Ma már nem az a kérdés, hogy legyen-e vasárnapi kiadás, hanem az, hogy mikor és miként jelenjen meg a piacon.-- írják Kovács Tibor vezérigazgatóra hivatkozva.
Pedig így, kívülről nézve elsőre nehezen érthető a The Népszabadság on Sunday terve. Az árusterjesztés Magyarországon vasárnap szinte nem is létezik, és az előfizetők sem biztos, hogy pont attól maradnak előfizetők, hogy vasárnap is kapnak valamit (ha ugyan kapnak -- mostanában ez olykor hétközben is megoldhatatlan feladatot jelent).
Egy átlagos szombaton ráadásul rém kevés hard news történik, és a hirdetési trendek is affelé mutatnak, hogy egy szép papírra nyomott, magazinos, életmódos, színes és lazább valamivel álljanak elő, amelyet kvázi önálló stáb készít, és kevéssé kötődik a napi aktualitásokhoz (fényes papírra, szoft sztorik mellé ugyanis a többség vidámabban rak hirdetést). Ez viszont meg nem az, amit akár a kontinentális, akár angolszász lapokban vasárnapi lapként tartanak számon, inkább egy szombati laphoz fűzendő magazin -- amit ha behúznának a szombatiba, nagyságrendekkel kisebb befektetéssel és fejfájással járna. Ráadásul magazinba vágni amúgy sem jó ómen a Népszabadságnál: a pénteki színes tévéizénél évek óta tart a hányódás, rendszeresen tartalmat, nevet és stábot váltva.
És még ha el is találják, akkor is furcsa volna válasznak egy vasárnapi lap a világban látható általános magazinosodási trendekre (meg arra, hogy a példányszám vidáman zuhan hétközben). Heti egy nagyon magazinos valami vajmi keveset változtat azon a képen, ami a hét másik hat napján megjelenő lapról él az olvasókban. Jó volna hát a Népszabi fejébe látni, mert anélkül nem nagyon értjük, komolyan.
Szerintetek?
