• Kiszervezést jelentettek be a héten a HVG-nél. Úgy tudjuk, több mint 10 újságírót, fotóst érint.

• Megszűnik a Szempont az MTV-n, az elvonásokkal indokolnak. http://bit.ly/4uwXif
• Másodfokon felmentették a bíróság működését bíráló, egy téves állítás miatt rágalmazásért perelt HVG-s Babus Endrét http://bit.ly/68LsIi

VENDÉGPOSZT A most futó szponzorált menedzserszavazással elhalványult a reklám és a szerkesztőségi tartalom közé húzott, eddig példaértékűen éles vonal az Indexnél – írja az Antagonnak küldött levelében egy olvasó.

Az Index volt eddig az a lap, ami nem ment bele kínos dolgokba, kínos cikkek persze nyilván voltak, de kifejezetten cikis, jófejkedő vállalkozások, amikről üvölt, hogy a saleses tárgyalóban ötölték ki céges marketingesek túlontúl aktív közreműködésével, na olyanok nem. Az újság képes volt egy elég markáns vonalat húzni a szerkesztőségi tartalom és a hirdetések közé, maximum egy-egy szponzoráció tolakodott be a cikkek, videók környezetébe, esetleg nyereményjátékokon lehetett nyerni dvd-t meg pólót, amit persze egy cég biztosított. Ez nem is meglepő, elég ha csak Uj Péter főszerkesztő gyakori (és érzésem szerint egyre gyakoribb) marketingesellenes kirohanásaira gondolunk.

A szériának, úgy tűnik, most vége szakadt: itt van ez a szavazás, amiben a legsármosabb menedzsert keresik, és amelynek az első részét pénteken vezetőbe is feltolták egy időre. A sorozatot a Braun támogatja, szinte látja maga előtt az ember, ahogy azon tanakodnak az említett saleses asztal körül, hogy szívesen költenének ők itt pénzt, akár sok-sok bannerre is, mégis jobb lenne valami kreatív, innovatív ötlet, ami egy kicsit többet is megérne. Borotva… borotva… kik borotválkoznak például? Hát a menedzserek! Legyen akkor menedzseres szavazás, a nyertes pedig Braun cuccokat nyer, egymilliónyit. A szavazáshoz pedig majd az újságírók készítenek vicces szöveget, kis interjúkat, meg lesz ez oldva. Ja, és az egészet körbepakoljuk braunos bannerekkel, persze.

Amellett, hogy kellemetlenül izzadságszagúra sikerült az egész (pedig a menedzserek ugye nemcsak szépen borotváltak, de egyben ápoltak és jószagúak is!), az Index itt elvesztett valamiféle szüzességet, bár kicsit fázom az ilyen nagy szavaktól. Érdekes megfigyelés, azzal is összevetve, hogy mennyire megszaporodtak a takeover (a teljes oldalt elfoglaló) hirdetések a szájton. Itt el lehetne kezdeni okoskodni válság / bevételek / salesnyomás vonalon, de most nem fogok.

Azt már csak félve hozom fel, hogy ennek az egész menedzseresdinek mennyire szerencsétlenül kilencvenes évek eleji hangulata van. (Alkérdés: miért a legslágfertigebb menedzser nyer ajándékot a végén, miért nem egy szavazó olvasó? Hiszen a menedzsereket  ugye per def felveti a pénz, ha nem, akkor legalább úgy tesznek. De ez már csak a kukacoskodás.)

A poszt szerzője újságíró, de előző vendégposztunkhoz hasonlóan nem publikálhat máshol a munkahelyén kívül.

• Gasztrobuziknak kötelező a New Yorker cikke, amelyben egy Michelin-étteremkritikussal ebédelnek. Combos olvasmány, aki nem győzi idővel, annak csak annyit, hogy szarul keresnek, és az anonimitás jegyében még a családnak sem nagyon mondhatják meg, mi a munkájuk, ami azért felvet néhány megválaszolatlan kérdést (via diningguide.hu)
  
  
• Még szeptemberben jött ki, de lassan úszott el hozzánk az óceánon keresztül a Denver Post mindenféle díjzuhany-gyanús fotósorozata, a The Making of an American Soldier, amelyben jelentkezéstől hazatérésig, éveken át követnek egy 18 éves kansasi srácot, aki megjárta Irakot. Aki azt akarja belelátni, hogy a populista-patrióta Bushok fogalmatlan, kiszolgáltatott suhancokat vittek háborúba, azt is fogja, aki a hazaszeretet szívszorító megnyilvánulását keresi, meg fogja benne találni, aki pedig egy újabb háború egyik emberi oldalát, az azt nézheti végig a szerencsére nem túldramatizált képeken. Volt hozzá mindenféle multimédia is, amit viszont képtelen vagyok előtúrni, holtak a linkek.
   
• Nagyon jó és nem túl hosszú a Wired cikke (Overhaul the Pentagon) a Pentagon-bürokráciával és hadiipari lobbival birkózó Robert Gates amerikai védelmi miniszterről, akit Obama megtartott a kormányváltás után, és a jövő háborúinak megnyerését célzó szürreális szuperfejlesztések helyett az éppen zajló háborúk kezelésére csoportosítja át a dollármilliárdokat. Az meg külön jó, hogy ha a Wired szűken értelmezné a tech-kulturális magazin funkcióját, ez a cikk be nem fért volna, de szerencsére nem így teszik.
   
• Szintén Wired: az ember, aki abból csinál pénzt, hogy rettenetesen olcsó how-to videókat és cikkeket gyártat a legnépszerűbb keresőszavak alapján (The Answer Factory)
  
  
• És egy adag Berlusconi a végére – a Time és a Newsweek alig néhány hét különbséggel szentelt hosszú oldalakat neki. A Time arról a szerepről ír, amelybe a '70-es évekbeli feminista mozgalmakhoz képest mostanra beszorította az olasz nőket a helyi média kétharmadát ellenőrző miniszterelnök (Silvio's Girls). Kicsit túlragozott a cikk: a Dump Berlusconi címlappal megjelent Newsweekben ugyanez öt darab jól kiválasztott képből is kiderül.
  
  A tavasz környékén nehezen emészthető esszétengerré átszabott Newsweek cikke (Silvio, It's Time To Go) meglepően jól olvasható, viszont mintha direkt bizonyítani akarná, hogy létezik a Nemzetközi Balos Összeesküvés. Miután teljesen korrektül leírják, hogy a beteges nőképen meg a nemzet apukája szerepen keresztül konkrétan milyen fontos dolgokban közvetít és formál Berlusconi rossz képet, meg mizu a gazdasággal, tökéletesen feleslegesen odarángatják a szörnyülködő Umberto Ecót a végére egy alátámasztatlan Mussolini-párhuzammal, és arra kérik az olaszokat, hogy akkor most már ébredjenek.
  
  Ez teljesen értelmetlen és aljas egy 73 éves, korrupt, felelőtlen, populista playboy esetében, és ezen az sem ment semmit, hogy negyedakkora terjedelemben beraktak egy Berlusconi-párti publit is (Berlusconi the Bold – eszerint Berlusconi legalább nem mutyizik a színfalak mögött, ami az olasz politikai hagyomány része volna, és néhány baloldali ügyész tényleg paranoid módon vadászik rá, úgyhogy jogos, hogy néha ezt mondja).

Galambos kolléga (Figyelő, Antagon) nyerte az ehavi Minőségi Újságírás Díjat nemzetbiztonsági címke alatt futó tízmilliárdnyi titkos közbeszerzésről szóló cikkével, olvassa akinek kimaradt, és örvendezzetek velünk! A cikkről, Marciról és az Antagonról kicsit bővebben is ír az eMasa.

• European Young Journalist Award 2010. 17-35 éveseknek, cikk a bővítésről. Nyeremény: utazás. http://href.hu/x/amm8

• Pont tegnapig kellett volna jeleznie annak, aki szeretne, de valószínűleg így sem haragszanak meg arra, aki elmegy Mong Attila és Vajda Éva oknyomozó újságírásról írt kézikönyveinek (egy hallgatóknak és egy tanároknak szóló) csütörtöki sajtóbemutatójára. Az időpont sajnos 11 óra, a helyszín a kiadó Független Médiaközpont, a két szerzőn és az egy fejezetet író Moskovits Ákos mellett Bodoky Tamás (Index), Dénes Balázs (TASZ), Lőke András (Soma Alapítvány) és Rádi Antónia (HVG) beszélgetnek Orbán Sándorral (SEENPM hálózat).
• Kiírták a Hégető Honorka-díj pályázatát: az RTL fiatalon elhunyt riporteréről elnevezett díjra december 1-éig lehet nevezni. Nyerni olyan műsor/riport/kisfilm nyerhet, amely nehéz körülmények között élő emberek sorsával, társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozik - vagy olyan videó, mert idéntől netes filmeket is várnak. Ezúttal kiemelt figyelemmel várnák a civil kezdeményezésekről szóló videókat, részletek a díj honlapján.
• És meghirdették a tényfeltárásért járó Soma Díjat is, pályázni és jelölni is lehet. 6-100 ezer karakter közötti terjedelem, 37 év alatti életkor, november 30. a határidő. A tavalyi díjátadóról hosszú és motiváló videókat forgatott az Antagon, erre laknak a korábbi évek vonatkozó posztjaival együtt.

VENDÉGPOSZT. A The Economist – igen, az a bizonyos, minden hetilapok legpatinásabbika – legutóbbi számba bekerült egy olyan cikk (a lap hagyományaihoz híven név nélkül), amely minden bizonnyal kiütné a biztosítékot szinte bármely magyar szerkesztőnél. Az angolszászokról nem is beszélve.

A cikk – az írás nem a vélemény rovatban jött le, hírnek, elemzésnek csak nyögve nevezhető, leginkább talán egy amatőr blogbejegyzéshez hasonlít – azt állítja, Magyarországon a külföldi tőkével ellenséges hangulat van kialakulóban, főleg a hamarosan hatalomra kerülő jobboldal révén, és ez lassan tettlegességbe is átcsap. Példákat is említ. Először Pécsett elveszi az önkormányzat a Sueztől a vízművet, aztán Budapesten az ORTT elveszi a Slágertől és a Danubiustól az országos frekvenciákat. Mindez a jobboldal műve, akik nem privatizálnak egészségügyet sem, és lehet, hogy átnéznek már megkötött szerződéseket is, ha egyszer visszatérnek a hatalomba.

Eddig még talán vállalható lenne az anyag, azzal a kötelező módosítással, hogy a vélemény műfajt jó hangsúlyosan kidomborítják (és nem a business and finance oldalon közlik). Az azonban már egyáltalán nem vállalható, még véleményben sem, ahogyan a szerző mezítelen Fidesz-ellenes politikai pamfletre vezeti ki az írást. Nem a Fidesz, hanem a vélemény műfaj védelmében mondom: témáról fejtünk ki álláspontot, ha újságírók vagyunk – és nem pártpreferenciáról.

Az Economist nem tesz ilyet gyakran, de most alacsonyra állította a lécet, és különösebb gondolati erőlködés nélkül egy az egyben a Fidesz nyakába varrta a (szerintem félreismert) antikapitalista populizmust (ami, szintén szerintem, az említett esetekben kivétel nélkül politikai opportunizmus és/vagy korrupció). Elhintette, hogy Orbán borítékolható miniszterelnöksége idején cudar világ jár majd a külföldi befektetőkre.
Így hagyja magára az olvasót: „A kívülállók reméljék, hogy a Fidesz uralma alatt tudja tartani a démonokat, amelyeket szabadjukra engedett.”

Ilyesfajta állásfoglalás a vélemény oldalakon is meg kell, hogy bukjon, nemhogy a hír-elemzés oldalakon. Vállalhatatlan, ahogyan egy légvárakból épített érvelés végén egy akármilyen, politikailag motivált döntés felé terelik az olvasót, kiváltképp, ha az potenciális nagybefektető, mint az Economist olvasói közül nem kevesen.

Nem hiszem, hogy érvelnem kell részletekbe menően, de emeljünk ki egyetlen motívumot. A szerző a Fidesz ármánykodásának tudja be a rádiófrekvenciás döntés furcsaságait, kényelmesen elfelejtve, hogy az ORTT legnagyobb csoportja MSZP-s delegáltakból áll, akik a Fidesszel karöltve hozták meg ezt a döntést. Ez az antikapitalista vád két fő érve közül az egyik.

Az, hogy a hangnem időnként vérlázító, már csak a magyar olvasókat bántja talán, de ettől függetlenül kérdéses az ilyen kitételek létjogosultsága: „Magyarországnak jobban kéne bánnia a külföldiekkel, tekintve hogy egy IMF-hitelnek köszönheti a túlélését.”
Az IMF hitel miatt nem ez a kötelezettségünk adódik, ugye. Annak pedig, hogy jogszerűen kellene szerződéseket megszüntetni (Suez), és nem játszani politikai játékokat frekvenciatenderek alkalmával (ORTT), zéró köze van a hiteleinkhez, meg az IMF-hez. Ez övön aluli ütés, szükségtelen, dedós tempó.

Folytathatnám, de nincs értelme. Az Economisttól nem ezt az óvodás színvonalat szoktuk meg, és reméljük, ez a cikkruhába öltöztetett névtelen vélemény egyszeri eltévelyedés volt csupán. Maradok tiszteletteljes olvasó és kolléga.

(A poszt szerzője egy budapesti szerkesztőségnél dolgozik, és nem publikálhat máshol, még egy blogban sem. Neve és e-mail címe az Antagonnál.)

• A Neo FM Bochkorékkal tárgyal – derül ki egy médiaügynökségeknek küldött mai levélből http://bit.ly/45nbnQ
• RT @KreativMag OMG, visszatérés: Csiszár Jenő beszél a jobbos rádiógyőztes, a Class FM nevében a rádió sajtótájékoztatóján.

• Friderikusz a TV2-vel tárgyal a visszatérésről, Mokkát nem akar, Naplót nem kap, úgyhogy szórakoztató izé lehet a vége. http://bit.ly/1Lk9py
• Remek halloweenes címlap a New Yorkernél http://bit.ly/27bqUY

...az alábbi videóban. MTV Este tegnap, a téma a kereskedelmi rádiós pályázat, a vendég Kádár Tamás, az FM1-gyel befutó Est Média ügyvezetője.

A legkeményebb kérdést konkrétan Kádár Tamás teszi fel saját magának, talán hogy legyen valami értelme, hogy kiment Budapest határáig a stúdióba. Kár, hogy Nika leállítja a választ és eltereli a témát, amikor ahhoz a részhez ér, amit még nem írt le mindenki egy nappal korábban, majd fél perc múlva beszünteti a beszélgetést. Videó a Tovább után.

• A Kreatív úgy tudja, a szocik kedd este döntötték el, az FM1-et vagy a Slágert támogassák a fideszes Advenióért cserébe http://bit.ly/2aVLlZ
• Elhallgat a Danubius és a Sláger, valóban az Advenio és az FM1 nyert, Fidesz+KDNP+MSZP szavazatokkal. http://bit.ly/4Ekl89
• Nyert az Advenio és az FM1 jelentik többen is a twitteren és facebookon. kár. vajon tényleg lesz a beígért "nemzetközi botrány"? mit lép M.?
• Vaszily heteken belül távozhat, mondják CEMP-en kívül és belül is. (Spéder mindenbe beleszól.) Megkérdeztük őt is, állítja, hogy nem megy.
• És egy cikk a másik végről: a HVálasz a bíróságra terelődött Tomcat/NovákElőd-Jobbik (=Bombagyár/Kuruc) párharcról. http://bit.ly/4nRr1j
• Utolsó betűjéig csodálatos hír: a kínai rádió kitüntette a magyar Munkáspárt egyik vezetőjét +a magyar nagykövet elalél http://bit.ly/27rvfK

• Majtényi kizárna, a kurátorok döntenének: holnapra eldől, a nyomás vagy a pártalku ereje erősebb kerrádió-ügyben http://bit.ly/1Q3cdd

• Be kellett hívni a BNP-t (a brit Jobbikot) a BBC-be? Körkérdés, akár itt is feltehették volna (Vona, Ma reggel?) http://bit.ly/2urK7J

• Kreatív-melléklet a 2011-ben bezárt Origóról, a 2. Bajnai-kormányról és általában a kommunikációipar következő 10 évéről http://bit.ly/zH2lz12
• Első fokon vesztésre áll a HVG abban a perben, ami amiatt folyik ellenük, mert iWiW-es képet használtak a lapban. http://bit.ly/2t0mZV

• Pontos helyzetkép az országos rádiós pályázatokról: http://bit.ly/3579TF (Index), _remek_ Majtényi-interjú: http://bit.ly/245v0m (Origo)

(az Antagon itt twittel egész álló nap)

Hitler él és virul – éppen arról tárgyal, hogy ő vezesse a BBC Radio 1 reggeli műsorát. A Kellogg’s zombihadsereget szervez, hogy lerohanja Norwich-ot. És vajon még hasonló „láthatatlan” sztori van, amit eltakar a jog köde? Csak Isten tudja.

 

De nem mondhatja el.

Charlie Brooker, a Guardian publicistája így fogta meg annak a múlt heti angol történetnek a lényegét, ami egészen meglepő módon nem lépte át a határokat, a magyart legalábbis biztosan nem, pedig a rosszabb hiszemű pr-cégek és ügyvédi irodák valószínűleg oda és vissza lennének a gyönyörtől. Orwell, köszöni, él és virul, és változatlanul Angliában él.

A sztori röviden: Nagy-Britanniában két meglepő, médiát érintő jogszabály is létezik. Az egyikről lehetett tudni, a másik viszont annyira hátborzongató, hogy az ottaniak is csak múlt héten szereztek tudomást a konkrét létezéséről – és ez is a véletlenen múlt, pontosabban azon, hogy 2009 van, és internet a világban.

Az egyik szabály az, hogy létezik az a fajta bírói végzés, ami még egy sztori megjelentetése előtt eltiltja az újságot a közléstől, legalábbis automatikusan vesztes pert és súlyos következményeket helyez kilátásba. A másik pedig az a végzés, a super-injunction, ami azt is megtiltja, hogy az első végzésről, vagy általában a sztori létezéséről bármit írjon az újság. Azaz: nem lehet megírni, hogy valamit nem lehet megírni – hogy mi az a valami, és hogy miért nem lehet megírni.

A konkrét sztori, amivel mindez felszínre került, egy Trafigura nevű brit olajcég esete: össze-vissza szennyezték az elefántcsontparti tengerpartot, ezügyben pedig egy angol képviselő fel is szólalt a helyi parlament alsóházában, de ez nem derülhetett ki, mert egy sajtóesetekre specializálódott ügyvédi iroda nem csak előre letiltatta a vonatkozó Guardian-cikkeket, de azt is, hogy írjanak arról, hogy letiltatták.

• Jóféle, okos interjú Csényi Katival, aki az első 3 Megasztárt főszerkesztette, most pedig a Viasat induló műsorait. http://bit.ly/Peoxe
• Gyárfás fontolgatja, hogy saját tévét indít. SzékelyF, Pallagi, Lakat T. biztosan + Friderikusz, Juszt a nevek között. http://bit.ly/1QCPRl

Érdekes volna tudni, mi szerepelhetett Réti Pál HVG ex-főszerkesztő pályázatában, amikor júniusban újraválasztotta székében a szerkesztőség: a kiadó akkor megvétózta a hosszabbítást, arra hivatkozva, hogy olyan koncepciót várna, amely lép valamit az olvasók és a hirdetők megváltozott igényeire.

Réti valószínűleg a dinamikus stagnálást hirdethette meg, ugyanis az október elején megválasztott és ezúttal a kiadó által is leokézott új főszerkesztő, Vass Péter sem ígér éppenséggel forradalmat. Néhány szoftosabb új téma és óvatos formai igazítások szerepelnek a tervek között, a misztikus fiatalokkal kapcsolatban meg még mindig az a fő kérdés, hogyan lehetne őket ráterelni egy olyan print kiadásra, ami a lehető leginkább ugyanolyan, mint eddig.

Mindez az eMasa jó hosszú welcome-interjújából derül ki: eszerint olyan apróságok nem dőltek még el, mint hogy mik legyenek az új rovatok, mekkora legyen a formai változás, vagy mit kéne kezdeni ezzel az online dologgal. Kívülről nehéz átlátni a HVG falain, de eszerint vagy a főszerkesztői pályázat bánt gazdaságosan a konkrét tervekkel, vagy tök mindegy, mivel pályázik a főszerkesztő, utána újra le kell harcolni az ötleteket annak a szerkesztőségnek a képviselőivel, amely elméletileg éppen a programja alapján választotta meg őt.

Azért kelljen csak fizetni, ami tényleg érdekli az olvasót – ezen a koncepción alapszik a Niiu, az első személyre szabott tartalmakat kínáló német napilap, mely novemberben indul. Ha a Mainzban brókerkedő Jürgent mondjuk a Frankfurter Rundschau belpolrovata, a Handelsblatt tőzsdekörképe és a New York Times külpolos hírei érdekelik, ezentúl nem kell a három lapot külön-külön megvennie/előfizetnie, a Niiu-ban ugyanis megtalálja mindet. És nem, a Niiu nem hírlevél, amit naponta elküldenek Jürgen web.de-s postafiókjába, hanem papírra nyomtatott napilap.

Egy lapszám ára 1,80 euró. Az újságot előfizetni 30, 50 és 150 napra lehet, a pénzt előre kell utalni. Jürgen személyre szabott reggeli napilapját könnyen összeállíthatja: előfizetés előtt felmegy a Niiu honlapjára, beikszeli, hogy őt nagyjából milyen témájú hírek érdeklik (sport, gazdaság, politika, divat). Ha ezzel megvan, már csak azokat a lapokat kell bejelölnie, amiket ő az adott témában szívesen olvasna. Másnap reggel pedig Jürgen postaládájába megérkezik egy újság, melynek címlapja és hátoldala úgy néz ki (még a lap címét is az előfizető találhatja ki), ahogyan azt Jürgen szeretné, beloldalai viszont már az általa megjelölt napilapok rovatainak oldalaiból állnak - ugyanazzal a dizájnnal és tördeléssel, mint az eredeti lapban.

Többek közt a Bild, a Tagesspiegel, a Neues Deutschland, a NY Times és a Pravda cikkeire lehet előfizetni, de a netről is lehet kérni kontentot. Tizenhét kiadó látott ugyanis fantáziát abban, hogy odaadja tartalmait a személyre szabott napilapnak. „Azért szálltak be a vállalkozásba, mert teljesen független cég vagyunk” – mondta a taznak az egyik tulajdonos. A Springer szóvivője szerint a Niiu-val új célcsoportokat tudnak megszólítani, majd hozzátette, elsősorban nem pénzügyi okok, sokkal inkább a kíváncsiság miatt vesznek részt a projektben.

Ha lenne magyar verziója a Niiu-nak, ti előfizetnétek rá?

• Keménykedik a Népszabadság: csukják be az MTV-t, ha már normálisan nem megy. http://bit.ly/3y6Dk   
• A WallStreetJournal Amerika új legnagyobb napilapja, de erről főleg az tehet, hogy az eddigi első USA Today esett. http://bit.ly/R2iRV
• Csontos János, Csoóri Sándor és ősHetiVálaszos ember az új, Fidesz-alapítvány támogatta jobbos irodalmi hetilap mögött. http://bit.ly/1zWdNv

Aat Petersennek jó napja volt. A környezetvédelmi lobbistának nagy nehezen sikerült elintéznie, hogy a kaliforniai kormány egy tisztviselője átruccanjon Brüsszelbe egy európai parlamenti meghallgatásra, hogy az Európai Unió készülő kipufogóirányelvét támogassa. Ez kényszerítette volna az autógyártó vállalatokat, hogy 160-ról átlagosan 120 gramm/kilométerre csökkentsék a gépkocsik széndioxid-kibocsátását. Kalifornia hasonló szabályokkal kísérletezett éppen, és Petersen, aki a Transport & Environment nevű zöld lobbiszervezetnek dolgozott, úgy gondolta, jó ötlet volna Schwarzeneggeréket a maga oldalán tudnia a nehézsúlyú és ellenséges autóipari lobbival folytatott harcban.

Petersennek azonban hamar elromlott a jókedve, mert a kaliforniai visszahívta, hogy egy kis bajba keveredett odahaza.

Így kezdődik Szlankó Bálint tavalyi, az uniós lobbizásról szóló, az [origo]-n megjelent cikke, amely online kategóriában elhozta az első díjat az Európai Parlament (EP) kiemelt európai témákkal vagy EU-s szakdolgokkal foglalkozó írásoknak meghirdetett versenyén.

Az EP idén másodszor, az internet mellett sajtó, tévé és rádió kategóriában osztotta ki az 5 ezer euróval járó díjat. Bálintén kívül printben Pócs Balázs (Népszabadság) cikkét, a tévés anyagok között pedig Pozsonyi Péter (MTV) Határút épül című anyagát nevezte a magyar zsűri.

November 8-áig vár oknyomozó projektekről szóló pályázatokat a European Fund for Investigative Journalism alapja, részletek itt. Az átlagos jóváhagyott támogatás 3-5 ezer euró (honoráriumra, költségekre), témától és költségvetéstől függően, és a tapasztalatok szerint nem csak a Spiegeltől érdemes pályázni.

Az Antagonnak jelezte Móricz Ilona, a Független Médiaközpont igazgatója és Orbán Sándor, a dél-kelet európai SEENPM újságíróhálózat vezetője, hogy az érdeklődőknek segítenek a pályázásban – magyarul csak erős, megvalósítható téma és némi tervezés kell, pályázati tapasztalat nem.

Akit érdekel a dolog, e hét péntekig (16-áig) jelezze előzetesen a Médiaközpontban (email, 1/317-5448)! 20-án, kedden 18-19 óra között beszélnek majd a korábbi tapasztalatokról, a pályázat megírásakor figyelembe venni érdemes szempontokról, illetve segítenek összerakni a költségvetést (helyszín a Médiaközpont irodája, VIII., Vas u. 6. I/5).

• Egy novemberi próbaszám után januárban startol a magyar nyelvű Time Out, a főszerkesztő Bede Márton (Index) lesz. http://bit.ly/9BbKg

VENDÉGPOSZT: Kósa András, a Hírszerző rovatvezetőjének írása. Régóta nem lehetnek illúzióink a helyi sajtó állapota iránt, ha máshonnan nem, hát Bajnai Zsolt cikkeiből kiderül, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után a magyar polgármesterek alapvetően őket népszerűsíteni hivatott üzemi lapként kezelik a városi tévét, kerületi újságot, regionális rádiót. Van, ahol a városi első embere személyesen láttamozza a helyi lapot megjelenés előtt, van kerületi lap, ahol szinte minden szám címoldalas polgármester interjúval indul, máshol a fő-városatya e-mailben tiltja le a helyi tévében saját sajtótájékoztatójának közlését, mert időközben meggondolja magát. (Utóbbit lásd itt.)

A hírportálokra tegnap felkerült, az edelényi polgármesterrel készült interjú minőségileg mégis új. Itt már alákérdezés sincs. Molnár Oszkárt felkonferálja a "riporter", a polgármester elkezdi sorolni a baromságait, egyikről csapong a másikra, miközben a vele szemben ülő feketeruhás hölgy legösszetettebb megnyilvánulása az időnként közbeszúrt "igen"-ek mellett, hogy egyszer megjegyzi: "engem a hideg kiráz ettől".

Nincs kétségem afelől, hogy ő ennek ellenére újságírónak tartja magát. Igaz, ne is törjünk pálcát személye, és a botrányos „interjú” során tanúsított magatartása miatt: lehet, hogy közben rengeteg kérdés megfogalmazódott benne. Lehet, hogy két mondattal mattolta volna a vele szemben ülőt. Lehet, hogy ő maga is tisztában volt a helyzet abszurditásával. Csak éppen nem volt más választása, ha meg akarta tartani az állását.