Beszéljünk ez egyszer szakmai szempontból a Nap-keltéről, s ne arról, hogy most éppen melyik kuratóriumi tagnak tett gesztus egy-egy műsorvezető elbocsátása. Mert az utóbbi napokban, hetekben lezajlott letiltás-mizéria csak arra jó, hogy ismét elterelje a figyelmet azokról a szakmai hiányosságokról, problémákról, amelyek nem hogy láthatóak, hanem szembetűnőek.

Először is ideje lenne tudatosítani, hogy egy televíziós műsorról van szó, ahol a médium adta lehetőségeket kihasználva lehetne képeket, grafikonokat, bejátszásokat, horribile dictu riportokat adni. Persze az valóban sokkal olcsóbb, ha csak a minimálisan berendezett stúdióban beszélget a műsorvezető és az interjúalany. (Főleg, ha az interjúalany esetleg fizeti ezért.)

De nézzük a szerkesztési hibákat. Még a legutolsó médiaiskola első óráin is egyértelműen kiderül, hogy egy-egy műsor, rovat, cikk, riport elkészítésénél témákat s nem személyeket választunk. Sokat elárul a Nap-kelte ajánlója, ahol csupán azzal reklámozzák a másnap reggeli műsort, hogy épp Veres János lesz a Kereszttűz vendége vagy Herényi Károly ül a Kinn-padon.

A nézőt nem a politikus érdekli, hanem esetleg egy adott téma, amiről a politikus beszél.Ezzel szemben az mtv reggeli műsoránál ez minden jel szerint úgy megy, hogy egy szerkesztő vagy maga Lakat T. Károly főszerkesztő végigtárcsázza a telefonkönyvét, s akit elér, jöhet másnap adásba. Elvégre bármikor lehet beszélgetni a magyar gazdaság és a monetáris politika akut problémáiról Veressel, vagy az MDF identitáskereséséről Herényivel. Erről a szerkesztési metódusról – emlékeim szerint – egyszer Lakat T. mesélt: büszkén emlegette fel, hogy a parlamenti ülést ő úgy nézi a tévében, hogy közben – tárcsázásra készen – pásztázza, hogy az interpellált, így sokáig mutatott miniszter mögött kinek a kezében van telefon.

A szerkesztési (finoman szólva) lezserség akkor érhető tetten, amikor az egyik interjúalany – a megbeszéltekkel ellentétben – mégsem tud az adott időpontban megjelenni a stúdióban. Emlékezetes, hogy egyszer Kuncze Gábor az M0-áson dugóba került, így a Kereszttűz három kérdezője egymással nézett farkasszemet, míg végül felhívták telefonon az SZDSZ-es politikust, hogy azért valami műsor-féle kerekedjen a dologból.

S ha már a Kereszttűz három kérdezőjénél tartunk: a néző jogosan várná el, hogy az újságírók előző nap leüljenek, felkészüljenek, s egyeztessék kérdéseiket. Elvileg akkor van értelme több kérdezőt meghívni, ha a többi újságíró egy-egy szakterületen mélyebb ismeretekkel rendelkezik, mint a műsorvezető, s így nagyobb eséllyel tudja az interjúalanyt megszorongatni. (Megszorongatni – ma már ez is ismeretlen fogalom a Nap-keltében!) De itt erről szó sincs: a Kereszttűzbe beeső újságírók itt jobbára csak az alany-állítmány egyeztetésre összpontosítanak. S ha valakinek kétségei lennének, akkor gyorsan mondja meg, mi volt a legutóbbi hírértékű esemény, ami a Nap-keltében történt…

Az, hogy a műsorvezetők összeférhetetlenségét vizsgálják a közszolgálati televízióban nagyon helyes, de jó lenne arra is választ kapni, hogy vajon a "tiltott" Aczél Endre Népszabadság-beli publicisztikái miben különböznek a "tűrt/támogatott" Pallagi Ferenc Bors-főszerkesztő publicisztikáitól. S számomra a Gyárfás Tamás úszószövetségi elnök úszókkal és úszóedzőkkel való interjúi is nehezen emészthető falatok...

Jó lenne, ha az mtv majdani új elnöke tudatosítaná: a műsorvezetők más médiumokban való aktivitása – mint a fentiekből is látszik – csak a problémák egy részét jelenti.