancellárián nőuralom van, bár a kezdetben csak nők alkotta csapatban mára számos férfi is megjelent. Merkel kabinetfőnök-asszonya (Frau Baumann) viszont helyrerakta a kancelláriaminisztert, aki pedig több befolyást szeretett volna az ügyekre. Kár, hogy Baumannak Merkel beszédeire is nagy a befolyása – ettől lesznek ilyen unalmasak. A német kormány két szóvivője pedig nem bírja egymást. 

Ezeket az állításokat fogalmazza meg Ralf Neukirch, a Spiegel berlini irodájának egyik szerkesztője januári cikkében (Merkels Milieu). De vajon jóváhagyatta az egyes emberektől vagy egyes emberekre vonatkozó kijelentéseket? Mit szóltak a cikkhez az érintettek? Hogyan dolgoznak a milliós példányszámú, még mindig a német újságírás egyik fellegvárának számító Spiegel berlini szerkesztőségében? Erre voltunk kíváncsiak, ezért tettünk egy villámlátogatást a Brandenburgi Kapu mellett lévő berlini Spiegel-szerkesztőségben. Neukirch válaszai egyszerűek.

A Spiegel-szerkesztő barátságosan fogad (öltözék: lezser nadrág, sportzakó, ing), a nála lévő kolléga érkezésemkor azonnal távozik. Külön szoba jár, de azért nem túlságosan nagy. Igaz, Berlin legelegánsabb terére és a Brandenburgi Kapura néz, a kormányzati negyed közepén. A Boeingnek is itt van irodája. A Spiegel központi szerkesztősége Hamburgban van, Berlinben csak harmincan dolgoznak. Hetente 15 oldal készül itt, az akár 200 oldalas heti hírmagazinból. Ralf Neukirch 42 éves, hat éve dolgozik a Spiegelnél, korábban az AP és a Handelsblatt munkatársa volt. Területe: a jobboldali néppárt, a CDU és a Kancellária.

AA: A cikk mely részeit küldte vissza azoknak, akikkel beszélgetett az elkészítése közben, vagy akikkel kapcsolatban állításokat fogalmazott meg?
Ralf Neukirch: Ehhez a cikkhez semmit nem hagyattam jóvá. A háttérbeszélgetések úgy folytattam le, hogy ha idézek valakit egyeztetnem kellett volna a megszólalókkal, de a cikkben nem fordul elő idézet. Az elhangzott vélemények, illetve a több forrásból ismert tények nem szorulnak utólagos egyeztetésre. Beszéltünk róla és ennyi elég. A cikkben szerepel, hogy a két kormányszóvivő nem szereti egymást, ezen viszont nincs mit engedélyeztetni vagy egyeztetni. Természetes, hogy az lenne a véleményük, hogy jól kijönnek, de a véleményem szerint elegendő jel utal arra, hogy ez mégsem így van.

AA: Mi volt a kabinetfőnök, a szóvivők vagy a kancelláriaminiszter reakciója a cikk megjelenése után?
RN: A kormányszóvivők reakciójáról nem tudok beszámolni, mert nem találkoztam vagy beszéltem velük azóta. Thomas de Maiziérel – a kancelláriaminiszterrel – pár nappal a cikk megjelenése után találkoztam és barátságos volt, a cikket pedig egy szóval sem említette. Szóval szakmai szempontból közelítette meg a dolgot és profin reagált: sehogy.

AA: Ha olyan erős állításokat fogalmaz meg egy cikkben, mint hogy Baumann, a kabinetfőnök győzött a kancelláriaminiszter felett egy belső hatalmi csatában, vagy hogy Merkel beszédei nagy részben Baumann hatására unalmasak, nem kéne jelezni, hogy milyen információk alapján jutott erre a megállapításra?
RN: De igen, úgy is meg lehetett volna fogalmazni a szöveget és ha nem vagyok biztos a kijelentéseimben, akkor minden további nélkül így is teszek. Azonban a Spiegelnél nem szokatlan az ilyen magyarázó félmondatok elhagyása.

AA: Nem vállal ezzel nagy felelősséget az olvasók felé, hogy valóban pontosan úgy történt-e minden, ahogy ön tényként leírta, és nem válik nagyon könnyen perelhetővé?
RN: Egy ilyen cikk esetében nem merül fel a per lehetősége. Ha azt írnám, hogy „mindenki tudja, hogy a kancellárián sikkasztanak” akkor természetesen ezt jól alá kéne tudnom támasztani. Ami az olvasók iránti felelősséget illeti, abban egyetértünk, egy bíróság előtti vita viszont nem reális ebben az esetben.

NÉHÁNY IDÉZET A CIKKBŐL

"A kancellárasszony nem tehetséges szónok, egy jó szövegíró talán kölcsönözhetne némi csillogást a fellépéseinek. Bauman viszont leginkább csak arról gondoskodik, hogy a beszédek jellegzetesen „merkelesek” legyenek. Csakhogy részben pont ez -- a politikai zsargon és a főiskolai tanár előadásmódjának a keveréke --, ami a problémát okozza."

"De Maiziére kezdetben azt gondolta, hogy több mindenre lesz hatással. Beate Baumann aztán újra és újra egyértelművé tette a számára, hogy ki a főnök."

"Ulrich Wilhelm, a kormányszóvivő nem szereti Steget (Thomas Steg, helyettes-kormányszóvivő -- AA). Ő pedig viszonozza Wilhelm érzelmeit. Wilhelm egy okos müncheni, aki úgy néz ki, mint egy síoktató. Igazából semmi alapja nincs arra, hogy féltékeny legyen Stegre."

A német eredeti 50 centért letölthető a Spiegel oldaláról.