Miért nem működő újságírók, akik a kommunikáció szakokról kijönnek? Erről amúgy is akartunk beszélni -- az apropó egy tanulságos beszámoló az ELTE gyakorlatáról Kőműves Anita blogján, amiből aztán a Felsülő oktatás nevűn lett jelentősebb vita.

Az a beszámoló még a régi, ötéves egyetemi szakról ír, viszont benne van az összes korábbi rákfene. A kommunikáció szakokkal két baj van: az egyik, hogy mivel a magyar akadémiai kánon szerint az újságírás nem oktatható dolog (ellentétben a klasszika-filológiával), ezek nem újságírószakok, hanem kommunikáció szakok voltak, eléggé általános tematikával. Ebbe az önjelölt tényfeltáró királyoktól a horrortörténetek "médiában akarok dolgozni" szépségkirálynőiig és a valóban eltévedt, időhúzásra játszó büfészakosokig minden belefér és valóban bele is fért. Ez szülte a másik bajt: hogy még ha ki is akarná cselezni egy-egy intézmény a súlyos elméleti kötelmeket, és megpróbálná gyakorlatban oktatni a fogásokat (mint ahogy mondjuk az ELTE egyes szakirányai vagy a BKF igyekeztek tenni), olyan közegben, ahol legfeljebb 10 százalék akar újságíró lenni, a többi csak odatévedt, ez törvényszerűen halálraítélt próbálkozás. Demoralizál diákot, tanárt, aztán marad a diplomagyárság és a viccek a hallgatókról.

Az újságíróképzéssel tehát az a baj, hogy nincs. Ez még inkább igaz a bolognai szisztémában, ahol a beszédes nevű Kommunikáció és médiatudomány BA intézményektől független, általános érvényű képzési követelményei közelről sem írnak olyasmit, hogy a végzősöknek képesnek kell lenniük a médiában dolgozni. Azt írják, hogy a kijövőknek nagyjából érteniük kell, mi az a média. Ebbe persze még belefér az, hogy egy-egy szak túlteljesítse a minimumot és szakirányokon mégis megpróbáljon átadni valamit három év alatt, a kötelező tárgyak mellett, de azért nézzük meg mondjuk a tárgyakat az ELTE mostani képzésén (és ezt az árulkodó mondatot az Írásgyakorlat nevű tárgy leírásában: "Az óra látogatása remélhetőleg a hallgatók segítségére lesz majd a szakdolgozat megírásában és az esetleges újságírói tevékenységben").

De még ezzel sem lenne sok baj (azt leszámítva, hogy eltart majd egy darabig és jár majd némi fájdalommal, mire kiderül, Magyarországon a munkaerőpiac szerint mi a halálra lesz jó egy ilyen BA diploma). Ahol régóta egyetemeken zajlik az újságíróképzés, mint az angolszász országokban -- ahol annak ellenére vannak egész jó lapocskák, hogy nemigen dívik a keleti "tanulj valami rendes szakmát, aztán zörgess be egy laphoz, írni majd megtanulsz útközben" mentalitás --, ott is a mesterszakokon faragják ki rendesen az újságírókat. Kislétszámú, nagyon gyakorlatias, és nem mellesleg elég drága szakokon, amelyekből a jobbak rendes versenyistállók, ahol az ember még tét nélkül, de profi körülmények és gyakorló médiamunkás tanárok között döntheti el, mi fekszik neki a legjobban. Magyarországon viszont ilyen Újságírás MA nem lesz, hiszen –- emlékszünk -- az újságírás nem tanítható. Cserébe, bár az engedélyezett szakok listájában egyelőre nem szerepel, Kommunikáció és médiatudomány MA minden bizonnyal lesz. Hogy ez mi a francot fog takarni, még nem tudni, de a végzettek szemiotikából biztos baromi erősek lesznek.

Ez viszont nem csak az újságíró-jelölteknek, de a lapoknak, és ami fontosabb: a közönségnek is édeskevés lesz.
 

(Hozzászólók: Te hova jártál? Te kész embert vagy jól formálható gyurmafigurát szeretnél a lapodhoz? Szerinted tényleg elég menet közben megtanulni a fogásokat? Szerinted csak jogi diplomával lehet belpolról írni?)