HTML

Helló

Mi ez itt?
Az Antagon egy alvó újság(író)blog.

» Bővebben + szerzők
» In English: About us

» Facebook
» e-mail

Friss topikok

Címkék

168óra (3) a (1) ablonczybálint (1) ahónapokossajtóközleménye (1) akti (1) ambrusbalázs (1) apáti tóth (1) atv (4) axel springer (1) baloghákosgergely (1) bánó (1) bánzoltánandrás (1) barcsmiklós (1) bayerzsolt (2) bbc (1) bedemárton (2) bild (1) bkf (1) blikk (3) bnd (1) bódisandrás (3) bodokytamás (1) bogádzoltán (1) bogárzsolt (1) bolgárgyörgy (2) borókaigábor (3) brücknergergely (1) budapesti7nap (1) cenzúra (1) christiansciencemonitor (1) cnn (2) debreczeni (1) demorgen (1) déneszoltán (1) dévényiistván (1) dezsőandrás (1) die (1) díj (3) dizájn (2) dtóthkriszta (1) duna (1) dunatv (5) echotv (2) economist (2) editorsweblog (1) elte (1) emasa (5) eötvöspál (3) és (4) etika (1) eveningstandard (1) faz (1) feketenorbert (1) fidesz (1) figyelő (19) figyelőnet (7) friderikuszsándor (1) függetlenhírügynökség (2) galgagyörk (1) gawker (1) gazsólferenc (3) göbölyössomadíj (10) guardian (9) günterwallraff (1) gyakornokság (1) győrffymiklós (1) györgypéter (1) haászjános (1) hankook (1) havashenrik (1) helyitéma (1) heszlerróbert (1) hetilap (1) hetiválasz (14) híradó (3) hirdetés (1) hírsarok (1) hirszerzo (1) hírszerző (2) hírtv (3) hivatkozás (1) honvédelmi minisztérium (1) hvg (15) hwsw (1) index (24) inforádió (3) input (1) iwiw (1) jakupcsekgabriella (1) jog (2) joóbsándor (1) józsef (1) karrier (1) kecskésitollastibor (1) kereskedelmi tv (1) kertattila (1) klubrádió (1) kocsislmihály (1) kommunikáció (1) konferencia (1) kosaandras (1) kovácsgyörgy (1) közpénz (1) kreatív (4) kristonlászló (1) kritika (1) kulcsáristván (1) lánchídrádió (1) legáttibor (1) lendvai (1) litera (1) m1 (1) m2 (1) magyar (2) magyarhírlap (17) magyarnarancs (1) magyarnemzet (7) magyarrádió (12) magyartelevízió (1) majtényi (2) managermagazin (2) marketing&média (3) martin (1) martinamis (1) martinjózsefpéter (2) médiakutató (1) médiatanács (1) médiatörvény (1) menedzsmentfórum (1) mészárosbálint (1) metropol (1) miklósi (1) miklósigábor (2) minőségiújságírásért (3) mkisscsaba (1) mokka (1) morvai krisztina (1) mr 2petőfi (1) mti (9) mtv (22) múosz (4) nagyattila (1) napiciki (1) napigazdaság (3) napi gazdaság (1) nap kelte (1) narancs (16) nbh (1) nemzet (1) népszabadság (36) népszava (5) netzwerk (1) newsoftheworld (1) newsweek (2) newyorktimes (6) nkósajudit (1) nmhh (1) observer (2) oktatási és kulturális minisztérium (1) ombudsman (1) orig (1) origo (14) oroszország (1) ortt (3) pályázat (1) pannonnews (2) paul (1) pestiest (1) péter (1) pethőandrás (3) pogonyilajos (2) portfolio (1) portfolio.hu (1) pr (4) prherald (1) pulitzer (2) rádió (1) ralfneukirch (1) reakció (3) recherche (1) reklám (1) rendőrség (1) reuters (1) riport (3) rss (1) rtlklub (1) rtl klub (3) sajtófotó (2) sajtóosztály (1) sajttáj (1) slágerrádió (1) spiegel (4) spirkjózsef (2) storytv (1) stumpfandrás (2) suchgyörgy (1) sun (1) szabadsága (1) szabóákos (1) szájbarágó (1) szélesgábor (2) szempont (1) szigetitamás (1) szilágyijános (1) szlankóbálint (2) szólás (1) szombathypál (3) tagesspiegel (1) taszoknyomozó (3) taz (4) telekom (1) tényfeltárás (8) tilosrádió (1) time (3) times (2) tódorjános (1) tótawárpád (1) tüntetések (1) tv (1) tv2 (1) ujpéter (1) újságíróképzés (1) vajdaéva (2) válaszadási (1) vanityfair (1) vasárnapi (1) vasárnapiújság (3) velvet (2) viasat3 (1) világgazdaság (4) wired (2) wirthzsuzsa (1) zappegábor (1) zeit (1) zoltán (1) zóna (7) zoom (5) zsoltmelinda (2) zsűri (1) Címkefelhő

Alvó őrkutyák – a sajtó szerepe az iraki helyzetben

2008.03.20. 02:07 zsombor

"Ha pont a terroristákat akarjuk legyőzni a világon, mit gondol arról a CIA-jelentésről, hogy egy iraki háború valószínűleg megerősítené a terroristákat?" Emlékszik valaki arra, hogy bárki feltette volna ezt a kérdést Bush-nak 2003-ban? Miközben az amerikai és a világsajtó az iraki háború kezdetének 5. évfordulója kapcsán elemezget, egy könyv épp a sajtó szerepét firtatja abban, ami és ahogyan azóta történt.

3982 -- 18 emberélet híján egy másik mérföldkő is jutott az iraki invázió 5. évfordulójára. A Pentagon hivatalos adatai szerint a mai napig ennyi amerikai katona esett el a megszállás kezdete óta. A USA Today internetes oldala róluk emlékezik meg -- egyesével. Az interaktív grafikán minden elesett neve, beosztása, a halál körülményei és legtöbbjük fényképe is szerepel, ami lényegesen elgondolkodtatóbb, mint simán csak azt mondani: majdnem négyezer. Szerencsére innen nem viszik tovább a fonalat, és nem rágnak következtetéseket az olvasók szájába, hanem hagyják, hogy ki-ki saját világképe szerint értelmezze a 3982 ikont.

Az évforduló alkalmából persze a teljes amerikai és a világsajtó elemez, és online is igyekszik domborítani: a Médiablog által kiemelt New York Times például az eddig történteket csomagolta multimédiába (a Guardian hasonlóan), a Washington Post pedig rövid interjúk tucatját közli a háború különböző amerikai és iraki érintettjeivel. Az Editor and Publisher (E&P) az Amerikán kívül kevésbé ismert lapok netes és offline összeállításait is górcső alá vette, ha valaki mélyebbre merülne az elemzések elemzésében.

Greg Mitchell, az E&P szerkesztője maga viszont az évforduló kapcsán arra hívja fel a figyelmet, hogy az iraki háború eddigi menetében a média szerepét is érdemes vizsgálni:
"A modern történelemben először az amerikai kormány úgy határozta el, hogy háborút indít, hogy nem csak számos szövetséges ország, de az otthoni lapok többségének megszokott lelkes támogatása is hiányzott"
-- idézi öt évvel ezelőtti önmagát. Tévedés volna azonban túlmisztifikálni a háború feltétlen hívei közé nem sorolható lapok 2003-as hozzáállását: még ezek is jobbára az okok elégtelenségéről, a várható diplomáciai következményekről, a 9/11 után összerántott nemzetközi terrorellenes koalíció széteséséről és Amerika dicsőségének megkopásáról cikkeztek. (Így válhatott például a kezdetektől markánsan háborúellenes hangot megütő brit Guardian a keleti parti balos értelmiségi százezrek kedvencévé. A megugrott érdeklődés láttán az angolok majdnem elindítottak egy tengerentúli papírkiadást, végül tavaly ősszel Guardian America néven fellőtték a webszájt odaátra szánt változatát, amelyet egyelőre még az amerikai olvasók részéről is vegyes visszhang övez.)

A moralizáláson és a következmények latolgatásán már csak a lapok egy töredéke jutott túl, a tömegpusztító fegyverekről szóló kormányzati értesüléseket például túlnyomó többségük csont nélkül közölte (függetlenül attól, hogy aztán ezekből milyen elvi következtetéseket vontak le a vezércikkírók). De a sajtó a háború megindulta után sem teljesített túl fényesen: elég lassan repültek rá az Abu Ghraib börtönben történt kegyetlenkedésekre, a civil áldozatokról szóló hírekre vagy az amerikai katonák körében idővel hullámszerűen jelentkező öngyilkosságokra is. Mitchell az évfordulóra megjelent "So Wrong for So Long: How the Press, the Pundits - and the President - Failed on Iraq" ("Oly sokáig oly hibásak: a sajtó, a szakértők - és az elnök - iraki kudarca") című könyve ebből a szemszögből követi végig az öt évet, és a szerző azon kevesek közé tartozik, akiknek van joga most okosnak lenni.

A könyv ugyanis az E&P-n ez idő alatt megjelent cikkeknek a bővített gyűjteménye, ezekben pedig már 2003-ban arról kiabált, hogy a média nem áll éppen a helyzet magaslatán őrkutyailag. A tény, hogy a Barack Obama elnökjelölt-választási turnéin gitározgató Bruce Springsteen írta az előszót, és hogy Mitchell saját blogja is védhetetlenül sok figyelmet szentel Obama kampányának és John McCain szopatásának, önmagában riasztó lenne, de az E&P-n visszapörgetve az öt év cikkeit úgy tűnik, a tanulságok ettől még több mint figyelemre méltóak. Példaként itt van például ez a 2003 eleji írás arról, mik azok a kérdések, amelyeket senki nem tett fel Bush egyik utolsó háború előtti sajtókonferenciáján.

Amerikában és Nagy-Britanniában -- érthető okokból -- öt éve változatlanul Irak a legfontosabb külföldi téma, de paradox módon mostanra lényegében lehetetlenné vált normálisan beszámolni róla -- írja Rageh Omaar, az Al-Jazeera English csatorna riportere a MediaGuardianben. A háború kezdetén a nyugati tudósítók többsége eleve a csapatokkal együtt mozgó, beágyazott tudósító volt, de a győzelem után úgy másfél évig normálisan lehetett mozogni az országban, bemutatva a háború által hagyott összevisszaságot.

Ahogy azonban a fundamentalista milíciák kezelhetetlenül megerősödtek, mostanra csak a legnagyobb szerkesztőségeknek maradt pénze Irakban maradni, tekintettel a biztonsági kíséret az egeket verdeső költségeire. Az utazás így is erősen korlátozott, a míliciák által befenyített helybeliekkel pedig lényegében lehetetlen érintkezni, ami azért megkérdőjelezi a dolog értelmét. Irakban mostanság semmi sincs biztonságban, ami nyugati, és ez a sajtó képviselőire hatványozottan igaz.

4 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://antagon.blog.hu/api/trackback/id/tr24388685

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: texas 2017.10.17. 02:51:00

Megvettem, bemutatom - LEGO Ninjago - Airjitzu Morro Flyer (70743) - Kocka Hírek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

»P.H.M.« · http://setlist.blog.hu 2008.03.28. 06:35:41

sok mindent érintő poszt.
a taglalt problémák pedig óriásiak.

Karikásostor - Sírásók naplója · http://sirasok.blog.hu 2008.03.28. 10:17:09

Amire nagyon kiváncsi lennék az az, hogy
az amerikai sajtó mennyire tárgyalja azt a súlyos (nem csak külpolitikai és emberi jogi) problémát, amit a magáncégek (zsoldoscsapatok) bevetése jelent ebben a háborúban. Magyarországon, az általam olvasott lapok közül csak a HVG feszegette komolyabban ezt a dolgot, biztosan van, aki többet tudna mondani erről.

zsombor 2008.03.31. 02:25:35

Karikásostor: helyből annyit tudok, hogy eleve ők ásták elő a magáncégek ügyét, ami azért rendbenlevő. De amennyire emlékszem, nem a nagy lapok egyike volt, hanem egy tényfeltárásra szakosodott szervezet, amely ezzel robbantotta be magát a szakmai köztudatba -- lehet, hogy tévedek, és most nem találom. De független tényfeltárókról amúgy is jön egy poszt, amennyiben így volt, ott elővesszük a dolgot. Egyébként meg jöjjenek az USA-média értők...

P.H.M.: mhm?