Első ránézésre szimpatikus a tegnapi Szabad Sajtó Flashmob ("spontán" összeverődő  és kvázidemonstráló újságírók a Batthyány-örökmécsesnél, miután szombaton két tudósítót is bekasztliztak a nekihevült rendőrök, beszámoló az Indexen, képek a HVG.hu-n), második nekifutásra viszont már nehezen tudom eldönteni, csak a rendőrökön vagy magán is röhögött-e az összegyűlt nép.

A két őrizetbevétel kapcsán ugyanis el lehetne gondolkodni azon is, egyáltalán miért voltak ott -- ti., hogy miért kell még mindig követni, amit a maroknyi ráérős szentkoronista művel, ha éppen addig nem fogják abbahagyni, amíg van, aki beszámol róla. Hála a rendőrségnek, most egy kicsit megint értelmetlen lett gondolkozni ezen: a kasztlizás első számú tanulsága, hogy ha az újságírókat random elviszik a rendőrök, akkor a jó ég tudja, mit csinálnak az igazi tüntetőkkel, ha senki nincs ott, hogy nézze őket, mert ezek után nehéz volna bízni abban, hogy maguktól is észnél vannak. Itt legyél okos, megingathatatlan morális alapokról operáló újságíró, haha.

Annak, ahogy az összeverődött nép gyorsan odébb is állt, amikor a Kossuth téri intellektuális kemény mag megjelent, akár még örülni is lehetne, ha azt jelentené: egy kicsit be akartunk állni a reflektorfénybe, de most elmegyünk, mert a világért sem szeretnénk, hogy a mi farvizünkön már megint benne legyetek a tévében. Valószínűleg azonban prózaibb a dolog, akar a halál a Szent Korona-tanosokkal egy tömegnek látszani.

Szerintetek?