Fel tudta-e tárni a hazai gazdasági sajtó a gazdasági-pénzügyi válság okait? – erre a kérdésre kereste a választ egy kerekasztal-beszélgetés a Közgázon még múlt kedden, a világgazdaságos Kocsi Ilona, az exfigyelős Martin József Péter, a portfolio.hu-s Madár István és a napigazdaságos Korányi G. Tamás részvételével. Sok újat nem tudtunk meg, de amit igen, azt megírtuk.

Először magunknak kellett megérteni, hogy miféle válság lesz ez, adta meg az alaphangot a nagyjából harmincfős közönségnek Martin József Péter, a Figyelő volt főszerkesztője, aki szerint a gazdasági lapok teljesen máshogyan foglalkoztak a témával, mint a politikai lapok. Voltak már azonban előjelei annak, hogy lehetnek gondok – a Figyelő is jött ki olyan címlappal 2007-ben, hogy „Átmeneti csökkenés vagy recesszió?”, de Jaksity György és Soros is figyelmeztetett interjúkban félévekkel-hónapokkal a Lehman Brothers csődje előtt.

Csak úgy ömlöttek a hírek szeptember közepén a Bloombergtől és a Reuterstől, a szerkesztőségben pedig nem minden újságíró tudta pontosan, hogy mi is történik, ezért simán előfordult az, hogy egyik nap teljesen ellenkező híreket adtunk, mint a másikon. Nem véletlen, hogy külső elemzőket kértünk meg: magyarázzák el, mi is történik, mesélte Kocsi Ilona. Madár István, a Portfolio.hu elemzője szerint az sem volt véletlen, hogy a külföldi sajtó élőben tudósított Magyarországról arra figyelve, összeomlik-e az ország.

Madár Istvánnak élete legkeményebb időszaka volt a 2008 ősze és 2009 tavasza közötti pár hónap, volt olyan, hogy napi tizenvalahány órákat dolgoztak a szerkesztőségben. „Az elektronikus média csődött mondott. Nem a gazdasági híradókat hiányolom, a híradószerkesztők azonban nagyon rossz munkát végeztek” – így Madár, aki szerint a tévéhíradók egyszerűen nem tudták követni és visszaadni az eseményeket. Farkas Zoltán szerint ez azért van, mert ma szinte csak az számít hírnek, ami bekerül a kereskedelmi tévék híradóiba. Szerinte egy követhetetlen valami volt a válság, amit csak a szaklapokból lehetett megérteni. „Ha én híradószerkesztő lettem volna, fel kellett volna csak mennem a portfolio.hu-ra és az aznapi három topsztoriból megcsinálni a vezető anyagot” – így Farkas. MJP szerint ez azért van, mert legyen ez bármilyen szomorú, Magyarországon nem lehet sem politikai, sem gazdasági eseményt vezető hírként eladni a kereskedelmi tévékben.

A Napi Gazdaságot főszerkesztő Korányi G. Tamás szerint de: amikor a devizahitelesekről és megmentésükről van szó, vagy arról, hogy az euró 300 forint fölé kúszhat, hirtelen érdekesek lesznek a gazdasági hírek a tévékben. Martin József Péter szerint ez csak azért van, mert rengeteg ember pénztárcáját igencsak közvetlenül érintő információkról van szó: „Elemezésekkel, dossziékkal alátámasztott fősztorit kellett volna csinálni a válságból.” Farkas is egyetértett ezzel, szerinte nagyon sokan vannak, akiknek tönkrement az életük, azt azonban a mai napig nem tudják, hogy miért. Persze aki nagyon akarta, megtudhatta a nyugati mainstream médiumok elemzéseiből és cikkeiből az összefüggéseket – a gond a magyar tömegsajtó köldöknézős provincializmusából fakadt, így Martin.