Olvasóink hívták fel a figyelmünket a -- nincs jobb szó -- szánalmas utórezgésekre, amelyeket az Indexen megjelent keddi, az impozáns tempóban fejlődő Kínáról szóló esszé keltett. A sztori röviden: az Indexnek dolgozó Bede Márton épp Ázsiát járja (erről egyébként remek útinapló-blogot vezet), a Kínában töltött két hónap valóságízű tapasztalatait pedig az imént említett szubjektív írásban hangolta össze mások és saját értelmező gondolataival. Bolgár György néhány órával a cikk publikálása után már a Klubrádió adásában kérdezte Uj Péter Index-főszerkesztőt arról, nem "túlzottan arcátlan"-e a cikk, másnap pedig ugyanott György Péter esztétával tekintette át, hogy ez mennyiben jobboldali fenyegetés.

Uj Péterrel azt a bravúrt sikerült véghez vinni, hogy előbb élő adásban kezdtek stílusról, azaz lényegében ízlésről vitatkozni, majd Bolgár György gyorsan elveszett a cikk technikai részleteiben -- sokat mondó módon olyan megállapításokat kiragadva, amelyeket maga a szerző is rendre igyekezett a következő félmondatban árnyalni. De nem az a meglepő, hogy Bolgár György félreértelmez egy, a hagyományos "egyrészt-másrészt" külpol-álkommentárok merészségét meghaladó cikket, vagy hogy az előtt adásba tette a közlő lap főszerkesztőjét, mielőtt második olvasásra feltűnhetett volna neki, hogy a szerző a komplett nyugati kultúrkörrel sem bánik éppen kesztyűs kézzel.

A meglepő az, hogy Uj Péter belemegy a dologba, és elkezdi tételről tételről megpróbálni védeni és magyarázni az anyagot, amiből szörnyű beszélgetés kerekedik: Bolgár sikertelenül próbálja sarokba szorítani, miközben Uj is bedől annak a benyalós cselnek, hogy a kérdező minden második mondatban az Index színvonalához képest mondja méltatlannak a cikket (mintha az Index maga amúgy nem volna épp Uj által bevallottan félig paródia), és ahelyett, hogy a harmadik kérdés után értelmetlennek nyilvánítaná a vitát, adásban marad. Érdemes meghallgatni, elvégre Bolgár György és Uj Péter ritkán vitatkoznak Huntington civilizáció-konfliktus tételeiről.

Másnap György Péter épp a paródia-állapot beálltát állapítja meg szomorú hangon, de a beszélgetés hamar szürreális csavart vesz, ahogy Bolgár kérdéséből kiderül, az elmúlt 24 órában álláspontot váltott: "Nem lehet hogy ez valami modern ruhába öltöztetett jobboldali politikai üzenetközvetítés?" Innen csak néhány lépés, és György Péter -- Bolgár hallgatásától övezve -- szélsőjobboldali médiahackké avatja az írást, egy skatulyába helyezve a Fekete Pákó-videóval. Hogy közelebbről miért, az a végtelen hosszúságúnak tűnő beszélgetés végére sem derül ki. (Eleinte azt gondoltam, még Bede matulás korszakából megjegyezte a nevét, és azóta már az aláírását is automatikusan szalonnácizmusnak gondolja, de nem; a Matuláról legalábbis még úgy vélekedett, az egy túl erős poén néhány felnőttkorú kamasztól -- ami még abszolút védhető álláspont.)

Hogy Bolgár, miután sikertelenül próbálja élő adásban meghasonultatni önmagával Uj Pétert, másnap kevéssé elegáns módon felhívja egy barátját, hogy együtt szörnyülködjenek, az önmagában bátor próbálkozássá teszi, hogy ezek után még erkölcsökről meg normákról beszéljenek. Az viszont, hogy pont az a György Péter diagnosztizálja a szélsőjobboldaliságot az Indexen, aki előszeretettel cikkez arról, hogy a médiában jobb odafigyelni arra, mit mond az ember, mert a szavakkal felelősség is jár, már egyszerre ironikus és roppant ijesztő. Ugyanígy baljós az is, hogy Bolgár György korlátlan ismétlésszámban képes pejoratív értelemben használni a "fiatal újságíró" szóösszetételt, vagy az, hogy György Péter azzal azonosítja a gonzót, hogy olyankor az újságíró idézőjelbe teszi a saját véleményét. De, hogy ne ragozzam: ha van valami, ami színvonaltalan a történetben, akkor ez a műbalhé az.

A bedei cikkek egyébként elég egyértelműen követik azt a néhány angolszász publicista kijelölte trendet, amit a New York Times a stílus élharcosa, Martin Amis kapcsán Új kellemetlenkedőknek (New unpleasantness) nevez. Az átlag közbeszéd szemérmetességéhez képest masszívan provokatív cikkekről van szó, Martin Amist például rendre beperelik vélt iszlamofóbiája miatt. Ez viszont cseppet sem zavarja mondjuk a ballib Guardiant vagy Observert abban, hogy újabb és újabb cikkeit közölje. Az Indexes írás legerősebbnek tartott állításai -- hogy a kínaiak nagyjából bármit lemásolnak, vagy hogy a nyugat fél a muszlimoktól -- mondjuk ehhez képest simán axiómák.

A két beszélgetés még egy darabig letölthető itt: Uj Péter/1 (25:59-től), Uj Péter/2 (az elején), György Péter/1 (26:16), György Péter/2 (az elején)