Amióta a Magyar Hírlap visszarepítette magát 1993-ba, a magyar sajtó betűkből építkező részében nagyjából az a legnagyobb invenció, hogy a Népszabadság karikatúrákkal igyekszik feldobni a Fórum rovat nagyleveleit. Így aztán különösen kedves a szívünknek az Index laikus kérdésekből és közérthető válaszokból építkező, lassan egyéves Szájbarágó sorozata.

Legutóbb az egészségbiztosítási reformtörvény tegnap esti elfogadása után került fel ilyen (bár az pont sima kérdés+válasz fejtegetés az egyedi stílusú, beszélgetős Szájbarágók helyett -- eü-témájú rendes Szájbarágó-példa itt). Mindenesetre felhasználtuk az apropót, hogy egy kicsit megfejtsük az ilyen anyagok logikáját az írásokat jegyző Joób Sándor Index-újságíróval.


ANONIM ANTAGONISTÁK: Honnan és hogyan jött az ötlet? A tippünk az volna, hogy sokat bökögettek oldalba társaságban, hogy ha te erről és erről írsz, magyarázd már el, mert még mindig nem értik.
JOÓB SÁNDOR: Az ötlet onnan jött, hogy bár több mint tíz éve dolgozom a sajtóban, egy csomó gyakran használt kifejezést én magam sem értek. Emiatt el sem olvasom azokat a cikkeket, amelyekben ezek szerepelnek, holott tudom, hogy fontosak lennének.
Sokszor vettem észre, hogy maguk a szakújságírók sem tudnak válaszolni saját témakörükben a legegyszerűbb kérdésekre. A napi gyakorlatban nyakló nélkül használunk fogalmakat, amelyeket mi sem értünk igazán, magyarázónak szánt cikkeinkben pedig azt feltételezzük, hogy az olvasó ismeri a társadalombiztosítás, a nemzeti kockázatközösség, az elégséges szolgáltatás vagy a Benes-dekrétumok fogalmat, de a visszajelzésekből látszik, hogy ez nem így van. A Szájbarágó azon alapul, hogy nem szégyelljük kimondani, hogy nem értjük ezeket a dolgokat.

AA: Lényegében magaddal vitatkozol, direkt úgy, hogy minden hit és tévhit, pro és kontra érv fel tudjon jönni egy téma kapcsán, vagy van egy konkrét karakter (mondjuk: szomszédasszony) a fejedben, akinek türelmesen válaszolgatsz? 
JS: Magammal vitatkozom, persze. Pontosabban próbálom megjeleníteni és szembesíteni az adott témában felmerülő véleményeket, érveket, ellenérveket -- azt gondolom, ez egy újságíró feladata. Fontos, hogy nem a saját véleményem kifejtésére törekszem (mert nem vagyok publicista), de ha valami hülyeség, arról ki kell mondani, hogy hülyeség -- nem akarok tehát birka módra PC lenni. A fejemben nem a szomszédasszony van, mert bizony a  szomszédasszonyok általában igencsak jól informáltak, hiszen egész nap megy náluk a Kossuth rádió. A kérdező szerepe inkább egy apolitikus fiatalé, akinek azért megvan a magához való esze, de nem bújja az újságokat és nem falja a hírműsorokat. Nagyon fontos, hogy ennek a fiatalnak a fejével próbáljak meg mindig gondolkozni (ez nagyon nehéz, de amúgy ez lenne mindannyiunk dolga).


AA: Milyen a fogadtatás, a hagyományos struktúrájú cikkekhez képest? A témákat elnézve kívülről nézve elég sanszos, hogy gyakran kapsz szerecsenmosdatással vádoló emaileket.
JS: A Szájbarágó olvasottsága magas, és nagyon sok kifejezetten hálás és biztató e-mail jön olvasóktól, hogy egy dolgot sikerült végre megérteni. De sokan nem értik ennek az egész műfajnak az iróniáját, és a szövegösszefüggés nélkül belekapaszkodnak mondatokba, holott egy témáról csak az egész elolvasása után lehet képet alkotni. Sokan kikérik e-mailben maguknak, hogy én ne mondjam meg, mit gondoljanak egy témáról (nem akarom megmondani, csak segítséget akarok adni a véleményformáláshoz). Sokan pedig egyszerű propagandának tartják az egészet. Többször fordult elő, hogy ugyanarra a szájbarágóra jöttek fideszes és kormánypárti elfogultsággal vádoló e-mailek -- olyankor tudtam, hogy jól csináltam.
 
AA: Hosszú és összetett témák vannak jól tagoltan tálalva, egyedi hangvétellel, szóval az online körülményekre jól fekszik a műfaj. Te sokáig dolgoztál nyomtatott lapnál is, szerinted ott is előálltál volna ilyesmivel, vagy papíron meghalna a dolog?
JS: A Szájbarágó nem attól tekinthető online műfajnak, hogy tagolt vagy jól olvasható. Újságban legfeljebb a terjedelmi korlát akadályozhatja a megvalósítást. Viszont szeretném igazi online műfajjá fejleszteni ezt, és jobban használni a linkelés lehetőségét, így lehet ugyanis több, mint egy papíron létező öninterjú, és így nyithat kapukat a további tájékozódáshoz.

AA: Amúgy elég közszolgálati a műfaj, sosem sóhajtozol arról, hogy ezt inkább az MTV-nek vagy, a betűknél maradva, a témákban érdekelt minisztériumok honlapjának kellene csinálnia? 
JS: Nem, örülök, hogy én csinálom, és mosolygok, amikor másolni próbálják.

» Index Szájbarágó-gyűjtemény