Tulajdonképpen borítékolható volt, hogy a nyári uborkaszezon és a rettenetes tulajdonosi inkompetencia elegye valami különösen fényes kisülést fog okozni Széles Gábor birodalmának egy pontján, a pénteki Magyar Hírlap "Országos kedvenc az Echo Tv" szövegű címlapja mégis váratlanul ért – igazából erre lehetetlen is lett volna felkészülni.

Az első oldalt uraló diadalittas tanulságot egy ötszáz fős, budapesti mintán készült közvélemény-kutatásból vonták le. Mint a cikk hirdeti, a megkérdezett fővárosiak 75 százaléka ismerte a csatornát, és a tévé "a családok több tagját is a képernyő elé ülteti". Kedvencnek pedig úgy kedvenc az Echo, hogy 6 százalékkal hetedikként végzett egy Melyik az Ön kedvenc csatornája? listán – eggyel a Discovery után és kettővel az Animal Planet előtt, furcsa egy lista.

A lap belsejében egész oldalon folytatódó anyag hátralevő része – egyéb muníció híján – azokat az adatokat sorolja, amely szerint a Hír TV és az Echo a megkérdezettek szerint ugyanannyira jobbos, érdekes, objektív és kábé ugyanannyian nézik. Ennek a dacos melldöngetésnek még van is értelme, tekintve, hogy az Echo/MH célcsoportja megegyezik a Liszkay Gábor-féle HírTV/Magyar Nemzet/Lánchíd rádió trióéval, és azt mégiscsak szar lett volna leírni, hogy a Nemzetnek az impresszumát is többen olvassák, mint a teljes Magyar Hírlapot.

Szórakoztató még az öt grafikon közül az, amin oszlopok és csíkok is vannak, de csak egy magyarázat, így nem lehet tudni, vajon mit ábrázol és az mennyi, illetve a remek kísérőfotó: egy szerkesztőségi életkép az Echo Tv-ből, gondosan fókuszba helyezett Magyar Hírlappal az asztalon.

Az igazi mutatványt azonban a hülyék kedvéért a cikk mellé biggyesztett, az Echóról szóló "Őszintén, érzékenyen" című keretes mutatja be, itt szerepel a "szerkesztőségi tartalomnak álcázott benyalós önreklám a lapnál státuszban levő újságíróról" kategóriában szerintem mostantól überelhetetlen mondat: "Különösen a Mélymagyar, Bayer Zsolt műsora érzékeny membránja hazai közviszonyainknak." Az oldalt alul pedig egy Echo-hirdetés zárja – biztos, ami biztos.

"Bizony az egyszerű állampolgárnak semmiféle privát eszköze sincs arra, hogy megállapítsa: vajon kedvenc televíziós csatornáját családján és ismerősein kívül hányan figyelik még" – ez meg már Neumann Ottó illeszkedő 9. oldali vezércikkének felütése, szegényt nem irigylem a feladatért, hogy valahogy bevédje ezt az egész címlapra tett önsimogatást és csavargassa még a néhány darab adatot. Az írás alapján ő mégis örömét lelte benne: kicsit csepüli az AGB adatait, majd az ennél kisebb mintájú, sehol le nem írt módszerű saját kutatásra hivatkozva leszögezi, hogy 250 ezer rendszeres budapesti nézőjük van. Szóba kerül az a "hazugság" is, hogy az MH példányszáma ötezer, bár azt most sem tudjuk meg, hogy mennyi, ha több.

"Talán itt az ideje, hogy mindenki tudomásul vegye: az elektronikus médiában megszűnt a balliberális egyeduralom" – zár az írás, és ebben tök igaza van, még ha úgy hat évet késett is a felismeréssel. Most viszont, hogy a Magyar Hírlap is feldolgozta és rögzítette a tényt, talán el lehetne kezdeni újságot írni.

Mondjuk kezdhetnék ott, hogy addig egy betűt le nem írnak, amíg a tulajdonos meg nem ígéri, hogy nem szerkeszt több címlapanyagot.