HTML

Helló

Mi ez itt?
Az Antagon egy alvó újság(író)blog.

» Bővebben + szerzők
» In English: About us

» Facebook
» e-mail

Friss topikok

Címkék

168óra (3) a (1) ablonczybálint (1) ahónapokossajtóközleménye (1) akti (1) ambrusbalázs (1) apáti tóth (1) atv (4) axel springer (1) baloghákosgergely (1) bánó (1) bánzoltánandrás (1) barcsmiklós (1) bayerzsolt (2) bbc (1) bedemárton (2) bild (1) bkf (1) blikk (3) bnd (1) bódisandrás (3) bodokytamás (1) bogádzoltán (1) bogárzsolt (1) bolgárgyörgy (2) borókaigábor (3) brücknergergely (1) budapesti7nap (1) cenzúra (1) christiansciencemonitor (1) cnn (2) debreczeni (1) demorgen (1) déneszoltán (1) dévényiistván (1) dezsőandrás (1) die (1) díj (3) dizájn (2) dtóthkriszta (1) duna (1) dunatv (5) echotv (2) economist (2) editorsweblog (1) elte (1) emasa (5) eötvöspál (3) és (4) etika (1) eveningstandard (1) faz (1) feketenorbert (1) fidesz (1) figyelő (19) figyelőnet (7) friderikuszsándor (1) függetlenhírügynökség (2) galgagyörk (1) gawker (1) gazsólferenc (3) göbölyössomadíj (10) guardian (9) günterwallraff (1) gyakornokság (1) győrffymiklós (1) györgypéter (1) haászjános (1) hankook (1) havashenrik (1) helyitéma (1) heszlerróbert (1) hetilap (1) hetiválasz (14) híradó (3) hirdetés (1) hírsarok (1) hirszerzo (1) hírszerző (2) hírtv (3) hivatkozás (1) honvédelmi minisztérium (1) hvg (15) hwsw (1) index (24) inforádió (3) input (1) iwiw (1) jakupcsekgabriella (1) jog (2) joóbsándor (1) józsef (1) karrier (1) kecskésitollastibor (1) kereskedelmi tv (1) kertattila (1) klubrádió (1) kocsislmihály (1) kommunikáció (1) konferencia (1) kosaandras (1) kovácsgyörgy (1) közpénz (1) kreatív (4) kristonlászló (1) kritika (1) kulcsáristván (1) lánchídrádió (1) legáttibor (1) lendvai (1) litera (1) m1 (1) m2 (1) magyar (2) magyarhírlap (17) magyarnarancs (1) magyarnemzet (7) magyarrádió (12) magyartelevízió (1) majtényi (2) managermagazin (2) marketing&média (3) martin (1) martinamis (1) martinjózsefpéter (2) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörvény (1) menedzsmentfórum (1) mészárosbálint (1) metropol (1) miklósi (1) miklósigábor (2) minőségiújságírásért (3) mkisscsaba (1) mokka (1) morvai krisztina (1) mr 2petőfi (1) mti (9) mtv (22) múosz (4) nagyattila (1) napiciki (1) napigazdaság (3) napi gazdaság (1) nap kelte (1) narancs (16) nbh (1) nemzet (1) népszabadság (36) népszava (5) netzwerk (1) newsoftheworld (1) newsweek (2) newyorktimes (6) nkósajudit (1) nmhh (1) observer (2) oktatási és kulturális minisztérium (1) ombudsman (1) orig (1) origo (14) oroszország (1) ortt (3) pályázat (1) pannonnews (2) paul (1) pestiest (1) péter (1) pethőandrás (3) pogonyilajos (2) portfolio (1) portfolio.hu (1) pr (4) prherald (1) pulitzer (2) rádió (1) ralfneukirch (1) reakció (3) recherche (1) reklám (1) rendőrség (1) reuters (1) riport (3) rss (1) rtlklub (1) rtl klub (3) sajtófotó (2) sajtóosztály (1) sajttáj (1) slágerrádió (1) spiegel (4) spirkjózsef (2) storytv (1) stumpfandrás (2) suchgyörgy (1) sun (1) szabadsága (1) szabóákos (1) szájbarágó (1) szélesgábor (2) szempont (1) szigetitamás (1) szilágyijános (1) szlankóbálint (2) szólás (1) szombathypál (3) tagesspiegel (1) taszoknyomozó (3) taz (4) telekom (1) tényfeltárás (8) tilosrádió (1) time (3) times (2) tódorjános (1) tótawárpád (1) tüntetések (1) tv (1) tv2 (1) ujpéter (1) újságíróképzés (1) vajdaéva (2) válaszadási (1) vanityfair (1) vasárnapi (1) vasárnapiújság (3) velvet (2) viasat3 (1) világgazdaság (4) wired (2) wirthzsuzsa (1) zappegábor (1) zeit (1) zoltán (1) zóna (7) zoom (5) zsoltmelinda (2) zsűri (1) Címkefelhő

Oknyomozó - az ötletgazdák a nyomozó újságírást támogató programról

2008.04.16. 10:12 zsombor

A legtöbb lap vagy már nem érzi feladatának az oknyomozást, vagy soha nem is érezte -- a nyomtatott lapszektor recessziója, illetve az online-éknál pörgő hírverseny közben ez finoman szólva nem számít központi kérdésnek a magyar sajtóban (sem). A feladat így lényegében egy maroknyi fanatikusra marad.

A Társaság a Szabadjogokért (TASZ) tavaly szeptemberben elindított Oknyomozó programja ebben a helyzetben kínál anyagi, szerkesztői és jogi segítséget azoknak az újságíróknak, akik mégis nekifutnak, az így elkészült cikkek pedig szabadon megjelenhetnek nagyjából bármely lapban. Az eddigi négy írás a gyógyszerfinanszírozást, a zsámbék-medencei Talentis-program értelmét, a sztrádaépítés körüli apró, de beszédes furcsaságokat, illetve a hulladékégetés gyakorlatát vizsgálta. Dénes Balázs ötletgazda, a TASZ elnöke és Vajda Éva szerkesztő-kurátor az Antagonnak arról, miért van és miért így van az Oknyomozó, és kiknek kéne pályáznia.

  A LÉNYEG  
  • A program gazdái szerint bizonyos, elsősorban gazdasági témák többnyire nem íródnak meg -- vagy eleve idő/pénz/ember sincs rájuk, vagy a már elkészült cikkek nem jönnek le
  • Az emiatt elindított Oknyomozó keretében a cikkek elkészítéséhez anyagi, szerkesztői és jogi támogatás egyaránt jár, a kész írásoknak pedig közösen választódik közlő lap
  • Az első kör néhány tapasztalata alapján főleg már valahol dolgozók írnak meg dolgokat -- a rendes munkájuk mellett, a saját lapjukba
  • Az Oknyomozó így alapvetően nem oldja fel azt a dilemmát, hogy az ilyen cikkek elkészítése vagy szabadidőben történik és nehéz normálisan odafigyelni rá, vagy a rendes munkától vesz el időt, úgyhogy megjósolható, lehetnek még változások a modellben. Mutatunk hozzá külföldi példákat.

Miértek.
"A magyar sajtó bizonyos funkcióinak nem tud megfelelni. Itt elsősorban a közpénzek elköltésének ellenőrzésére, meg egy általános kontroll-funkcióra gondolok, és ezt a valódi oknyomozó újságírás rendkívül alulreprezentált volta okozza" - vázolja Dénes Balázs, miért fogott bele az Oknyomozóba az általa vezetett, magánadományokból működő TASZ. (A program részletes leírása itt olvasható.)

"Az Oknyomozót néhány éve kezdtem szervezni: az összes általam fontosnak tartott nyomtatott és online lap vezetőit körbejártam, és hallgattam, miket mondanak arra a kérdésre, hogy miért nincs oknyomozás Magyarországon. Általában az volt a válasz, hogy azért, mert ez rendkívül idő- és pénzigényes, és a magyar szerkesztőségi struktúrák gyakorlatilag lehetetlenné teszik, hogy egy újságíró 5-6 hetet egy témával foglalkozzon. A Narancsnak van mondjuk 10-12 újságírója, lehetetlen, hogy ebből valaki másfél hónapra kiessen, mert egy ügyön nyomoz."

"És sokan elmondták azt is, hogy egy csomó cikk azért nem tud elkészülni és megjelenni, mert nagyon kicsi és szűk a hirdetési piac. A bipolarizált rendszernek köszönhetően olyan újság mindig akad, aki ilyen vagy olyan oldali politikusról bármit hajlandó megírni, de ha már egy közepesnél kicsivel nagyobb cégről akarsz disznóságokat feltárni, akkor könnyen megeshet, hogy a kiadód vagy a főszerkesztőd kap egy telefont. Aki tagadja, hogy ilyen van, az nem él a földön."

A program a témákkal pályázó újságíróknak ítél oda pénzt: a jóváhagyott témákra átlagosan nettó 300 ezer forintot, belsősként dolgozóknak és szabadúszóknak egyaránt, akik aztán a program stábjával egyeztetve elméletileg tetszés szerinti laphoz vihetik a cikkeket. Vajda Éva szerint az Oknyomozó attól több a Soros Alapítvány a rendszerváltás után néhány évig működő hasonló kezdeményezésénél, hogy a pénz mellé jogi és szakmai segítséget is ad. "A saját tapasztalatomból is el tudom mondani, hogy milyen jól jön az embernek, ha van egy szerkesztője. Ez a többség szerint jó ötlet volt, hiszen ezeknél a melóknál sokszor a szerkesztői figyelem is korlátos a lapoknál."

Nem csak a Narancs. Az első, őszi pályázati körben elfogadott hét témából négy készült el: három a Narancsban, egy az Origón jelent meg (a februárban válogatott második kör cikkei jelenleg készülnek). Az eddig támogatott szerzők személye is láttatja: benne van a pakliban, hogy a program hatására nem újabb újságírók csábulnak el oknyomozni, hanem az ilyennel eddig is foglalkozók munkáira jut némi pluszforrás. "Nehéz helyzet van, mert egyrészt támogatnánk olyan fiatal újságírókat, akiknek van ehhez kedve és kellő elszánást éreznek magukban, másrészt nyilván nagyobb eséllyel fog ilyennek neki olyan, aki már dolgozik egy ideje kisebb-nagyobb témákon, csak hiányzik neki akár az elszánás, akár a pénz, akár a szakmai támogatás" -- világítja meg a problémát Vajda Éva.

"Ez egy olyan kicsi szakma, hogy sikerült a zsűrit úgy összerakni, hogy nagyjából minden jelentkezőt ismerjünk. Vidéki újságírók kivételével, itt, Budapesten nagyjából ismerjük egymást, ha nem is személyesen, de szakmailag elég jól. Úgyhogy volt is olyan, aki pont azért nem pályázott, mert azt mondta, összeférhetetlen, hogy mindenkit ismer a zsűriben, de ez meg a piac méretének a problémája." Az első kör után emiatt ki is szállt a bíráló bizottságból Bundula István, a Magyar Narancs belpol rovatvezetője -- igaz, a helyére érkező Miklósi Gábor ugyanúgy Narancsos.

"Volt három olyan Narancsos szerző, akinek az előélete meg a munkássága alapján egyértelmű volt, hogy csinálhatják a témát. Ebben szerintem semmi meglepő nincs, tekintve, hogy olyan újságnál dolgoznak évek óta, ahol amúgy is ilyen cikkeket írnak. De a vidékiek között volt egy csomó ismeretlen név, és volt is vidéki, akit díjazni tudtunk. És vidékieknek a továbbiakban is nagyon várnánk a jelentkezését" - mondja Vajda Éva.

Mivel pályázz? Bár a program tanácsadói eddig mindkét körben megjelöltek szerintük figyelemre érdemes témákat, pályázáskor nincs megkötés. "Bárki pályázhat bármivel. A második pályázati körben például a megújuló energiákkal szerettünk volna egy kicsit bővebben foglalkozni, de ez sohasem kizárólagos témamegjelölés" -- mondja Dénes Balázs, az Oknyomozó ötletgazdája.

"Viszont nagyon komoly és minőségi munkát szeretnénk elvárni azoktól, akikkel dolgozunk. Van olyan cikk, ami azért nem jelent meg 3-4 hétig, mert bár baromi érdekes és elképesztően botrányos a sztori, amit feltár, de egy forrásból dolgozott a szerzője, amit komoly oknyomozó cikknél nem vagyunk hajlandók elfogadni." A következő pályázati kiírás itt lesz majd olvasható, de persze külön is szólunk majd róla.

Mi lesz belőle?
Ha az Oknyomozó startjára összekalapozott néhány millió egy újság struktúrájába beömlött volna, ott nagyjából nyom nélkül maradt volna -- érvel a modell működőképessége mellett Dénes Balázs. "A következő években ez úgy fog működni, hogy az Oknyomozónak mindig lesz egy pármillió forintja, amiből ilyen cikkek elkészülését tudja támogatni" -- vázolja a közeljövőt.

"A pénznek kétségtelenül van egy motiváló ereje, hogy ha nem tudsz szabadságra menni, és mondjuk egy hírszerkesztőségben ügyelsz heti hét napból ötöt, akkor pluszpénzért a plusz idődben szívesen dolgozol. A magyar sajtó realitását ismerve ez a konstrukció lehet általánosabb, mint az, hogy valaki hetekre eltűnik. Már csak azért is, mert bár ez egy szép honor, de nem akkora pénz. Azért itt a szakmai segítségé és az ethoszé a főszerep" -- vallja Vajda Éva.

Jövőképek. Minthogy a programra eddig elsősorban gyakorló, szerkesztőségeknél dolgozó újságírók jelentkeztek, nem pedig bujkáló, tényfeltárásra termett szabadúszók, az Oknyomozó ereje egyelőre valóban a szakmai segítségben és a pénz jelentette pluszmotivációban áll. Az erős odafigyelést kívánó cikkeken ugyanis most is csak a rendes munkán túl lehet dolgozni, vagy ha mégsem, akkor a rendes munkából hiányzik az adott szerző, ami pont a kiindulópontban felismert probléma.

A külföldi példák alapján (lásd keretben) a dilemma azzal oldható fel részben, ha a program még inkább a saját lábára áll, és státuszba vesz csak neki dolgozó újságírókat. A program gazdái azonban korainak tartották ennek esélyeit latolgatni, és az ilyen gyakorlatot más szemszögből bírálható is amiatt, hogy univerzális oknyomozókat próbál képezni az időnként adódó oknyomozni valót jól megoknyomozó, amúgy meg a napi munkájukat végző szakújságírók helyett. A gyakorlatban így eddig leginkább a vegyes (egy-egy témára külsősöket is támogató, de saját, belsős nehéztüzéreket is eltartó) modell igazolódott vissza.

A tengerentúlon csendben már működött pár hasonló kezdeményezés, de a szakmai közvéleményt az rázta fel alaposan, amikor -- az Oknyomozóval nagyjából egyidőben, 2007 őszén -- elindult az oknyomozásra szakosodó, new york-i székhelyű Pro Publica, amely saját állandó szerzőgárda felállítását tűzte ki célul.

A kétmilliárd forintos támogatással indult szervezet vezetője, Paul Steiger a Wall Street Journal vezető szerkesztői székét hagyta ott a melóért, és 25 főállású újságíró és szerkesztő átszerződtetését tűzte ki célul -- egyelőre a harmadánál tartanak. Ironikus módon a Pro Publica elindításához szükséges pénzt összedobó kaliforniai házaspár egyben a Demokrata Párt jelentős támogatói közé is tartozik -- de a védekezés szerint nem szólnak bele, mi után kutat a szervezet, amely egyébként is azt hangsúlyozza, az alig kontrollált óriáscégeknek és nem közvetlenül a politikának igyekeznek a körmére nézni, utóbbira ugyanis vannak már szervezetek.

Ezen elődök közül a főleg a hatalmat mogyorózó és a pártfinanszírozást kapirgáló washingtoni Center for Public Integrity, illetve a nyugati parti, néhány belsőst és sok külsőst foglalkoztató Center for Investigative Reporting emelendő ki.

Szólj hozzá!

Címkék: tényfeltárás vajdaéva taszoknyomozó

A bejegyzés trackback címe:

https://antagon.blog.hu/api/trackback/id/tr63425511

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.